Kisvárda

Bőséges volt a gyermekáldás a Szabolcsveresmarthoz tartozó Víghtanyán: Bodnár Sámuel földműves és felesége a háztartásbeli Vass Julianna nyolc gyermeket neveltek fel. Közülük ma már csak hatan élnek: ketten a szülőhelyükön, ketten Kisvárdán, egyikük Anarcson, a legtávolabbra vetődött testvér pedig Délegyházán lakik.

A legkisebb gyermek, Bodnár József, 1947. április 3-án látta meg a napvilágot a bábaasszony közreműködésével a Víghtanyán. Itt töltötte gyermekéveit is, itt járt iskolába, ahol dr. Makár Andrásné nagy-nagy türelemmel és szertetettel igyekezett eligazítani kis tanítványait a betűk és számok világában. 1961-ben (bár felvették Szegedre a vendéglátó-ipari technikumba, anyagi okok miatt mégsem a Tisza-parti városba került), a fővárosban próbált szerencsét, közelebbről a XXI. kerületben, Csepelen az 1. Számú Ipari tanuló Intézetben lett forgácsoló-marós szakmunkástanuló. A szakma fogásait hamar elsajátította, már harmadéves korában teljesítménybérben dolgozott, 1965-től 1968-ig a Csepeli Egyedi Gépgyár volt a munkahelye.

Közben nagyon komolyan vette kedvenc játékát, a futballt, az akkor jó nevű együttesnek számító Csepel színeiben rúgta a labdát előbb csatárként, majd védőként. Többnyire a tartalékcsapatban kapott helyet, kétszer olyan neves játékosokkal játszott az első csapatban, mint Fatér Károly, Vellai István, Losonczi Flórián.

Élete egyik legnagyobb élménye volt, hogy klubjával az 1966-os világbajnokságra készülő magyar válogatottal játszhattak edzőmérkőzést. A futballnak köszönhette azt is, hogy 1968-ban behívták katonának, 27 hónapon át Nyírbátorban szolgált a határőröknél és természetesen futballozott a helyi NB III-as csapatban. Leszerelése után több helyre is hívták, ám az élet, pontosabban egy lány (aki ma is a felesége) „közbeszólt”, így került a Vulkánba dolgozni. Egy évig még a kisvárdai csapatban játszott, ám egy súlyos sérülés miatt visszavonulásra kényszerült.

1983-ig dolgozott az Öntödei Vállalatnál, közben elvégezte a gépipari technikumot forgácsoló szakon, majd a MÉH-telep vezetője lett. Egy „lerobbant” céget örökölt, amely a keze alatt az 1992-es privatizálásig minden évben nyereségesen zárt. Ebben az évben lett vállalkozó és két éven át franchise-rendszerben működtette a francia ERECO Rt. tulajdonában álló céget, amelyet 1994-ben sikerült megvásárolnia.

A tevékenység fő profilját – hulladék (papír, vas, műanyag) kis- és nagykereskedelem – hamarosan bővítették Tüzép-jellegű tevékenységgel, ami főleg építőipari és vasipari anyagok kis- és nagy kereskedelmét jelenti. Induláskor nyolc fő dolgozott a keze alatt, ma már 27 embernek adnak munkát. Az első években nyolcvanmilliós árbevételt értek el, mára ezt közel ötszörösére sikerült növelniük.

– Ha az eddig megtett útról kellene szólnom, – mondja Bodnár József, – akkor én a kiegyensúlyozott családi hátteret, a megértő feleséget, az összetartást emelném ki, hisz egy vállalkozást csak ilyen háttérrel lehet nyugodtan igazgatni. Az eredmények mögött reggeltől estig tartó sok-sok munka van. Mindig nagyon fontosnak tartottam a partnerekkel való jó viszony fenntartását, mindig mindenkiben a partnert kerestem. Én ma is ugyanolyan jóban vagyok mindenkivel, mint tíz vagy húsz évvel ezelőtt voltam. Tevékenységem során mindig gondoltam a jövőre is, nemcsak a mára és igyekeztem úgy élni, hogy körülöttem mások is meg tudjanak élni! Egy kicsit büszke vagyok arra, hogy közel húsz család megélhetését tudjuk biztosítani.”

Bodnár József bár semmilyen pártnak tagja nem volt, mindig aktívan kivette a részét a közéletből is. Tevékenységét több alkalommal is Kiváló Dolgozó címmel ismerték el. A sport mindig is a „szíve csücske” volt – már a Vulkánban is sportfelelős volt – jelenleg a Várda Sportegyesület vezetőségi tagja, komoly érdemei vannak abban, hogy háromévi kényszerszünet után újra vannak futballmeccsek Kisvárdán! Támogat minden olyan sport- és kulturális rendezvényt, amely az emberek kulturált szórakozását szolgálja.  Kevés szabadidejét igyekszik családja körében tölteni, az öregfiúk csapatában ma is rendszeresen futballozik, ő a csapat korelnöke.

Feleségével, Kozma Magdolnával a napokban ünnepelték 32. házassági évfordulójukat. Három gyermekük született: Anikó 1973-ban, ő (most gyesen van) főiskolát végzett és a helyi szakmunkásképző intézetben tanít. József 1975-ben született és ma ő a családi vállalkozás ügyvezető igazgatója.

A természet megkésett ajándékaként Márk 1992-ben jött a világra, ő most ötödik osztályos a 2. számú Általános Iskolában.

Bodnár József elégedett életének alakulásával, amiért elsősorban a családot illeti a köszönet. Három év múlva nyugdíjba készül, akkor szeretne mindent átadni fiának, akitől azt várja, hogy az övéhez hasonló mentalitással viszi tovább a vállalkozás ügyeit, és akkor elmondhatja, hogy nem élt hiába.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 16. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)