Kisvárda

Összetartja és vezeti a szövetkezet dolgozóit. Sikerkovács, mert rentábilis a szövetkezet. Néha jótékonyságra gondol. Szereti és műveli a földet a családi vállalkozásban. Istápolja, jó szóval oktatja, játszani is engedi két unokáját. Ő Klicsu Csabáné, a Kisvárdai Fodrász és Kereskedelmi Szolgáltatóipari Szövetkezet elnöke. A város központjában, forgalmas helyen van a szövetkezet központja, így gyakran és sokan látják őt. Nem csak az ismerőse sok a városban, hanem a rokona is. Némi túlzással, tréfásan mondogatja: „A fél város a rokonom.”

A folyamatosan jó hírű szövetkezet ezerkilencszázötvenegyben alakult. Jó pár évig ez volt a cég neve: Kisvárdai Fodrász és Fényképész Ktsz. (A mai fiatalok szókincséből hiányzik ez a szó: kátéesz. Kisipari termelő szövetkezetet jelentett.) Az ősidőkben bizony nem csak fényképészek tartoztak a fodrászokkal szövetkezők közé, hanem egy fogtechnikus is. A profil aztán – gazdasági nyelven szólva – letisztult.

Az ötvenes években mindössze három fodrászszövetkezet működött terjedelmes megyénkben, ez volt a legnagyobb. Ki hinné manapság, hogy a megye két végén lévő b betűs település, Balsa és Barabás is a kisvárdaiakhoz tartozott.

Az elnökasszony tisztelettel emlékezik Czimbalmos Istvánra, az alapító elnökre, aki aztán később szakmai karriert futott be, és megyénk valamennyi szövetkezetének irányításába beleszólt, ő lett a KISZÖV elnöke. Erzsike asszony az alapítókra is büszke, róluk is tisztelettel beszél. Különösen hangsúlyozza, hogy kilencvenöt évesen még az élők sorában van egy alapító, Bóka Elemér. Aztán alapító volt még Balogh János és felesége, később a fiuk és a lányuk is fodrászként dolgozott a szövetkezetben. Az alapítók további névsora: Miklovicz László és felesége, Hajdú Béla és felesége, Gebei Sándor, Bökönyi János, Nyikos Dániel és Szemcsák János.

A fodrászmesterség összetett, fejlődő. Régen egy mechanikus nullás géppel kopaszra nyírták a fiúkat. A hölgyek hajgöndörítését búra alatt végezték, ők órák hosszán át „páncélsisakot” viseltek. Még régebben, az elmúlt századokban a fodrászok, pontosabban a borbélyok gyógyítottak is. (A mai fodrászok és kozmetikusok is ismerik a bőrgyógyászat alapjait.) A fodrászok mindig is széppé, vagy még szebbé tették a hölgyeket. Pár éve egy ügyes kezű fodrászról sláger született, így kezdődött: „Gedeon bácsi, a nők bálványa…” A Gedeon bácsikat túlzás nélkül lehet nevezni hajszobrászoknak. A mesterség mai művelői kémiai szerekkel, készítményekkel dolgoznak, és munkájuk során sok elektromos áramot használnak fel. Egy férfi hajvágása ez idő szerint háromszáz forint, a hölgyek általában ezer forint alatt nem ússzák meg. Hát ezért, mert drága a kémiai szer és az áram. A vonzó külsőért fizetni kell.

A krónikához tartozik még, hogy a kisvárdai szövetkezet az elmúlt évtizedekben számos elismerést, kitüntetést kapott. Az iroda-raktár egyik falát elismerésekkel „tapétázták ki”. Ebben a helyiségben gyakran megfordul Balogh János, aki karbantartóként 1964 óta dolgozik a szövetkezetben. Az eredeti szakmája villanyszerelő. Manapság mindenesként tevékenykedik.

A szövetkezetnek a Szent László utcában van a központja. Itt található a női-férfi fodrászat, a manikűr, az iroda és a vegyibolt. A boltban vegyi árukat, mondhatni, szépítőszereket vásárolhatnak a szövetkezet dolgozói és a város lakói. A Flórián téren női fodrászat, manikűr található. A Mártirok útján a női fodrászat mellett kozmetika várja a vendégeket. Záhonyban és Tornyospálcán is van férfi-női fodrászata a szövetkezetnek. Minden dolgozó egyéni vállalkozóként tevékenykedik. Immár történelem, hogy a rendszerváltás után a szövetkezet átalakult új típusú szövetkezetté. A városban a többi ipari szövetkezet megszűnt, a fodrászok talpon maradtak. Különlegességként, gazdasági hírként írhatjuk le, hogy a szövetkezetben nyolc éve nem emelték a bérleti díjakat, az általános infláció ellenére. A szövetkezet évente rendszeresen bemutatókat tart dolgozóinak. ’99 őszén a világhírű Swarzkopf cég mesterfodrászai tartottak bemutatót a legújabb hajfestékekről.

Klicsu Csabáné Kisvárdán született és itt is érettségizett. (Leánykori neve Márton Erzsébet. Az ő testvére a híres ökölvívó, Márton László.) Pesten elvégezte a pénzügyi technikumot. Kezdőként a járási tanács pénzügyi osztályán dolgozott, aztán a helyi cipészszövetkezetben könyvelőként folytatta. ’74 óta dolgozik itt könyvelőként, később főkönyvelő, majd ’91-től elnök lett. Kárpótlásként visszaszerezték a földjüket, a férje irányítása, a két fia és a menye szaktudása mellett almát és növényeket termesztenek. Csaba fia autószerelő, Attila és az ő felesége agrármérnök. Attiláék Debrecenben laknak, de gyakran ide jönnek. Az elnökasszony ezt vallja: „A két unokám a szemem fénye.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 8. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1999.)