Alsóberecki

Könyves Kálmán királyunk óta tudjuk, hogy „boszorkányok pedig nincsenek”. Azt azonban gyakran tapasztaljuk, hogy véletlenek pedig vannak, amelyek boszorkányos ügyességgel kötnek gubancot, tekervényes szálakat – egyébként egyenesnek induló – sorsunk fonalára.

Kecskés László élettörténete is a véletlenek sorozatának köszönhetően alakult úgy, hogy a gyermekkori elképzeléseinek, álmainak nyomát sem találjuk pályafutásában.

Alsóbereckiben született 1946-ban, abban a bodrogközi faluban, amelyet csak a Bodrog folyó választ el Sátoraljaújhelytől, Zemplén vármegye egykori székhelyétől. Nemcsak földműves szülei, de ő maga is biztos volt benne, hogy szülei ősi mesterségét folytatja majd, vagyis gazdálkodni fog. A mezőgazdasági szövetkezetek szervezése azonban semmivé foszlatta a terveket, a család föld és jószág nélkül maradt. Az édesapa a vasúthoz ment dolgozni, László pedig Miskolcra került ipari tanulónak, 1964-ben. Edző-hőkezelő szakmunkás bizonyítványt szerzett, mert erre volt lehetősége jelentkezni. Szerencsére az ELZETT Művek 1962-ben gyárat alapított Sátoraljaújhelyben is, így a fiatal szakmunkás, ha nem is a szakmájában, de ipari munkát talált magának szülőföldjén. Az öntödében dolgozott, majd csoportvezető lett, de csak a katonaságtól visszatérve gyakorolhatta tanult szakmáját. Ma is tisztelettel, hálával gondol Katona Rezső főmérnök úrra, aki a fiatal szakember minden elképzelését támogatta, gondolkodás nélkül biztosította a tökéletes hőkezelés eszközeit, feltételeit. Műszaki ember számára természetes, hogy a tökéletes kivágó vagy öntödei szerszám alapfeltétele a minőségi sorozatgyártásnak.

A mezőgazdaság átszervezése még egyszer beleszólt Kecskés László sorsába; 1978-ban, amikor a téeszek melléküzemági tevékenységbe kezdtek, Karcsára került, a Dózsa Mgtsz. műszaki ágazatvezetője lett. Ide már gépipari technikusként érkezett. Munka mellett, ugyancsak Miskolcon szerezte magasabb szakmai képesítését 1976-ban.

Két év alatt megerősödött az ipari tevékenység, ennek a szervezése volt az új feladat. A régi munkahely, az ELZETT is jelentkezett megrendelőként. Kézi öntéssel, megmunkálással kilincseket készítettek a karcsai üzemben, volt olyan év hogy másfél millió darabot – export minőségben. Ennek az időszaknak volt még egy különleges eseménye. A gázszolgáltató vállalat pályázatot hirdetett a 11 kilós gázpalack új tartozékára, a védőkosárra. A különleges feltételeket – nagy múltú öntödéket megelőzve – egyedül a karcsai öntöde tudta teljesíteni, hatalmas, több milliós darabra szóló megrendelést szerezve. A siker titka egy új ötvözet létrehozása volt, Kecskés László és barátja, Persa János kohómérnök szakmai bravúrja. Ekkora megrendelés már komoly műszaki fejlesztést igényelt, amit a tsz. nem nézett jó szemmel, amikor pedig az öntöde önálló kft. lett, a részvényesek sajnálták visszaforgatni az osztalékot.

Kecskés László ügyvezetőként élte meg, hogy az átalakuló mezőgazdaság romjai maguk alá temetik a belőle sarjadt, tőkeszegény ipari vállalkozásokat is. Érezte, hogy váltania kell, elhatározta, hogy saját erőből oldja meg az alapanyag előállítását. Ez a szándék hozta létre az AL-LOY Kft., az 1990 óta működő vállalkozás alapját Alsóbereckiben. A különös hangzású név csak véletlenül egyezik a szülőfalu kezdetével, az alumínium vegyjeléből és az angol „ötvözet” szavakból áll, pontosan jelezve a cég tevékenységi körét. Egy használaton kívüli magtárt alakítottak át, ma is ez a telephelyük.

Komoly segítséget jelentett, hogy nagyobbik fia, Krisztián is gépipari technikusként végzett, szívesen kapcsolódott be a családi vállalkozásba. 1997 januárja óta dolgoznak együtt, ritkán tapasztalható egyetértésben. Akkor összesen négyen dolgoztak, ma 25 embernek ad munkát Alsóberecki egyetlen ipari üzeme. Az alapításkor egymillió-kétszázezer forint tőkével indultak. A folyamatos fejlesztésnek köszönhetően azóta tízszeresére emelték a tőkéjüket és közel évi 100 milliós termelési értékkel rendelkeznek.

A feleség nemcsak társtulajdonos, de közgazdasági végzettsége révén az adminisztrációs munkában is részt vesz. Róla különös szeretettel beszél a cég tulajdonosa, hiszen neki köszönhető a biztos családi háttér, ő tartja a frontot az éjszakába nyúló szakmai viták, kísérletek, üzleti tárgyalások idején.

A kisebbik fiú, László más területen dolgozik ugyan, de budapesti munkahelye lévén, rendszeresen segít az AL-LOY Kft. termékeinek menedzselésében.

Krisztián mint műszaki vezető tökéletes gazdának bizonyul, édesapja csak a szakmai kérdésekkel foglalkozik. Néha erre is kevés az idő, hiszen önkormányzati képviselője is a településnek. Amikor az AL-LOY Kft. helyi megbecsüléséről kérdezem, nem az elektrosztatikus festőberendezést, nem az ISO 2001-es minősítést hangsúlyozza, hanem egy tényt említ:

–Már a régi rendszerben is részt vettem a közéletben, akkor még tanácstagként. A rendszerváltás óta minden ciklusban megválasztott a lakosság képviselőnek. Ez – legalábbis úgy érzem – nem a véletlen műve.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)