Sátoraljaújhely

Szép karriert futott be dr. Kovács Lajos főorvos, a sátoraljaújhelyi Erzsébet Kórház orvos igazgatója. 1958. február 3-án született Marosvásárhelyen. Édesanyja tanítónő, majd könyvtáros, édesapja közgazdász volt, a Maros megyei nagykereskedelmi vállalat igazgatóhelyetteseként vonult nyugdíjba. Édesanyjának két lánytestvére van, édesapja igazi nagycsaládban, nyolc testvér társaságában osztozott szülei szeretetén. A tágabb családban a műszaki és a gazdasági szakmákat részesítették előnyben a pályaválasztó fiatalok. Édesanyja egyik nővére és az ő férje orvosok, így a gyógyításnak a családi hagyománya elkezdődött.

Kovács Lajos itt, Marosvásárhelyen végezte középiskolai tanulmányait, majd 1984-ben „summa cum laude” minősítéssel vehette át általános orvosdoktori diplomáját. A gimnáziumi évek alatt szerzett magas szintű angol és német nyelvismeret nemcsak akkor, hanem életének későbbi alakulásában is nagy jótéteménynek bizonyult. Az orvosi diploma megszerzése után megnősült, felesége Zsuzsanna számviteli ügyintéző.

Szakmai pályája 1984 és 1987 között a Beszterce Megyei Kórház Sebészeti, majd Szülészeti Osztályán kezdődött. Később a Ludas Városi Kórház Szülészeti Osztályán volt gyakornok Romániában. Életre szóló döntést hoztak a feleségével, hiszen a rendszerváltozás idején áttelepültek Magyarországra. A sátoraljaújhelyi Erzsébet Kórház gyakornoki állást kínált a Szülészeti Osztályon, ezt fogadta el. Hűséges a kezdetekhez, mert azóta is itt dolgozik. 1989 azért is fontos dátum a családja életében, mert ekkor született első gyermekük, Zsolt, majd 1993-ban jött Réka. Időközben szakvizsgázott Budapesten, szülészet-nőgyógyászatból jeles eredménnyel.

Igen zsúfolt az élete a főorvos úrnak. 14 éve az osztályos orvosi tevékenysége mellett rendszeresen dolgozik a járóbeteg-szakrendelésen, a centrális terhesgondozóban, a szülészeti ultrahang-laboratóriumban. Szakmai tudását előbb adjunktusi, majd 2003-ban főorvosi kinevezéssel ismerték el. Hivatása gyakorlása során mindig fordít időt a tudományos munka elméletének megismerésére és az újabbnál újabb gyakorlati megvalósítási formák elsajátítására.

Szinte természetes, hogy felvételét kérte a Magyar Nőorvos Társaságba, és a Magyar Szülészeti és Nőgyó-gyászati Ultrahang Társaságba. Az pedig számára egyértelmű, hogy a Magyar Orvosi Kamara tagjai sorába tartozzon. Tudását szívesen osztja meg másokkal, a jövő orvosait és egészségügyi dolgozóit adó Sátoraljaújhelyi Egészségügyi Szakközépiskolában tíz éven át, 1988 és 1998 között anatómiát és szülészet-nőgyógyászatot oktatott.

A kórházvezetési feladatokkal 1993-tól kezdett el megismerkedni, ettől kezdve részt vett a kórház Kontrolling Osztályának munkájában mint orvos tanácsadó. Különösen az intézményfinanszírozással kapcsolatos ügyintézésében akadt tennivaló bőven. Informatikai jártassága révén mint projektmenedzser, majd informatikai igazgatóhelyettes volt a kórházban 1995-től. Az ő nevéhez köthető a Kórházi Integrált Informatikai Rendszerének a telepítése, amely 1998-tól teljes körűen működik.

Nehéz időszak köszöntött be akkoriban az Erzsébet Kórház mindennapjaiba. A Sátoraljaújhelyi Erzsébet Kórház felhalmozott adósságállománya 2000-2002 között szükségessé tette egy konszolidációs program elindítását, amelynek vezetésével a tulajdonos önkormányzat egy tanácsadó céget kért fel, és az intézmény élére önkormányzati biztost nevezett ki. Az előző szakterületeken szerzett tapasztalatai révén vett részt dr. Kovács Lajos a stabilizálási program végrehajtásában. Miután ezt sikeresen befejezték, az újonnan kinevezett igazgató főorvos felkérte az orvos igazgatói feladatkör ellátására is. Az egyre romló külső és belső környezeti körülmények között az elmúlt három évben egy szociálisan és gazdaságilag is hátrányos helyzetű régióban az új vezetésnek sikerült a munkahelyek megtartása mellett egy olyan gyógyító intézményt működtetnie, amely törekszik az egyre magasabb szakmai színvonalra és a gazdasági stabilitásra is. Természetesen ez a folyamat nem fejeződött be. Az orvos igazgató elmondása szerint nemcsak a fiatalabb kollégák, hanem az idősebb korosztály tagjai is rendszeresen képezik magukat. Eljár a tudományos konferenciákra, általában angol nyelvű szakfolyóiratokat böngész a magyar mellett, hogy a kor színvonalán gyógyító hazai és külföldi kollégák módszereit, gyógyító eljárásaikat megismerjek. Aminek pedig nincs anyagi akadálya, azt igyekeznek a helyi kórházi gyakorlatban is hasznosítani.

A százéves évforduló egyben elgondolkodtatja az intézmény vezetését: milyen úton haladjanak tovább, amely a szűkös anyagiak közepette is gyógyulást jelent a hozzájuk forduló hazai és külföldi betegeknek. A kisvárosi kórházak mai nehéz helyzete náluk is tetten érhető, ám nem minden lépéshez kell feltétlenül nagyobb keret…

(Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)