Sátoraljaújhely

A szívet-lelket gyönyörködtetően zöldellő Zemplén határ menti hegye lábánál fekvő Sátoraljaújhely Tüdőgondozó Intézetét közel négy évtizeden át vezette egy szikár testalkatú, szerény orvosember, akit Ogár Zoltánnak hívnak.

A Diósgyőrből származó, nyugdíjas gondozóvezető főorvost tanárnak vélnénk inkább, mint gyógyítónak. Életének a hetedik ikszét hamarosan betöltő férfi 1936. november 16-án látta meg a napvilágot Bordás Borbála és Ogár András gyermekeként. Az érettségi vizsgáit a jófejű fiatalember a megyeszékhely, Miskolc patinás oktatási intézményében, a Földes Ferenc Gimnáziumban tette le. A továbbtanulásra a forradalom kitörésének idején, 1956 őszén kerített sort: ekkor lett hallgatója a világhírű Debreceni Orvostudományi Egyetemnek. Hat évvel később a jól végzett munka örömével hallgathatta a régóta várt mondatot: Orvossá fogadom.

Minden emléke a szülőföldhöz kötötte, így egy kis ellenkezéssel elérte, hogy valamilyen úton-módon szeretteihez közelebbi helyen álljon munkába. Így került a várromáról és kőzettani ritkaságairól ismert Boldogkőváralja községbe. A három és fél évi szorgoskodást hat hónap sorkatonai szolgálat  „színezte”. Tüdőgyógyászi szakvizsgáját 1967-ben abszolválta.

Két évvel később, dr. Handlovits Sándor nyugdíjazása miatt, kirendeléssel került Sátoraljaújhelyre. „Visszatekintés pályámra” című írásában erről az időszakról így fogalmazott: Az akkori főorvosok barátsággal fogadtak, én voltam a legfiatalabb közöttük. Jószívvel gondolok vissza azokra az időkre. Már az első években jó szakmai együttműködés alakult ki – az akkor még szervezetileg különálló – Tüdőgondozó Intézet és a kórház között.

1970-ben kötött házasságot Szívós Máriával, aki úgyszintén négy évtizedig dolgozott a kórházban: ő volt a vezető gyógytornász az intézményben. Fiuk, ifj. Ogár Zoltán programigazgatóként dolgozik.

Közvetlen és közeli pályatársai, más szakterületek orvosai készségesen támogatták a fiatal orvos elképzeléseit, ötleteit. Együtt dolgozhatott dr. Róna Györggyel, az országosan ismert belgyógyásszal. Külön említi meg dr. Valenta András nevét, akit igazi humanista műveltségű kollégaként tart számon. Barátai közé sorolja dr. Boda Pált, a gyermekgyógyászt, aki egyike az Erzsébet Kórház nagy orvosegyéniségeinek. A Városi Tüdőgondozó Intézet története a kezdetektől fogva összekapcsolódik a kórház történetével, az 1905-ös indulástól egészen 2005-ig, azaz napjainkig. A tüdőgyógyászati tevékenységet eleinte a belgyógyászati osztály szervezeti keretein belül végezték, de az I. világháború tapasztalatai szükségessé tették a fertőző betegek szervezett ellátásának megteremtését.

Azok tükrében 1916-ban alakult meg a sátoraljaújhelyi Tüdőbeteg Intézet, ami ideiglenesen kapott rendelőotthont a kórházban. Kilenc év múltán fejlesztésre került sor: elkülönítették a tbc-s betegek rendelését. Ezzel is igyekeztek megszüntetni a gümőkóros fertőzés gócait. 1927-ben kezdődött el az Erzsébet Kórház területén belül a központi járványkórház fertőtlenítő- és tüdőbeteg-pavilonjának az építése.

1939-ben a tüdőbetegek gyógyításához nagy segítséget kaptak Zemplén Vármegyétől közvetlen pénzügyi támogatás formájában. Abban az évben 204 tüdőgümőkóros beteget tartottak nyilván. A II. világháborút követően vette kezdetét a betegség elleni küzdelem: szegényes körülmények között kezdte meg működését a tbc-gondozó. A járások kialakítása kedvező hatással volt a tüdőgondozók életében. 1958-ban megkezdődtek a tuberculin- és a BCG-oltások és az iskolai szűrések.

A műszerezettség minőségi változása 1974-ben indult el: akkor egy Neodiagnomax gépet és egy R22 rétegfelvételezőt állítottak rendszerbe. Azokat, még ugyanabban az évben, egy ODELCA típusú szűrőgép követte, melynek eredményeként létrejött a Stabil Ernyőképszűrő Állomás (SEF) a gondozóban. A korszerűsödést követően nyílt lehetőség a magas vérnyomásszűrés-bevezetésére.

1975-től kezdődően a Tüdőgondozó Intézet Sátoraljaújhely városa mellett még 36 település lakosságát, mintegy 45 000 embert számláló népességet szűrt, gondozott, gyógyított. 1995 óta a Gondozó az Erzsébet Kórház Rendelőintézetében működik. A légzésfunkciós vizsgálatok mellett megkezdték az asztmás és allergiás betegek szűrését, gondozását. Szakmai munkája mellett dr. Ogár Zoltán 16 éven át a kórház Etikai tanácsának az elnöke is volt. Kisebb megszakításokkal öt évig igazgatóhelyettesként is dolgozott. Minden megbízatásában legjobb tudásával, a hivatás iránti alázattal állt helyt.

Elismerésekben és szakmai sikerekben gazdag orvosi pályáját 2004-ben nyugdíjba vonulásával zárta le. Szabad idejét szívesen tölti olvasással, kirándulással, ezermesterkedéssel, zenehallgatással. S ha egészségi állapota engedi, családostól színházba, koncertre jár.

(Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)