Sátoraljaújhely

Olyan szakmai kihívással kellett szembenéznie 2002-ben a már több helyen bizonyított kiváló borász szakembernek, Kiss Lászlónak, amely általában egyszer adatik meg az ember életében: felkérték a Tokaj Kereskedőház Rt., a magyar borászat „zászlóshajójának” szakmai irányítására. Erre az „invitálásra” nem lehetett nemet mondani, hisz a világszerte ismert tokaji bor évszázados hagyományát folytatni bárki számára megtisztelő feladat.

Kiss László egyszerű paraszti családban született 1955. február 5-én a Fejér megyei Pázmándon. Édesapja brigádvezető volt a helyi termelőszövetkezetben, édesanyja a velencei Növényvédő Állomáson dolgozott. Bátyja, Károly, a devecseri tsz elnöke volt, később az abból alakult mezőgazdasági kft. ügyvezetője lett. Gyermekkorát Pázmándon töltötte, a mai napig kötődik falujához, rendszeresen visszajár a szülői portára. Itt tanulta meg a munka becsületét, a fegyelmet és a szorgalmat, itt kezdett foglalkozni a szőlő- és borkultúrával is.

Az iskolában hamar kiderült, hogy alapvetően humán beállítottságú (főleg az irodalmat és a történelmet kedvelte), ám a család anyagi helyzete miatt – az adott esetben kenyeret nyújtó – technikum mellett döntött. Így kezdte tanulmányait 1969-ben a Soós István Borászati Szakközépiskolában Budafokon.

Élete egyik nagy szerencséjének tartja, hogy olyan nagyszerű tanáregyéniséggel hozta össze a sors, mint Rácz István, aki „régi vágású magyar–történelem tanárként” nemcsak a tárgyra, hanem az életre is tanította diákjait. Ugyancsak mély nyomokat hagyott benne a kiváló igazgató, Gazdag László. Mivel a szaktárgyakat megszerette, a sikeres érettségi után a Kertészeti Egyetemre jelentkezett, ahol tanulmányait a tizenegy hónapos katonai szolgálat után kezdhette el.

Ez az időszak élete egyik legszebb korszakának számít, hisz felnőttként és mégis fiatalként került be a főváros lüktető kulturális életébe, ami meghatározó élményeket adott számára.

Friss egyetemi diplomájával Budafokon a Hungarovin Borgazdaságok Export Vállalatánál, a későbbi Hungarovin Rt.-nél kezdett gyakornokként. Hamarosan palackozó művezető, üzemvezető, termelési főosztályvezető, borászati üzemigazgató lett, majd egy kétéves kitérő után (a privatizáció idején beszerzési igazgatóként dolgozott), 1995-ben lett a vállalat vezérigazgatója. Egyidejűleg a Henkell–Söhnlein Hungária Kft. termelési-műszaki igazgatói teendőit is ellátta. E beosztásaiban jelentős szerepe volt Magyarország legnagyobb borászati vállalkozásának technikai, szakmai megújításában, az új gazdasági körülmények között is versenyképes társaság kialakításában.

2001 januárjától a Badacsonyi Pincegazdaság Rt. vezérigazgatója, majd 2002 októberétől a Tokaj Kereskedőház vezérigazgatója lett.

Szakmai tudását több helyen is igyekszik kamatoztatni: 1992 óta a Magyar Borgazdaságok Szövetség elnökségi tagja, 1995-től tagja a Magyar Borakadémiának. A kezdetektől, 1994-től részt vesz a hegyközségi szervezet kialakításában és működtetésében. 1995-től az Etyek-budai Hegyközségi Tanács elnöke, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának elnökségi tagja. 2001-ben választották a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa elnökévé.

Tevékenységének eredményeként a Tokaj Kereskedőház Rt. 2002-es mínusz háromszázötvenmilliós eredményét 2003-ban százhatvanmilliós nyereséggé változtatták a hárommilliárdos forgalom mellett.

Gyakorlatilag átszervezték a cég teljes tevékenységét: mindenekelőtt rendezték az rt. beszerzési és értékesítési kapcsolatrendszerét, átlátható, versenytárgyalásokon alapuló új szisztémát vezettek be, korszerűsítették a társaság szervezeti struktúráját. Racionálisabb, takarékosabb költséggazdálkodást alkalmaztak, és a megcélzott árbevétel növelése érdekében az egész országot lefedő új kereskedelmi szervezet felállítására került sor. Felgyorsították a technikai  – technológiai korszerűsítést és középtávú fejlesztési, beruházási koncepciót dolgoztak ki.

Kiss László úgy véli: „A siker feltétele a szakma szeretete, a megfelelő alázat a szakma iránt. Egy cég irányítása csak piaci és szakmai ismeretek birtokában lehetséges. Ez nem egyszemélyes  „show-műsor”, olyan csapat kell hozzá, amellyel egy irányba haladva el lehet érni a kitűzött célokat.”

Egykori évfolyamtársával, Cservenák Katalinnal, aki ma egy könyvvizsgáló céget igazgat, ezerkilencszázhetvenhétben kötöttek házasságot. Két gyermekük közül László az IBS-en végzett és édesanyja cégében dolgozik, Zoltán most végzi a közgazdasági egyetemet.

Kiss László a kötelezőnek számító szakirodalmon túl szívesen forgat szépirodalmi műveket is, kedveli az orosz klasszikusokat. Rendben tartja a szülői portát és otthon is elvégzi a szükséges kerti munkákat. Szerencsésnek érzi magát, hogy annak idején Magyarország legnagyobb borászati üzemébe került és kiváló szakemberektől sikerült ellesnie a szakma titkait.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)