Sátoraljaújhely

A Bodrogköz északkeleti csücskében, az „isten háta mögött”, egy csepp kis faluban, Dámócon született 1962. április 4-én. Édesapja a helyi tsz-ben a növénytermesztési ágazat vezetője, édesanyja varrónő volt, ma már sajnos egyikük sem él. Nővére, aki Sajószentpéteren lakik, vállalkozó. Gyermekkorát nem a „túlzott anyagi jólét” jellemezte, hamar belekóstolt a mezőgazdasági munkákba, tizenkét évesen már napraforgót kapált napszámban. Az így kapott és a máshonnan összekuporgatott zsebpénzt a helyi pap által működtetett kis „könyvesboltban” hagyta, mert már gyerekkorában saját könyvtára volt.

Az általános iskola alsó tagozatát szülőfalujában járta, ahol Ómajtényi Béla iskolaigazgató példásan jó módszerekkel oktatta kis tanítványait. A felső tagozaton, Zemplénagárdon már elsősorban a matematika érdekelte, ezért az újhelyi Kossuth Gimnázium matematika–fizika tagozatára iratkozott be. Itt Bocsor István, a matematika–fizika szakos osztályfőnök tovább bővítette ismereteit, ennek is köszönhető, hogy az országos középiskolai matematikaversenyen 7. helyezést ért el.

Konzervatív neveltetése ellenére, mint annyian mások, ő is tevékeny részt vállalt az ifjúsági mozgalomban, hiszen ott lehetett közösséget építeni, programokat szervezni. Érettségi után – főleg édesanyja kívánságára –, 1980-ban Miskolcon a Nehézipari Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán folytatta tanulmányait. Másodéves koráig az egyetemen is aktív részese volt az egyetemi KISZ-életnek, ám ekkor egy szerinte elvtelen döntést követően „kiszállt” a mozgalomból. Sőt, hamarosan a Politikai Klub vezetőjévé választották, amely akkor inkább a másként gondolkodókat tömörítette.

Az egyetemet jeles diplomával fejezte be, és első munkahelye az ELZETT lett, ahol a komoly feladatnak számító CNC technológiai rendszer beindításával hamar bebizonyította szakmai felkészültségét. A katonai szolgálatot ő sem kerülhette ki, másfél évig a határőrségnél útlevélkezelő volt. Egy évig „mintakatonának” számított, ám ekkor egy meggondolatlan kijelentése miatt politikailag megbízhatatlannak minősítették. A katonaság után egy rövid időre újra az ELZETT következett, majd több tucat pályázó közül győztesként kikerülve egy németországi tervezőirodában dolgozott fél évet. Ez anyagilag is és a nyelvtanulás szempontjából is nagyon hasznos időszaknak bizonyult. Azután harmadszor is az ELZETT következett, ám mivel a helyi MDF alapító tagja lett, amit munkahelyén nem néztek jó szemmel, a Távhőszolgáltató Vállalatnál kirendeltségvezető-helyettesként folytatta munkáját három évig. 1992-ben hívták a Providencia Biztosítóhoz Szerencsre. Úgy érezte, ki kell próbálnia magát az új területen, hamarosan kirendeltségvezető lett.

Közben családi háza építése során rájött arra, hogy Miskolcon az építőanyagok harminc százalékkal olcsóbbak, így született az ötlet, hogy érdemes velük kereskedni, betéti társaságot alapított. A kezdetben csak szolgáltató cég ma már jól prosperáló víz-, fűtés-, fürdőszobafelszerelés-szaküzlet és vasudvar. Hogy a több lábon állás egyértelműen megvalósuljon, 1998-ban megálmodta a Ford autószalont. A saját tőkéből és kölcsönből épült új üzletet még abban az évben átadták. Ma már komoly konkurenciával kell megküzdeniük a gazdasági helyzet által jelentős mértékben befolyásolt piacon.

Szajkó Gábor jelentős közéleti tevékenységet folytat: felkérés alapján tagja a Polgármesteri Hivatal Vagyongazdálkodási Bizottságának, a Rákóczi Szövetség helyi elnöke. Ez utóbbi sok feladatot ró rá, szervezi a határon túli magyar fiatalok kulturális és sportrendezvényeit: a Kassa melletti Szepsiben közös megemlékezést tartottak, Borsiban rendbe tették a kastélykertet a Rákóczi-évforduló kapcsán. Most minden erejükkel a Kárpát-medencei magyar tanárok és diákok találkozójára összpontosítanak, melyet hatodik alkalommal rendeznek meg, átlagosan 200-250 határon túli diák részvételével. Szívügye a sátoraljaújhelyi Szárhegyen 1936-ban megépített Magyar Kálvária sétány eredeti állapotának visszaállítása. Tevékenységéhez fontos a nyugodt családi háttér, ezt Szabó Zsuzsanna tanítónő biztosítja, akivel 1988-ban kötött házasságot. 1989-ben született Tamás, aki örökölte apjától az olvasás szeretetét, és matekból nagy tehetség, mindemellett megnyerte az országos könyvtárhasználati versenyt is. A kisebbik fiú, Bence 1995-ben született, ötödikes általános iskolás.

„Eddigi életem titka – vallja Szajkó Gábor –, hogy a képességek mellett szükség volt a szorgalmas munkára és a becsületes életre. Lehet, hogy ezek nagy szavaknak tűnnek, de én komolyan gondolom őket. Szeretnék a jövőben antropológiával foglalkozni, az idevágó irodalmat már régóta tanulmányozom, és szívesen kutatnám a dámóci „juhhodály-dombot”, ahol valószínűleg Árpád-kori sírok vannak, mivel errefelé volt a honfoglaló magyarok első állandó lakóhelye.”

(Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)