Nyíregyháza

Az ember valahogy nem így képzeli el egy menedzser dolgozószobáját: nincs benne semmi fellengzős bútordarab, csak ami a munkavégzéshez feltétlenül szükséges. Az egyik falon térkép, a másikon perforált lapokon gazdasági kimutatások. Az ajtó mellett egy felirat: A siker összetevői.

Nézzük: lelkinyugalom; egészség és energia; érzelmi kapcsolatok; anyagi függetlenség; méltó célok és ideálok; önismeret, önmegértés; önmegvalósítás képessége és eredménye.

 Hamar egyetértünk, hogy nem megfelelő a sorrend, hiszen az anyagi függetlenség az összes többit befolyásolja. A siker mégis nagyon fontos.

− A siker az, hogy az ember olyan munkát végez, amiben örömét leli, függetlenül attól, hogy mások ezt hogyan ítélik meg. A sikert éppen ezért nem lehet pontosan definiálni, mert az ember mindig többet akar, mint amit elért. Nem áll meg, soha sincs megelégedve önmagával.

A magam életében sikernek tartom, hogy a család és a munka mellett  − nem mintha ezt tartanám a legfontosabb értékmérőnek  − két diplomát szereztem: okleveles mérnök, üzemgazdász vagyok  − mondja Pataki Sándor. A jelenlegi helyzetig persze hosszú út vezetett.

1945-ben Nyíregyházán született. Édesapja kereskedő volt, édesanyja a sütőiparban dolgozott. Édesapját korán, még 1959-ben elvesztette, édesanyja ’86-ban hunyt el. Három bátyja és egy húga van. Két legidősebb bátyja már nyugdíjas, két fiatalabb testvére még munkaviszonyban áll.

A pénzügyi technikumban érettségizett, a budapesti műszaki egyetemre jelentkezett, de nem vették fel. Átirányították a kecskeméti automatizálási főiskolára, de oda ő nem ment. Helyette a munkát választotta. Rövid ideig a SZÁÉV-nél dolgozott, majd az országos gumiipari vállalatnál lett segédmunkás. Közben végezte a vegyipari technikumot Budapesten és Debrecenben. A Taurusnál csoportvezető lett, 1968-tól üzemvezető.

1967-ben megnősült, ma is boldog házasságban él. A következő esztendőben megszületett a lányuk (most két fiúiker boldog édesanyja), négy év múlva a fiuk (1995 szeptemberében kezdte tanulmányait a miskolci egyetem történelem szakán). Mindkettejüknek mai értelemben vett gondtalan gyermekkoruk volt, de nem lehet összehasonlítani azzal, amelyet ők átéltek. A Szarvas utca végén volt a házuk. A mai Almatároló helyén szabad területen könnyű szellő kószált a dimbek-dombok között. A gyerekek számára felfedezésre váró birodalom, ahol elképzelhetetlenül sokféle játékot lehetett játszani. De hasonlóan szép emlékeket őrzött meg a középiskolai évekből is: a megyei kosárlabdaválogatott tagja volt.

Bejárta az országot, sok barátot szerzett. Huszonöt éves koráig nem szakadt meg a kapcsolata a sporttal: a kosárlabda mellett játékvezetést is vállalt.

A Taurusnál szinte mindent megtanult, ami a szakmával kapcsolatos. Sokféle vezető beosztást kipróbált, számos feladatot megoldott. A tömlőgyártás Nyíregyházára telepítésekor annak vezetője lett, majd a mezőgazdasági gumiabroncs üzem beüzemelésekor rövid ideig a vevőszolgálat irányítása tartozott hozzá. A drótüzem volt a következő állomás, majd a diszpécserszolgálat vezetése következett.

A nyolcvanas évek végén a gumigyárban egy új érdekeltségi formát vezettek be, a termékfelelősi rendszert. A pályázaton az újrafutózás termékfelelősi beosztást nyerte el. Ehhez ezerkilencszázkilencvenkettőben még megkapta a tömlőüzem vezetését is. Azóta a kettőnek a szó szoros értelmében a gazdája, menedzsere.

Miért éppen ő nyerte meg a pályázatot? Olyan elképzeléseket kellett megfogalmaznia, amelyek segítségével a meglévő erőforrások hatékonyabban működtethetők, megfelelő innovatív magatartással folyamatos piaci jelenlétet kell biztosítani, illetve a termékcsaládot a gyár érdekében kell működtetni.

A menedzser voltaképpen nem tesz mást, mint az alapanyag biztosításától a késztermék piaci elhelyezéséig mindent neki kell megszervezni.  − Az az elvem, hogy a problémákon nem rágódni kell, hanem a megoldást keresni  − mondja.  − Ha az ember szereti, amit csinál, a kiegyensúlyozottságnak adott a legfontosabb feltétele. Ebben sokat segít nekem a jó családi légkör. Van egy kis hobbikertem, olykor sikerül a szépirodalom közelében maradnom, s hódolni régi szenvedélyemnek, az olvasásnak.

Nem tekinti magát hagyományos értelemben vett főnöknek, inkább kollégáknak nevezi a beosztottjait is. Ha ezt a viszonyt sikerül megteremteni, akkor a sikert is könnyebb elérni. Emögött persze az is meghúzódik, hogy a gumigyár a megyében lévő többi céghez képest viszonylag jó anyagi feltételeket biztosít a dolgozók számára.

Személy szerint is sokat köszönhet a cégnek: a munkája elismeréseként eljutott a világ sok-sok országába, Babilonba és Bagdadba, valamint az összes európai országba. S az is jólesik, hogy a világ újrafutózással foglalkozó szakemberei minden kiállításon a nevén szólítják.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1996.)