Sátoraljaújhely

Azok, akikkel szembetalálkozik az utcán, nem mondják meg róla, hogy már megünnepelte az 53. születésnapját. Arcvonásainak fiatalos vagányságát minden bizonnyal a sportnak, az örökös jövés-menésnek, a „mindig tennem kell valamit” érzés érvényesülésének s a génjeiben hordozott jó programnak köszönheti Kovács István, a sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Általános Iskola, Magyar–Angol Két Tanítási Nyelvű és Nyelvoktató Német Nemzetiségi Általános Iskola Esze Tamás Tagintézményének vezetője. Konkrét munkahelye a város patinás oktatási intézménye, amelyik mindenkor büszkén viselte homlokzatán az Esze Tamás nevet 1966 óta.

Személyében egy igazi lokálpatriótát ismerhetünk meg, hisz születése, 1952. augusztus 24-e óta itt él és dolgozik. Édesanyja, Lucskai Erzsébet 84 éves, nyugdíjas adminisztrátor. Édesapja, Kovács István, a városi OTP egykori vezetője néhány éve búcsúzott szeretteitől, akiknek boldogulását vigyázó szemekkel immár mennyei magasságból láthatja.

Sátoraljaújhely, az egykori vármegyei székhely mindig híres volt iskoláiról, amelyek nemcsak jó nevükben, hanem az ott tanító tanárok kiemelkedő minőségű munkájában is különböztek más települések hasonló intézményeitől. S ez nem kis teljesítmény, főleg akkor nem, ha figyelembe vesszük azt az egyszerű földrajzi tényt, hogy a messze földön ismert sárospataki Református Gimnázium székhelye mindössze 12 kilométernyi távolságra található! Mindezek ellenére Kovács István az „újheli” Kossuth Lajos Gimnázium orosz–német–angol tagozatos osztályában érettségizett 1970-ben. Egy olyan csapatban, ahol majd’ mindenki felsőfokú képesítést szerzett a továbbiakban. A korabeli oktatásirányítási rendszer visszáságai miatt – ami nagyban hasonlított a sorozási és bevonultatási elvekhez – főiskolai tanulmányait a  „szomszédos” Pécsett végezte, matematika–technikai ismeretek szakon.

Pályakezdőként leendő első munkahelyét csak szülőföldjén, Zemplénben tudta elképzelni, így tanárként egykori általános iskolájában, az Esze Tamás-ban kezdett tanítani. Jó matematikai készsége és kézügyessége, kézzel tapintható emberszeretete, közvetlensége mindenkire pozitív hatással volt. Szinte  „élő innovátorként” mozgott szakterületén, amit több bevezetett ésszerűsítési javaslata és újítása igazolt.

„A tanár az iskolán kívül is tanár” elv szellemében az órák után szívesen mozgatta meg tanítványai izmait, lévén ő maga is igazolt futballista volt. Akkor, amikor vidéken még valóban felnézhettek a gyerekek a napjainkra bohózattá silányult, egykor dicsfény övezte sportágra.

A mai kor szelleméből fakadó összevonások nem hagyták érintetlenül az Ő iskoláját sem: az intézmények gazdálkodásának, ésszerűsítésének eredményeként a tíz éve igazgatóhelyettesi munkakört betöltő szakember tagintézmény-vezetővé változott. Vezetése és irányítása alatt tanul 372 gyerek, akiket 25 fős nevelői testület és két pedagógiai asszisztens készít fel az életben várható kihívásokra. A munkájukat segítő technikai személyzet hat emberből áll. Az „Esze Tamásban”, ahogyan a helyiek ismerik, kiemelt figyelmet és óraszámot fordítanak a nyelvoktatásra, valamint az informatikai ismeretek átadására. Az elsősök nemcsak egymás mellé, hanem a számítógép elé is kerülnek a tanévnyitó után. Évi munkájukat a második év végéig szövegesen, majd azt követően számszerűen értékelik.

A tagintézményből a továbbtanulás szinte száz százalékos. A tanulók és szüleik szemében legkedveltebbek a szakképzők és a gimnázium, majd a szakiskolák következnek a sorban.

Nem mehetünk el szó nélkül az iskola egykori és mai tanulóinak sport- és tanulmányi versenyeken nyújtott teljesítménye mellett. A jó példát követve mindkét területen számtalan kiemelkedő helyezést, díjat, elismerést szereztek iskolájuknak és felkészítő tanáraiknak. Mindezeket fényesen igazolja az intézmény folyosójának falain és az irodákban látható oklevelek, vázák, érmek, kisplasztikák színes sora.

Kovács István, az egy év híján három évtizede tanító pedagógus az eddig végzett munkájával kivívta a kollégák és a szakmai vezetés elismerését. Büszke arra a kitüntetésére, amelyet még Andrásfalvi Bertalan, egykori oktatási minisztertől kapott egy jeles alkalommal.

Saját tantárgyának tanítása mellett sok figyelmet fordított az önképzésre, a kor követelményeinek megfelelő intézményi működési rendszer kidolgozására. Az előzőhöz kapcsolódóan szerezte meg a BME szervezeti keretei közt a számára előírt közoktatás-vezetői diplomát 2002-ben. A tagintézmény minőségbiztosítási megbízottja.

Hobbija, második „élete” 15 éves kora óta a foci. Egykor játékosként, középpályás és jobb szélső poszton rúgta a gólokat. Ma az öregfiúk csapatának oszlopos tagja. A sport mellett kertészkedik, barkácsol a ház körül, és műveli a családi szőlőt. Testben és lélekben „megérett” tanárember…

(Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)