Debrecen

Nagybecskereken született, az egykori Jugoszlávia területén, 1944-ben jött el a család. Az édesapja egy magyar cukorgyár alkalmazottja volt. Egy ideig Somogyban éltek, aztán Csornán, ahol édesapja az állami gazdaságban kapott munkát. Loch professzor a csornai gimnáziumban érettségizett, majd a Veszprémi Vegyipari Egyetemen folytatta tanulmányait, s szerzett vegyészmérnöki diplomát 1957-ben. Amikor a veszprémi egyetemre ment, nem gondolt arra, hogy egykor egy mezőgazdasági egyetem professzora lesz. De 1957 tavaszán az ipar eléggé bizalmatlanul fogadta a friss diplomásokat. Neki ugyan volt kijelölt álláshelye, de azt más kapta meg. Mivel nyaranta már dolgozott a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézetben, egykori főnökéhez, dr. Ramlinger Lászlóhoz fordult, aki örömmel fogadta.

A labor nagyon jó előiskolája volt a mezőgazdasággal való ismerkedésnek. Egyévi óvári tevékenység után kérte Debrecenbe helyezését, az OMI talajosztályához, mert későbbi felesége az orvosi egyetemen tanult, s össze akartak házasodni. Az OMI-ban Arany Sándor professzor mellett dolgozott, innen már csak egy lépés volt az Mezőgazdasági Akadémia. Szelényi professzor hirdetett tanársegédi állást, s ehhez jó ajánlólevél volt vegyész végzettsége és a talajjal kapcsolatos gyakorlata.

Tudományos kutatásai során sok mindennel foglalkozott, leginkább a különböző tápelemek hatását vizsgálta a talaj-növény rendszerben. A legtöbb időt a magnéziumra fordította, azaz vizsgálta előfordulását a talajban, mennyiségét a növényben, hatását a műtrágyázásban. Ki kellett fejleszteni a megfelelő vizsgálati módszereket. A tanszéken az elsők között alkalmazták például az atomabszorpciós analízist. Az országos talajvizsgálathoz kidolgozott módszerét azóta is használják. Ebből a témából szerezte a kandidátusi fokozatot, MTA doktori címet. Kedvenc témája végighúzódott egész eddigi életén.

Vecsey Tibor professzor halála után tanszékvezetőnek nevezték ki. A tanszék bekapcsolódott a Bocz Ernő professzor által indított interdiszciplináris kutatásba, melynek során szintén a tápelemek hatását vizsgálták. Tagja volt annak az országos bizottságnak, amely a makroelem és a mikroelem trágyázási ajánlásokat dolgozta ki. A tanszék alkalmazkodott az országos kutatási trendekhez, de vigyázott arra, hogy minden munkatársának legyen egy-egy önálló részfeladata, amiből tudományos fokozatokat szerezhet.

Bár eredetileg nem volt pedagógiai végzettsége, ez irányú ismereteit autodidakta módon szerezte meg, szívesen foglalkozott a hallgatókkal. Erről ők lennének illetékesek nyilatkozni, mondja szerényen. Elsősorban rájuk gondolva jelentette meg jegyzeteit. Az ötéves képzésre való áttérés tette lehetővé, hogy az agrokémia önálló tárgy legyen. Azontúl, hogy szervezte az agrokémiai kutatómunkát, Vecsey Tibor rábízta a tananyag összeállítását, az előadásokat. Mindig voltak diákkörös hallgatói, akikkel szép eredményeket, köztük országos első helyezéseket ért el.

Professzori pályafutása során kivette a részét az egyetemirányítás feladataiból. 15 éven keresztül volt kisebb megszakításokkal állami tisztségviselő: három évig dékánhelyettes, hat évig dékán, hat évig rektor. A különböző területeken különbözőek voltak a feladatok, oktatási dékánhelyettesként az oktatás szervezése, dékánként a kar stabilizálása. E minőségében újraválasztották. A rektori feladat különösen szerteágazó volt, lévén az egyetemnek vidéki karai Szarvason, Hódmezővásárhelyen, kutató intézetei Karcagon, Nyíregyházán. Sokan azt tartották, abban a struktúrában nem is lehet az egyetemet jól működtetni. S a Debreceni Agrártudományi Egyetem eredményesen látta el feladatát, mindig nullszaldós volt, sohasem kért a kormánytól kiegészítést! Rektori megbízatásának utolsó esztendei átvezetnek az integrált Debreceni Egyetem szervezésének időszakába. Azt tartja, hogy az előrelátó előkészületeknek fontos szerepük volt a mai zavartalan működésben.

Úgy véli, azért tudott egyensúlyt tartani a tanszéki munka és az állami feladatok között, mert nagyon jól segítették a munkatársai, s harmonikus családi háttérrel rendelkezett. 1959 óta tartó kiegyensúlyozott házasságukból két lány született. Beárnyékolja a családi örömöket, hogy mindkettő külföldön él a két-két unokával együtt. Így azonban minden találkozás ünnep.

Kevés szabad idejét olvasással, zenehallgatással tölti, hobbija a bélyeggyűjtés. Hosszú éveken át a hétvégék sem voltak szabadok, vitte haza a munkát, ezért megtanulta a számítógép kezelését. Debrecent megszerette, sikerült beilleszkednie, körzeti orvos feleségének, míg dolgozott, jó kapcsolatai voltak a betegeivel. Úgy érzi, ő az egyetemen belül és városban is megkapta a megbecsülést. Számos hazai és külföldi elismerésben volt része, ezek közül kiemeli a Szent-Györgyi Albert- és a Hatvani István-díjakat, valamint a Rostocki Egyetem által adományozott honoris causa címet és a Berlini Humboldt Egyetem Albrecht Thaer-díját.

 (Hajdú-Bihari Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)