Sátoraljaújhely

A tűzvonalban dolgozott, de mindig a háttérben maradt Kababik Istvánné, született Bába Mária, a sátoraljaújhelyi Dental-Med Co. Bt. minőségbiztosítási és pénzügyi vezetője. A pazarul berendezett, a gyógyítást, a pihenést, a rekreációt és a betegségmegelőzést szolgáló Evolució névre hallgató központban kicsit a múlton merengünk, kicsit a jövőt idézzük. Fáj a múlt, hisz évtizedek lemaradását és a mindenáron való felfelé törekvés útját egyengette a most is törékeny, ötvenes éveiben járó asszony. Ha valakinek, neki aztán tényleg van joga és alapja az összehasonlításra. Karnyújtásnyira az Erzsébet Kórház, és a századik születésnapját ünneplő „matróna” nemzedékeknek hozott gyógyulást, de azt csak a beavatottak tudják, hogy hozhatott volna sokkal többnek is. Ha nem csak az akarat hiányzik, hanem a pénz és a technológia, a központi finanszírozás, és a mindenre kiterjedő rendszerszervezés, akkor lehet valaki bármennyire jó szakember, képtelen megvalósítani a legkézenfekvőbb ötleteket is.

Ez volt a múlt, Kababikné Marika ezerszer végiggondolta, mit tehettek volna másként odaát, a nagykórházban, ha minden, döntésre jogosult vezető egy irányba mozdul. Mintha egy teljesen új élet tudatosulna az asszonyban: nem kell belenyugodni feltétlenül az „erre nem jut, arra nem jut” kezeket széttáró helyzetbe, hanem meg kell keresni az apró réseket, amelyeket tágítva azok lehetőséggé szélesednek, s mindezt a modernizálódó egészségügyi ellátás javára lehet fordítani.

Érdemes szétnézni az Evolúcióban. A késő délutáni órában is rendszeresen takarítanak, az egyik rendelőből kilépő, barátságos asszisztens másodpercek alatt tájékozódik: ki vár oda. Anyai jó tanáccsal is ellátja az egyik fiatal lányt, aki nem tudta, hogy itt időpontot kell kérnie. Szerencséjére épp akkor más nem várakozott a rendelésre.

Egy alkalmazott hozzáállásán nagyon sok múlik. Pontosan tudja ezt a jó szemű munkahelyi vezető, és anyagilag-erkölcsileg megbecsüli az illetőt. Marika szeme felragyog, amikor arról beszél, mennyi érdekes feladatot oldhatott meg már a nemrégiben létesített Betegellátási és Prevenciós Központban. Igaz, nem minden munkanapja fért bele a nyolc órába, mert észrevétlenül repült az idő. A szép és fontos feladat, az irányított betegellátási modell programjainak kidolgozása a tulajdonos orvos házaspárral gyakorta nyúlt a késő estébe.

Kababikné ma úgy érzi, az egészségügyben töltött évtizedek most kamatoznak a számára. Hiába volt korábban magas beosztásban a minőség-ellenőrzés felelőse és irányítója, ha nem tudta a gyakorlatban minden esetben elfogadtatni a szükséges megoldást vezetőivel.

Jelenleg nem azon kell töprengenie, mit miért nem lehet, hanem az együttműködő csapattal – beleértve a háziorvosokat, a rendelőintézeteket, a megyei kórházat – naponta kereshetik az alkalmazható módszereket a 156 ezer ember színvonalas egészségügyi ellátására.

Néhány tervük még csak papíron szerepel, vagy gondolatként fogalmazódik meg, de rájuk igaz az a kis japán történet: ha ott valaki kitalál valamit, egy egész ország összefog annak megvalósítására. Már most is számos újdonsággal találkozhatnak a hazai és a külföldi betegek. Ózonterápiát alkalmaz a fogorvos, hidromasszázs-medence, tornaterem várja az izmaikat, ízületeiket gyógyítani, felfrissíteni vágyókat.

Marika pedig arra törekszik, hogy valamennyi hasznos tervet a gyakorlatban próbáljanak ki. Neki, mint gazdasági vezetőnek, ehhez „csupán” az anyagiakat kell előteremtenie, és minden célfeladatra odajuttatni az érintettekhez.

Vajon miért van az, ha egy magán-egészségügyi intézménybe lépünk – akár itthon, akár a világ fejlettebbik felén – csupa mosolygós orvossal, asszisztenssel találkozunk, és a jól szervezett, gyors, pontos ellátás a tökéletes biztonságérzetet nyújtja. Minden alkalmazott tudja, mi a teendője, és azt csendben, odafigyeléssel, empátiával teljesíti. A kívülállónak olyan érzése támad, egy jól szervezett gépezet karolja fel azonnal, és a remélt gyógyulás sem marad el. Mint arról Kababikné Marika lelkesen és meggyőzően beszél: a magyaroknak sem csak a tévéből kell ismerniük az ilyen helyzeteket. Nagyon büszke rá, hogy itt dolgozhat. Úgy érzi, a sors ajándékaként felteheti a pontot az i-re az itt végezhető munkájával. Bizonyára nemcsak ezért marad szülővárosában.

Egy eseményekben, feladatokban, felelősségben gazdag életpálya tapasztalataként azt szűrte le, az ambiciózus ember mindent megvalósíthat, ha ahhoz megtalálja az együttműködő partnereket. Ezt tanulta annak idején az iskolában, a sátoraljaújhelyi Közgazdasági Technikumban és most, munkássága csúcsán számára ezt visszaigazolta az élet.

Pihenteti a vízpart, a zempléni erdők csendje. Szívesen kirándul, túrázik és még horgászik is. Három unokája varázslatossá teszi számára a velük töltött időt.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 7. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)