Sátoraljaújhely

Mindig jó lokálpatriótának tartotta magát, aki sikereit elsősorban személyes jelenléttel, kőkemény munkával és a megfelelően elismert kollégák közreműködésével, valamint a biztos családi háttér segítségével érte el.

Ma már nyugdíjas kereskedőszülők idősebbik gyermekeként Sátoraljaújhelyen született 1960. szeptember 28-án. Húga Gyöngyi, laborasszisztens és ugyancsak a zempléni kisváros lakója. Ötéves koráig szülővárosában töltötte gyermekkorát, akkor néhány éves miskolci kitérő következett a család életében, még iskoláit is ott kezdte. Később a család visszatért Sátoraljaújhelybe.

Csodálatos nyarakat töltött Karcsán a nagyszülőknél, ahol szinte „szívta magába” az egyszerű emberek bölcsességét. Különösen apai nagyapjával töltött sok időt, akitől még az „atyai pofonokat” is elviselte alkalomadtán.

Az iskolában jól tanuló gyermekként elsősorban a matematika és a fizika érdekelte. Sokat sportolt: focikapusként aratta első sikereit, később a kosárlabdában bizonyította tehetségét, NB I-es szintig jutott.

Középiskolai tanulmányait a helyi Kossuth Lajos Gimnáziumban folytatta, ahol „rebellis” magatartása miatt  – mindig mindenkinek megmondta a véleményét – a tanárok többsége nemigen kedvelte. Terényi Józsi bácsi, a régi vágású latin tanár és Győr Anna, aki a történelmet tanította, mégis megmaradt jó emlékezetében. Kiváló osztályban tanult, hisz a 21 diákból 19-en szereztek diplomát.

A sikeres érettségi után a Kandó Kálmán Műszaki Főiskola Erősáramú Villamos Karán tanult tovább, a választásban a család villamosmérnökei és fizikusa is inspirálták. Egy év múlva érezte úgy, hogy nem megfelelően választott, ezért „átigazolt” Debrecenbe, az Ybl Miklós Műszaki Főiskola építőgépész szakán folytatta tanulmányait, ahol 1983-ban diplomázott.

„Klasszikus főiskolai éveket” élt át, ami az ő olvasatában a tanulást, a sportot és a szórakozást jelentette, és közben dolgozott is, mindvégig „eltartotta magát”. (A Debreceni Universitas színeiben annál a Ráthonyinál kosarazott, aki ma is a debreceni kosárlabdacsapat edzője.)

Végzés után behívták katonának, másfél évet a harckocsizóknál töltött Szabadszálláson szerelő rajparancsnokként, tiszthelyettesi rangban.

Leszerelés után visszatért a főiskolára és elvégezte az építész kart is, közben dolgozott a Kabai Cukorgyárban, ahol építésvezetőként a belső épületek karbantartása, felújítása volt a feladata. 1988-ban került Sárospatakra, ahol az Épszernél töltött egy fél évet, majd a rendszerváltás idején magántervező lett. Sógorával egy betéti társaságot alapítottak, a magasépítés terén tervezéssel, kivitelezéssel foglalkoztak. Munkájuk során sok helyen megfordultak, bejárta szinte az egész országot.Amikor az olaszok a PREC CAST épületeit kezdték építeni, „ellesték” tőlük a „lőtt betonos” építési módot, és bemutató jelleggel ők maguk is építettek ún. „gyors lakóházat”.

1993-tól kezdtek útépítéssel, mélyépítéssel foglalkozni, és ekkor alakult át a cég kft.-vé, amit azóta önállóan irányít. A körülbelül 20 fős, állandó létszámmal elsősorban önkormányzatoknak dolgoznak egy 50–60 kilométeres körben, munkájukat a szezonban néhány alvállalkozó is segíti. Teljes körűen gépesítették tevékenységüket, korszerű saját telephellyel rendelkeznek.

„Olyan kollégákra van szükségem – boncolgatja az eredményes munka titkát Novák Csaba –, akik nemcsak egy munkahelyre járnak be, hanem együtt tudnak élni a céggel, és érzik, hogy annak megbecsült tagjai. Itt mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy a megrendelőink tartanak el bennünket, ezért az ő megelégedésükre kell tevékenykednünk. A saját posztján mindenki maximálisan álljon helyt, és ezért a maximális elismerés illeti. Mint jó lokálpatrióták, itt keressük meg és költjük el a pénzt, itteni embereket alkalmazunk.”

Éveken át patronálta a helyi kosárlabdacsapatot, és segíti a helyi önkormányzat munkáját is: a városfejlesztési és műszaki bizottság tagja. 1987-ben kötött házasságot Magyar Hajnalkával, aki jelenleg egy könyvelői kft.-t irányít. Panna lányuk a Kossuth-gimnázium matematika tagozatán, Csaba fiuk pedig az általános iskola nyolcadik osztályában tanul, míg a 4 éves Dániel az otthon melegét élvezi.

Novák Csaba úgy érzi, hogy életben a megfelelő társ, a biztos családi háttér a legfontosabb számára.

A családi kirándulások, üdülések telente a roppant egészséges síelést jelentik, főleg Olaszországban. Nyaranta pedig – a kassai rokonokkal – rendszeres túrákat szerveznek a Magas-Tátrába. Szabadidejének hasznos eltöltésében távlati tervként szerepel a solymászat, jelenleg az első madár beszerzésénél tart.

Saját és munkatársai érdekében szeretné cégét legjobb tudása szerint fejleszteni és reméli, hogy gyermekei közül valaki majd átveszi tőle a stafétabotot.

(Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)