Gyulaháza

Kisvárda felől közeledve, Gyulaháza túlfelén, „a kertek alatt”, a falu utolsó évtizedeinek első modern ipari üzeme épül az Arany János út 18. szám alatti portán. A Szentmiklósi István által megálmodott beruházás létrehozását a Vidékfejlesztési Tanács is támogatásra méltónak találta, hisz az építéséhez benyújtott pályázat a legkényesebb környezetvédelmi előírásoknak is megfelelt. Így már akadály nélkül indulhatott az év elején a Fékinveszt Kft. új gyártó- és felújító üzemének építése. Az építkezés jelenleg 80–90 százalékos készültségi fokon áll, és valószínűleg nem lesz akadálya annak, hogy az idei átadás után 19–20 ember találjon itt munkát, és a kor követelményeinek megfelelő körülmények között folytassa termelőmunkáját: a tárcsafékbetét-gyártást, súrlódó lapok gyártását, ipari tengelykapcsoló-betétek előállítását, fékbetétek komplettírozását.

A cipészsegédként kezdő, majd a termelőszövetkezetben lovasfogatosságig, szíjgyártásig jutó apa és háztartásbeli anya elsőszülött fiúgyermeke 1956-ban látta meg a napvilágot Kisvárdán. Őt később egy fiú- és egy leánytestvér követte. A szokványos, nélkülözésektől sem mentes falusi gyermekkor és az általános iskola elvégzése után kamasz-fiúként került a fővárosba 1970-ben, ahol az akkor méltán neves VSZM-ben kitanulta a műanyag-feldolgozó szakmát. Fél évtized múltán került haza Kisvárdára, nyolc hónapot a présgép mellett töltött a Műanyaggyárban, majd miután főnökei is hamar észrevették, hogy valami „mocorog” ebben az emberben, minőségbiztosítási ellenőr lett. Közben leérettségizett a Bessenyei György Gimnázium levelező tagozatán, és természetesen megszerezte a szükséges felsőfokú minőségbiztosítási szakképesítést is.

Munkahelyén újabb váltás következett, a présüzemben már kiemelt csoportvezető lett. Ez sem tartott sokáig. A mindig újat kereső, örökké változtatni akaró ember hamarosan szállításvezető lett, egyidejűleg a gyár keretein belül működő Novaflex Kft. vámügyeit is intézte. Az egy évtizeddel ezelőtti rendszerváltás is változást hozott, pályázat útján elnyerte a gyári mintabolt kialakításának lehetőségét. Természetesen a siker itt sem maradt el, hamarosan egy jól működő üzletet tudhatott maga mögött.

1994-ben elérkezettnek látta az időt arra, hogy önállósítsa magát. Ez megfelelő tőke hiányában, a fékbetétgyártó szakmában nem volt egyszerű dolog, ám sikerült találni egy olyan debreceni székhelyű céget, a Pállker Betéti Társaságot, amely nemcsak tőkével segített, hanem kereskedelmi tevékenysége révén szakmai hátteret is nyújtott. Az újabb kihívást a fékbetétgyártás szakmai hátterének megteremtése jelentette. Egy mérnök kollégával és a Tímárgumi Kft. két vezetőjével megalapították a Fékinveszt kft.-t. Azóta a Tímárgumi Kft. biztosítja az alapanyagot és a fejlesztési feltételeket a cég számára.

Az értékesítés egyrészt a hazai mezőgazdasági nagykereskedelmen keresztül zajlik, másrészt az ország szinte minden nagyvárosában van kereskedelmi partnerük. Kacsingatnak persze külföldre is, a balkáni régióban jelentős mennyiségű tárcsaféket, fékbetétet értékesítenek. Terveik között szerepel a FÁK-országok piacain való megjelenés is, ennek első komoly lépése lesz a kijevi magyar kiállításon való részvétel, de Románia közelsége miatt bíznak az ottani lehetőségekben is.

Az idei év családi vonatkozásban is sikeresnek mondható Szentmiklósi István számára. Büszke, hogy az 1981-ben Molnár Katalinnal kötött házasságából született Bernadett nevű leánya sikeresen érettségizett a Bessenyei-gimnáziumban, és ősztől a Bessenyei György Tanárképző Főiskola matematika–földrajz szakán tanul tovább. Persze István miatt sem kell szégyenkeznie, hisz ő Kisvárdán, a Szent László Egyházi Középiskolában számítás-technikai szakon gyarapítja tudását. A feleség is vállalkozó, ügynöki-kereskedelmi tevékenységgel foglalkozik.

A fékbetétgyártó vállalkozó ma már nem nagyon foglalkozik régi hobbijaival. Korábban sokáig fényképezett – maga hívta elő, nagyította képeit –, aztán videózott, még mozifilmet is készített, de néha szakít időt arra is, hogy futballozzon egyet a barátokkal. Azt pedig elemi kötelességének érzi, hogy évente legalább egyszer elmenjen a családdal pihenni, kikapcsolódni.

– Mindig valami újat akartam, valami mást, ami jobban működik, mint az addigi – mondja. Mindig minden érdekelt és arra törekedtem, hogy megtaláljam azt a helyet, ahol az ember önmagát tudja adni. Azt hiszem, ez a titka ennek a vállalkozásnak. Az az álmom, hogy ötvenéves koromra olyanra építsem fel ezt a vállalkozást, hogy nyugodt szívvel adhassam át gyerekeimnek; akkortól kezdve én már csak szakmai tanácsadó szeretnék lenni. Akkor majd büszkén elmondhatom, paraszti származásom ellenére sikerült alkotnom valamit, sikerült létrehozni szülőfalum első komoly ipari üzemét. Remélem ezzel a falumból elszármazott, maradandót alkotott hírességek nyomdokaiba léphetek.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 10. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)