Sátoraljaújhely

Tősgyökeres sátoraljaújhelyi családból származó pedagógus édesanyja alsó tagozaton tanított. Édesapja katonatiszt volt, ám műszaki pályán élte le élete nagyobbik részét. A család egyetlen gyermekeként dr. Tóthné Wieland Ildikó a királyi bornak nevet adó településen, Tokajban született 1950. július 1-jén.

A család hamarosan Sátoraljaújhelybe költözött, így a zempléni kisváros lett általános és középiskolás tanulmányainak helyszíne. A Kossuth Lajos Gimnáziumban a kémia, a biológia, a latin és a történelem tartoztak kedvelt tantárgyai közé. Sok tanárára emlékezik vissza jószívvel, és egykori osztályfőnökével, Rozovján Józseffel a mai napig tartja a kapcsolatot. De említhetjük a sorban a nagy műveltségű, humanista szemléletű latintanárt, Katona Rezsőnét, akitől nagyon sokat tanult. Pályaválasztását illetően sokáig ingadozott a jogi pálya és a gyógyszerészhivatás között, végül azért döntött az utóbbi mellett, mert „emberközelibbnek” érezte. A sikeres érettségi után a Szegedi Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Karára jelentkezett, ahová rögtön felvették. Az ország egyik végéből a másikba csöppent, a vidék egy kicsit mindig idegen maradt számára, elsősorban a hegyek hiánya miatt. Nagyon szép éveket töltött a Tisza-parti városban, ahol nagyszerű oktatógárdától sajátíthatta el a szakmai ismereteket. A tantárgyak közül a gyógyszerhatástan emelkedett ki a jó színvonalból, köszönhető volt mindez Dirner professzor úrnak, aki nemcsak kiváló szakember és előadó volt, de diákjai emberséget is tanulhattak tőle. Az egyetemen – bár lett volna más lehetősége is – mindvégig gyógyszertárba készült, tára melletti patikus szeretett volna lenni.

A diploma átvétele után a mai Üdvözítő Gyógyszertárban kezdett dolgozni beosztott gyógyszerészként. Egy fél évtizeddel később 1978-ban került a Városi Kórház Gyógyszertárába, ahol több mint egy évtizedet töltött. 1990-ben kezdett dolgozni jelenlegi munkahelyén, az akkor átadott új gyógyszertárban: előbb beosztott gyógyszerész volt, majd főnöke nyugdíjba vonulása után 1993-ban a patika vezetője lett. A gyógyszertárat 1997-ben privatizálták, azóta áll a család tulajdonában.

Jelenleg tízen dolgoznak itt: három gyógyszerész, hat asszisztens és egy kisegítő jelenti a jól összeszokott, felkészült csapatot. Betegkörükben, vevőkörükben a rendelőintézet szomszédsága következtében meglehetősen sok a vidéki beteg, akik a szakrendelés után térnek be a szükséges patikaszerért.

„Mindig is családias hangulatú gyógyszertárat szerettem volna létrehozni – mondja Dr. Tóth­né Wieland Ildikó. – A gyógyszerészhivatás teljesítéséhez elsősorban az emberek iránti nyitottságra és türelemre van szükség. A beteghez mindig szeretettel kell fordulni, a vele való bánásmód nem merülhet ki a gyógyszer kiadásában, hanem meg kell próbálnunk egyéb gondjaira is segítséget adni. Innen beteg „ellátatlanul”, anélkül hogy nem tettünk volna meg érte minden tőlünk telhetőt, nem mehet ki. Szükség van egyfajta gyógyszerészi gondoskodásra, ahol azon túl, hogy felvilágosítjuk, elmondjuk a fontos információkat, diétás- és életvezetési tanácsot is adunk szükség szerint. Úgy látjuk, erre az utóbbi időben egyre nagyobb az igény.”

Gyógyszertárvezetőként rendszeresen részt vesz a különféle szakmai továbbképzéseken, újabban a Magángyógyszerészek Szövetsége és a Gyógyszerész Kamara is igen színvonalas oktatásokat szervez. Intenzíven bekapcsolódik a kamarai tevékenységbe, tagja a Gyógyszerész Kamara B.-A.-Z. megyei szervezetének, a zempléni csoport koordinálója és a megyei elnökség tagja.

Immár nyolc éve aktívan tevékenykedik a Sátoraljaújhelyi Diákok Baráti Körének munkájában, annak vezetőségi tagja. Ez a húsz éve alakult szervezet – elsősorban az újhelyi öregdiákok részére – havonta szervez foglalkozásokat, összejöveteleket. Megkeresik azokat is, akik innen származtak el, és évente két-három alkalommal neves közéleti személyiségeket látnak vendégül – legutóbbi éves összejövetelükön kétszázan vettek részt. E tevékenység mellett, amelyet igaz örömmel végez, mindenekelőtt a családdal foglalkozik, szüleit látogatja, így az olvasásra, kirándulásra egyre kevesebb idő jut.

Férjével, dr. Tóth Istvánnal, aki jelenleg az Orvosszakértői Intézet igazgatója Miskolcon, az egyetemen ismerkedett meg, és 1971-ben kötöttek házasságot. Gyermekeik közül Péter orvosi egyetemet végzett, majd beiratkozott a Gyógyszerész Karra, ahol jelenleg ötödéves. Ádám szociológus és jogász, Budapesten dolgozik.

Egy percig nem bánta meg pályaválasztását, hisz a gyógyszerészettel elért mindent, amit szeretett volna. Nyugdíjba vonulása után olyan patikát szeretne majd átadni gyermekének, amely korszerű, szép, és hosszú távon biztosítja a betegek megfelelő színvonalú gyógyszerellátását.

(Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)