Kisvárda

Egész eddigi életének meghatározó eleme volt a kemény és kitartó munka, amely gyermekkorától végigkísérte. Mindig tevékeny emberként olykor „két-három vasat is a tűzben tartott”, élve a kor adta lehetőségekkel újított, változtatott, fejlesztett.

1954. február 23-án született Kisvárdán – ám mivel szülei kicsi korában elváltak – édesanyja és az anyai nagyszülők közösen nevelték Rétközberencsen. Mivel ők gazdálkodtak, Jármi Tivadar hamar kivette a részét a mezőgazdasági munkákból. Bár nem tartozott a legjobbak közé, a tanulással nemigen akadt gondja, elsősorban a matematikát kedvelte. Tanárai közül máig szívesen emlékezik vissza Kovács Zoltán igazgató úrra, aki igen korrekt ember volt. Szabadidejében a futball kötötte le figyelmét, társaival órákon át képesek voltak a labdát kergetni.

Az általános iskola elvégzése után az Öntödei Vállalatnál, közismert nevén a Vulkánnál kötött ki, ahol vasesztergályos ipari tanuló lett. Bár egy-egy munkadarab elkészítése olykor bonyolult feladatot jelentett, hamar elsajátította a szakma fortélyait, megszerette ezt a felelősségteljes munkát, és őt is megszerették oktatói. Közülük Kriveczky Béla tanár úr, a jó társaságot jelentő tmk-ban pedig Kiss László, Harcsa Bertalan, Ferenczi Béla – szakmai gyakorlati oktatók – tanították meg a minden újra fogékony ifjút a pontos munkavégzésre. Már másod-harmadéves korában önállóan dolgozott, sőt az országos öntödei szakmai versenyen második helyezést ért el.

Nem csoda hát, hogy végzett szakmunkásként is szívesen látták a Vulkánban. Ide tért vissza a kétéves katonai szolgálat letöltése után is, miután Tiszaújvárosban szolgált és szakaszvezetőként szerelt le 1976 decemberében. 1981-ben változtatott munkahelyet és lett viszonylag rövid időre a Hunniacoop Rt. vasesztergályosa. Ekkor már komolyan foglalkozott a vállalkozás gondolatával, így a Zsigulira összegyűjtött pénzből esztergapad lett, és a gyári nyolc órát otthoni nyolc óra egészítette ki másodállásban. A szabad szombatokon, vasárnapokon is dolgozva elégítette ki a vevők igényeit, akik szívesen vették a precíz és pontos munka végeredményét.

Így a másodállásból hamarosan főállás lett, sőt még alkalmazottakra is szükség volt, ám a nyolcvanas évek végén a vasipari cégek „sorra ültek le”, partnerei fizetésképtelenné váltak. Ezért új vállalkozás után kellett néznie, és – a feleséggel meghozott közös döntés alapján – büfékocsit vettek, és a heti piacok elmaradhatatlan résztvevői lettek. Ezt a kemény, embertpróbáló hajtást három év után hagyták abba, amikor a tésztagyártás beindítása mellett döntöttek. Ehhez egy vecsési cégtől kaptak némi szakmai segítséget, ám a présgépeket és a kiszolgálógépeket saját tervei alapján készítette le. A 90-es évek elején 4-5 féle termékkel, egy alkalmazottal indultak, és mivel a vevők igen elégedettek voltak termékeikkel, teljes energiájukat e tevékenységre fordították. Folyamatosan fejlesztettek, újítottak, immár három éve ISO-minősítéssel is rendelkeznek, ami komoly követelményeket támaszt a gyártás során.

Több mint 30 féle termékük – 40–45 dolgozó munkájának eredményeként – eljut az ország négy észak-keleti megyéjébe, de rendszeres vásárlóik vannak Ukrajnából és Romániából, sőt újabban Szlovákiából mutatkozik érdeklődés termékeik iránt.

„A környéken legnagyobb cégnek számító vállalkozásunk a feleségemmel való közös munkálkodás eredménye – mondja Jármi Tivadar. – A jó tésztakészítés titka az elsőrendű alapanyag, a friss tojás, és az, hogy dolgozóink szigorúan betartják a gyártástechnológiát. Csak kiváló minőségű terméket szabad előállítani, mert a konkurencia óriási, a talpon maradáshoz folyamatosan elsőrangú termékre van szükség. Ez a vállalkozás teljes embert kíván. Én mindig arra törekedtem, hogy amibe belekezdtem, azt a lehető legjobban elvégezzem. Ebben mindvégig számíthattam hű társamra, feleségemre, aki nélkül nem juthattunk volna idáig.”

Tóth Borbálával, aki a könyvelésen dolgozott a Vulkánban, egy gyári rendezvényen ismerkedett meg, és akivel 1979-ben kötött házasságot. Két gyermekük közül Krisztina 1981-ben született, ő a Kereskedelmi, Idegenforgalmi és Vendéglátóipari Főiskolán végzett, újabb diplomája megszerzése mellett most a spanyol nyelvet tanulja. A három évvel fiatalabb Tibor jelenleg a Budapesti Műszaki Egyetem elsőéves hallgatója műszaki menedzser szakon.

A Jármi család mindig híve volt a közös családi kirándulásoknak, nyaralásoknak, amelyek során Magyarország és a világ számos helyén megfordultak. Jármi Tivadar büszke a feleségével közösen elért eredményekre, hisz életútjukat a sikerek fémjelzik. A jövőben főleg az üzem továbbfejlesztésére koncentrálnak, hisz a tésztagyártásban képzelik el szakmai tevékenységüket, úgy, hogy alkalmazottaiknak is biztos megélhetést nyújtsanak.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 19. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)