Gyulaháza

A Gyulaháza felett húzódó légifolyosón napjában repültek az IL-18-asok, IL-14-esek. A fiúcska, akárcsak falubeli társai, sóvárogva nézte a vasmadarakat, és mit nem adott volna érte, ha tudja: mit csinálnak fenn a pilóták a repülőgépen. Porszemnyi a történelemben az a pár év, ami eltelt a repülés iránti vágytól az űrexpedícióig: Farkas Bertalan, megyénk szülötte (1949, Gyulaháza), az első magyar űrhajósként szerepel az asztronauták örökranglistáján.

Könyvtárat töltene meg az a rengeteg cikk és kötet, amely a hazai űrhajózás legfényesebb eseményéről szólt ezerkilencszáznyolcvanban. Nyolc napot töltött a világűrben a mindenki által Bercinek becézett űrhajósunk, Valerij Kubaszov, L. Popov és V. Rumin társaságában a Szaljut-6 fedélzetén. Orvosbiológiai, fémtechnológiai, fizikai, távérzékelési és erőforrás-kutatás kísérleteket végeztek, egyebek mellett azért, hogy a világűrben töltött idő milyen hatást gyakorol az emberi szervezetre, hogy viselkednek az anyagok, különösen a fémek a súlytalanság állapotában.

Hosszú út vezetett odáig, hogy Farkas Bertalan a Csillagvárosba utazhatott Magyari Bélával együtt és megkezdhették a kétéves kiképzést a szovjet űrközpontban.

Arról beszélgetünk, milyen tulajdonságok szükségesek ahhoz, hogy valaki űrhajós legyen. Nincs különösebb plusz a vadászpilótához képest, hisz a hangsebesség felett repülő, elfogó vadászgép vezetőjének fizikailag, szellemileg, lelkileg olyan harmonikus, edzett és minden szempontból tökéletes állapotban kell lennie, melyet legfeljebb annyival lehet kiegészíteni, amit az űrrepülés pluszként nyújt, súlytalanság, túlterhelés stb. Önként jelentkezés alapján válogatják ki a sokszoros szűrőn átesett űrhajóspilóta-jelölteket. Magától értetődik az, hogy mindenki vállalta volna az űrutazás élményét.

A cipész édesapa és a háztartásbeli édesanya bizonyára valamilyen komoly földi pályát képzelt el a fiának. A jó tanuló, jó sportoló címmel is büszkélkedő, kisvárdai Bessenyei Gimnáziumba járó fiatalember választhatta volna a mérnöki hivatást. De a padtársa, Kopacz Gyuszi pilóta akart lenni, és elhívta magával Bercit is. A sors fintora, hogy ő soha nem lehetett az, Farkas Bertalan pedig nemzetközileg ismert űrhajós lett.

A nyíregyházi repülőtéren Rozman Gyula, Hargitai Ferenc oktatók keze alatt ismerte meg a repülőgépet. Vona András mint repülőgép-szerelő gyakorolt rá komoly hatást. Amikor a jelentkezési lapot kitöltötte a katonai főiskolára, az első, második és harmadik helyen egyaránt a repülőgépvezetést jelölte meg… A szolnoki Kilián György Repülő Műszaki Főiskola repülőhajózó tagozatán tanult, 1978 és ’80 között Csillagvárosban készült az űrrepülésre, majd itthon 1981 és ’86 között a Budapesti Műszaki Egyetem közlekedésmérnöki karán szerzett diplomát.

− Nemzetközivé szélesedett a korábban kétpólusú űrkutatás − mondja Farkas Bertalan dandártábornok. − Huszonhat ország fiai, lányai vesznek részt a világűrkutatásban, az űrrepülésben. Az űrhajósok a környezetvédelmi, kommunikációs, orvosbiológiai kutatásokkal sokat segíthetnek, hisz ezeket az ismereteket a Földön is alkalmazhatják. Új tudományágak születtek, mint például az űrkommunikáció, ami a korábbinál sokkal tágabb lehetőséget kínál felhasználásra.

A hazai katonai és politikai vezetés rájött, hogy − legalábbis igen hosszú ideig − nem lesz második magyar űrrepülés. Farkas Bertalan eddigi tapasztalatait hamarosan külföldön kamatoztathatja. Széles körű kapcsolatait a Magyar Köztársaság érdekében a szívéhez legközelebb álló területen hasznosíthatja.

A Magyar Tudományos Akadémia Interkozmosz tanácsának ezerkilencszáznyolcvan óta tagja, az egykori magyar-szovjet baráti társaság elnökségében is társadalmi megbízatást látott el, a Nemzetközi Űrhajós Szövetségnek megalakulása óta, 1989-től pedig elnökségi tagja. 1974-ben megnősült, a legidősebb gyermeke, Aida 1977-ben, Bertalan 1981-ben, Ádám 1984-ben született.

A rendkívül kemény munkával, sok-sok tanulással töltött év meghozta gyümölcsét, Farkas Bertalan nem mindennapi karriert futott be. Szűkebb pátriájában és megyénkben igen sok helyre hívják, s még ma is érdeklődéssel hallgatják a világűrben töltött napokról szóló élménybeszámolóját. Berci elégedett lehetne ezzel, hogy mégsem vallja magát annak, az az oka: szerette volna, ha második, harmadik, negyedik magyar űrhajós is eljuthatott volna a világűrbe. Görögdinnyéhez hasonlítja az űrkutatást, amelyből mind több nemzet akar részesedni.

A környezetvédelem fontosságát hangsúlyozza, hisz ő saját szemével látta a kék bolygót, amely mindannyiunk otthona. Szeret sportolni, olvasni, természetet járni, és itthon, Szabolcs megyében a barátai, ismerősei között mindig jól érzi magát.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1996.)