Sátoraljaújhely

Szabó Levente, a V Tabac Sátoraljaújhelyi Dohánygyár Rt. vezérigazgatója életének alakulásába többször is „beleszólt” a közelmúlt magyar történelme. 1942. július 22-én született Debrecenben. Édesapja, aki már nem él, biológia–földrajz szakos tanár volt, édesanyja pedig háztartásbeli. Egy nővére és egy húga van. A Hajdúsámsonban tanító papa révén gyermekkorát ezen a településen töltötte, de sokszor megfordult a debreceni nagymamánál is.

Édesapja, aki 1944-től 1947-ig orosz fogságban volt az Uralban, az iskola legszigorúbb tanárának számított, az ötvenes évek elején sok falusi embert tudott rávenni arra, hogy taníttassa gyermekét. Talán emiatt is emlékezik rá sok tanítványa ma is jó szívvel. A kemény, szigorú pedagógus két éven át saját gyermekének is osztályfőnöke volt, fiát tanártársai javaslatára egy akkor alakult új iskolába, a dohányipari technikumba küldte továbbtanulni. Ezt az iskolát azzal a céllal alapították akkor, hogy középvezető kádereket neveljen a dohányipar számára. Igaz, Leventének nagyobb kedve lett volna az erdészeti technikumhoz, de Szeged túl messze volt.

Így ebben a kis iskolában – évfolyamonként egy osztály tanult –, ahol mindenki ismert mindenkit, tizenhét évesen sikeres érettségit tett. Továbbtanulásról sem ő, sem a Kossuthban kitűnőre érettségizett nővére nem álmodhatott, hisz a papa ötvenhatban Ebesen a munkástanács jegyzője volt. Emiatt pár hónapra Kistarcsára internálták, tanári állásától megfosztották. Igaz, később pozitívan ítélték meg ebbéli tevékenységét, de ez már a gyerekek továbbtanulását nem oldhatta meg. Így került Szabó Levente ezerkilencszázötvenkilencben Sátoraljaújhelyre, a dohánygyárba.

A ranglétra legalján kezdte, fizikai munkát végzett a különböző üzemrészekben egy év alatt végigjárta az egész üzemet. Hamarosan csoportvezető lett, nemsokára pedig művezető. 1970-ben termelési osztályvezető, a termelés irányítása a feladata. Közben gondolt önmaga pallérozására is, előbb egyéni tanulás révén pótolta ismeretbeli hiányosságait, majd a miskolci egyetem levelező tagozatán 1971-ben gépészmérnöki diplomát szerzett.

A rendszerváltás körüli időszak jelentős változást hozott a cég és Szabó Levente életében is. Ekkor az ÁVÜ a vállalat fő tulajdonosa és céget részvénytársasággá alakították, a termelési osztályvezetőből pedig termelési igazgató lett. A továbblépéshez 1992 tavaszán szakmai befektetőt kerestek, és több jelentkező közül még abban az évben, júliusban, az RJ Reynolds lett a befutó, létrejött a Reynolds Tobacco Részvénytársaság.

– A velük közösen töltött öt és fél év minden szempontból sikeres volt, – emlékezik vissza igazgató úr, akit 1992 decemberében vezérigazgatóvá neveztek ki. – Igaz, drasztikus létszámcsökkentéssel kezdődött, szinte megfeleződött a létszám. Szakmai szempontból viszont nagyon sokat fejlődött a gyár, a dolgozók jól kerestek. Én személy szerint is sokat tanultam, a világ sok részébe eljutottam a Reynolds jóvoltából, ugyanis a cég minden évben a világ más-más részein szervezte meg az igazgatók éves összejövetelét. Az öt és fél év alatt öt főnököm volt, és én mindig feltettem a kérdést magamnak, kellek-e? Végül is mindegyikhez tudtam alkalmazkodni, azt hiszem ez sikereim egyik titka.

A Reynolds a Kelet-Európában bekövetkezett piaci változások következtében a 90-es évek második felében kivonult Magyarországról, ezután kerültek kapcsolatba a jelenlegi „gazdával”. A V Tabac Rt. tulajdonosai magyar befektetők, akik Hódmezővásárhelyen kezdték tevékenységüket, és Sátoraljaújhellyel úgy kerültek kapcsolatba, hogy olyan műszaki háttérre, technológiára volt szükségük, amivel ez a gyár rendelkezett. A technológián túl olyan szakembergárdát is kaptak, amely sikeresen teljesíti feladatait.

Mára már Újhely a cégcsoport egyetlen üzemelő hazai cigarettagyára. A száznyolcvan fős állandó létszám – ezt az idényben szerződéses dolgozókkal egészítik ki – három és fél milliárd körüli árbevételt produkál. A hagyományos termékek mellett – Kossuth, Munkás – újabban a Marshall-szivarka a sláger.

Szabó Levente 1966-ban kötött házasságot Éles Judittal, aki ugyancsak itt dolgozott, meós volt, ma már nyugdíjas. Három gyermeket neveltek fel, két unokájuk van. Alapítás óta tagja a városi Rotary Klubnak, elsődleges feladatuknak a diákcsere szervezését tekintik. Ennek révén juthatnak el az újhelyi gyerekek a világ különböző részeibe nyelvtanulás céljából, és Újhelybe is jönnek a külföldi gyerekek. Jelenleg is három diák tartózkodik a városban.

A vezérigazgató úr szabadidejében kertészkedik. Erre ragyogó lehetőséget biztosít a kertes társasház környékének a rendben tartása, ápolása, ám a legtöbb szabadidejét a hobbitelken tölti. Itt ugyanis a gyümölcsfák és különösképpen a szőlő, állandó törődést, odafigyelést és rendszeres ápolást követelnek.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)