Kisvárda, Gyulaháza

Farkas Mihály gyulaházi kályhás mester barátságos meleget visz a családok otthonába. Szabad idejében, társadalmi megbízatásának tesz eleget, közéleti munkát végez sok-sok kisiparos és családja részére. Ő a Kisvárdai Ipartestület elnöke.

Régi középületekben, városházákon, megyeházákon és sok régebbi magánházban láthatunk még működő, vagy működőképes cserépkályhát. Egyik- másik kályha remekműnek, művészi alkotásnak számít. Gyermekkori emlékem: fával vagy szénnel bedurrantottunk a cserépkályhába, a parázs már elhamvadt, de a kályhából még sokáig sugárzott az egyenletes jó meleg. Aztán eszembe jut a régi, régi sláger: „Ha megöregszünk, sose veszekszünk /Ülünk a kandallónál, fogjuk majd egymás kezét.” Úgy hírlik, a kandalló a reneszánszét éli, újra divatba jött. Elsősorban a polgárok, a jobb módú emberek építtetnek kandallót mostanában. Van megrendelése Farkas Mihálynak. S nem csak megyénkből. A szomszédos megyékből is. Szívesen emlékszik arra, hogy Laskodon és Beregsurányban a szép és jó munkáját megköszönte a tulajdonos. Az ajaki óvodát messze földön híres hagyományőrző óvodának nevezik. Itt a gémeskút közelében egy régimódi kemence áll. Néha 2–3 népviseletbe öltözött idős ajaki asszony a körbe álló gyerekek szeme láttára befűt, kenyeret süt, vas edényben töltött káposztát főz a kemencében. Ezt a kemencét is Farkas Mihály építette.

A kandallók többségéhez üvegajtó tartozik. Fa, vagy vegyes tüzelésűek a kandallók, környezetbarátok, hőtárolósak, takarékosak. A szénnel való tüzelés nem ajánlatos. Elképzelhető, hogy este, villanyoltás után diszkrét fény jön át az üveg ajtón, duruzsol az égő fa és a fiatal férj is meleg szavakat duruzsol a felesége fülébe…

Farkas Mihály régóta, ’68-tól, kisiparos. Azóta sokfelé letette a névjegyét. Jó ideig tanulók gyakorlati oktatásával is foglalkozott. A segédje, akivel mostanában együtt jár dolgozni, szintén a tanítványa volt. Immár húsz éve annak, hogy tanította a szakmára. A tanulók neveléséért, a szakmai tudás átadásáért és a kisiparosok körében végzett közéleti munkájáért több elismerést kapott. Többek közt megkapta az Aranykoszorús mester címet is. Megtapasztalta a változásokat is. A 70-es években az olajkályhák jöttek divatba, sokan erre esküdtek. Aztán a központi fűtés terjedt el szerte a megyében, a hazában. Az elmúlt években pedig a gázfűtésre tértek át megyénkben is. Ő kitartott a hagyományok mellett, és nem bánta meg. Számos cserépkályhát átépített.

A Kisvárdai Ipartestület régi székháza Kisvárda főutcáján, forgalmas helyen van, közel a polgármesteri hivatalhoz. A szerényen berendezett irodában az elnök a következőkről tájékoztatott. A Petneháza, Gégény és Záhony által határolt területen van a Kisvárdai Ipartestület működési területe. A hagyományos mesteremberek alkotják az érdekvédelmi és szakmai segítséget nyújtó szervezetet. Néhány kedvező változás volt a testület életében, a közeljövőben pedig korszerű számítógépet helyeznek el a kisvárdai székházban.

A térségben a legtöbb szakember nem vállalkozónak, hanem kisiparosnak vallja magát. (Néha a vállalkozó szónak negatív kicsengése van.) Az utóbbi időben két fontos szerepkört is átvett a testület és ennek örülhetnek a tagok. Építőiparos, fodrász, fuvarozó is tartozik közéjük. szükség van szolgáltató tevékenységükre. A tagdíjakból nehéz lenne fenntartani a szervezetet, ezért az egyik épületrészt bérbe adták. Furcsának mondható, hogy a főutcán a bérleti díjak nem magasak, a város néhány másik részén magasabbak, ezekre a helyekre szívesebben jönnek a befektetők a boltot, irodát nyitók.

A kisiparosok országos szervezete, az Iposz idén tavasszal tagszervezete lett a Fuvarozók Országos Szövetségének. A fuvarozóknak januártól kauciót kell fizetni. A fizetést a kisvárdai szervezeten keresztül a Fuvosz intézi. A Közlekedési Biztosító Egyesület szintén a kisvárdai szervezet közreműködésével kedvezményes biztosításokat köt gépjárművekre. Az Iposz hamarosan számítógépet ad Kisvárdára is a gazdasági, a szervezési és információs munka segítésére. A könyvelést, az adóbevallást, a piac igényeit és a szakmai újdonságok ismertetését is segíti majd a számítógép.

A testület a tagoknak és kívülállóknak könyvelést is vállal, segíti az adóbevallást, a kezdőknek tanácsokat ad. A szervezet szeretné visszakapni a tanulóképzés jogát. A jog visszaszerzése anyagi bevételekkel is járna. Ám nem csak pénzről van szó, a kisiparosok precíz munkára, a szakma szeretetére, emberségre nevelték és remélhetőleg majd ismét nevelik a tanulókat.

A feleség, Farkas Mihályné, Gyulaházán pár évvel ezelőtt fagyizót nyitott. Farkas Mihály és felesége egy leánygyermeket nevelt, aki szociálpedagógus lett, Pesten él és dolgozik, férjhez ment, a gyulaházi szülők egy unokának örülnek. Útban van a másik unoka is, aki várhatóan hamarabb megszületik, mint ez a könyv, augusztusra várják a szülők és a nagyszülők. Farkas Mihály sokat dolgozik, de szép élete van, hétvégeken hódol a hobbijának, a futballnak.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 13. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)