Kisvárda

Kisvárda egyetlen igazi szállodája a Parish Bull magánerőből épült. Reggelente, amikor a bejárat előtt megáll a tűzpiros Opel Tigra, mindenki tudja, hogy megérkezett a szomszédos Ajakról Ildikó, a „főnök”. Koromfekete hajához jól illik a piros kocsi, mellette pedig jól mutat a barokkos pompájú szálloda. Amikor egy szakmai lap bemutatta a szállodát, az újságíró „mediterrán szépség”-ként jellemezte a vezetőjét. Semmi túlzás nincs benne, mint ahogy abban sem, hogy postáskisasszonyként indult a pályája. Persze, a „kisasszony” jelző sokkal inkább az egyéniségére, megjelenésére illik az üzletasszonynak, hiszen nemcsak férje van, hanem két iskoláskorú fiúcska boldog édesanyja is.

Első munkahelye valóban a posta volt, mivel középiskolában postaforgalmi szakképesítést is szerzett. Nemcsak a megye, de az ország számos postahivatalában dolgozott önállóan, Szolnoktól Siófokig, mint rendszeres helyettes. 1991-ig látta el ezt a felelős munkakört. Így emlékszik erre az időszakra:

– A postának sok mindent köszönhetek. Megtanultam eligazodni a postai munka útvesztőiben, megtanultam bánni a számokkal, a könyvelést is ott tanultam meg. Aki képes eligazodni a szerteágazó postai munkában, az pontos és megbízható ember. Ez pedig nélkülözhetetlen a vállalkozáshoz. Ez volt az alap a vállalkozói pályafutáshoz.

Ildikó még 1987-ben, mellékfoglalkozásban kezdett vállalkozni, színesfém-kereskedő lett. 1993-tól már főállású vállalkozóként egy butikot is működtetett. Minden új vállalkozás arra ösztönözte és kényszerítette, hogy megszerezze az adott területet segítő szakképesítést. Így szerzett hulladékgyűjtői szakmát, a divatáru révén boltvezetői, később vendéglátóipari végzettséget. 2000 januárjától a szállodai képesítés megszerzéséért tanul. Középfokú angol nyelvvizsgával is rendelkezik, tehát nem a tulajdonos jogán tekinti magát szakembernek. Maga a szálloda egy családi elgondolás módosításából született. Attila, a férj elhatározta, hogy egy-egy házat épít fiainak.

Aztán úgy döntöttek, hogy inkább vállalkozásba fektetik ezt a pénzt, így nemcsak az áfa marad meg tőkeként, hanem a vendégház még pénzt is hoz a konyhára. Ebből az ötletből született a Parish Bull Vendégház 1995-ben, szemben a kisvárdai kórházzal. Étteremmel, játékteremmel, különteremmel és öt vendégszobával kezdte meg működését. Az öt szoba azonban folyamatosan kevésnek bizonyult, ezért Homokiék a bővítés mellett döntöttek. 1996 decemberében már üzemelt is a vendégház mellett épült szálloda. Ettől kezdve, újabb tizennyolc, légkondicionált szoba, finn szauna, szolárium és uszoda várta az egyre bővülő vendégsereget. A két önálló épületet függőfolyosó köti össze egymással, az épületegyüttes új megnevezése: vendégház és szálloda. Talán magyarázatra szorul a „Parish Bull” márkanév, ami általában falusi bikát jelent, de némi rosszindulattal falu bikájának is fordítható. A kezdeti időkben volt is erről susmus a kisvárosban, pedig a névadás abszolút erkölcsös alapokon nyugodott; a játékterem részeként egy rodeó-bika is működött a vendégházban, ez az ügyességfejlesztő gép szolgált névadóul. Mivel a vendégek túlnyomó része üzletember, az öltöny pedig nem alkalmas öltözet a rodeóhoz, kiderült, hogy a sporteszköz csak a helyet foglalja. Ez a felismerés megpecsételte a bika sorsát, mennie kellett. A név azonban maradt, hiszen már Parish Bull néven vált közismertté a szálloda, így szerepel a szakmai névjegyzéktől kezdve, a reklámanyagokon át a képeslapig, az éttermi szalvétáig – mindenütt. (Ennyit a pletykaéhes „nagyérdemű” örömére.)

A háromcsillagos szálloda nemcsak zavartalanul működik, de egyre szépül, bővül is. A szálloda előtt látható Kisvárda egyetlen működő, elegáns szökőkútja, szépen ápolt park közepén. Ez a látvány köszönti az érkező vendégeket. Azok, akik gyakran laknak szállodákban állítják, hogy sokkal többet kapnak a pénzükért, mint máshol. A titok nyitja egyszerű: Ildikó tudja, hogy aki csak a pénzt akarja kivenni a vállalkozásból, az rövidesen csődöt jelenthet. Úgy érzi tisztességesnek, ha a haszon jelentős részét azokkal osztja meg, akik a bevételt termelik. Azzal is tisztában van, hogy csak állandó fejlesztés mellett maradhat versenyképes. Most éppen egy nagyterem létesítése van napirenden, mert a nyolcvan személyes étterem gyakran szűknek bizonyul. A teniszpálya helyén tervezik felépíteni a nagytermet, lakosztályokkal és földalatti garázzsal, hiszen csak így tudhatják teljes biztonságban a vendégek értékes autóit. A vendégek elégedettségéről a szálloda vendégkönyve tanúskodik. Az első bejegyzés éppen Pomogáts Bélától, az Írószövetség elnökétől származik, aki egy „Irodalmi Kávéház” vendégeként volt a szálloda lakója. A legkedvesebb sorokat egy Izraelből jött vendég írta: „…Valóban, mint királyfit fogadtatok engem, mint drága Megváltónk édestestvérét. Úgy az Ő, mint Izrael nevében kívánom reátok Istenünk leggazdagabb áldásait! Legyetek áldás mindenki számára, aki e gyönyörű hajlékba tér be! Sok-sok szeretettel Jeruzsálem szent városából Mózes Ben Sámuel.” Mit lehet ehhez hozzátenni?

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 9. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)