Parasznya

A Bükk északkeleti lankái mentén a hangulatos nevű Pitypalatty-völgyben elterülő bányászfalu a XIII. században a borsodi vár tartozéka volt. Később a községet – mint az Ákos nemzetség birtokát – a diósgyőri koronauradalomhoz csatolták. Eger ostromakor elpusztította a török, 1566-ban már mint elhagyott hely szerepelt. A település az újranépesülés után hódoltsági területté vált. Fejlődése igazából a XVIII. században indult meg, a század végén templomot építettek, és ekkor jó nevű iskolája is volt. A virágzó helységben az 1825-ös tűzvész nagy pusztítást végzett. A környéken a XX. század elejétől bányászták a jó minőségű szenet, amelyet az iparvasúton át a diósgyőri kohászatba továbbítottak. A környék ipartörténeti érdekessége – a megszüntetett és bezárt – 2328 méter hosszú „Granzenstein-alagút”, amelyen át az iparvasút Pereces-bányatelepre vitt át.

A ma 1310 lakosú település mindennapjait a 2002-es önkormányzati választások óta Fekete Ferenc irányítja polgármesterként.

Tősgyökeres parasznyai család idősebbik gyermekeként született 1951. június 6-án Sajószentpéteren. Édesanyja és édesapja is a vegyiparban dolgozott: apja fizikai munkás, anyja könyvelő volt az akkori BVK-ban. Húga, Ilona Budapesten él, a Siemensnél dolgozik, főkönyvelő.

Általános iskoláit Parasznyán végezte, ahol főleg a történelmet és az irodalmat kedvelte. Nem kis szerepe volt ebben a kiváló tanáregyéniségnek, a ma már nyugdíjas Kovács Teréziának, aki nemrégiben a Magyar Kultúra Lovagja kitüntető címet is megkapta.

Szabad idejében szívesen futballozott, és részt vett az ifjúsági mozgalomban is. Nagyon szép négy évet töltött Egerben, ahol a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskolában 1969-ben érettségizett és szerzett szakács szakképesítést. Szülei nyomdokain haladva ő is a Borsodi Vegyi Kombinátban kezdett dolgozni, előbb anyagátvevő-áruátvevő, majd készáruraktáros lett. Innen került a vasúti szállításhoz, ahol rakodásirányítóként, majd térmesterként ténykedett. Időközben letöltötte a katonai szolgálatot is, Tardonán ruharaktárosként jó dolga volt, hamar elszaladt a két év.

Összesen 33 évet töltött Kazincbarcikán a nagy vegyipari cégnél, ahol két alkalommal is Kiváló Dolgozó kitüntetést kapott. A rendszerváltás óta önkormányzati képviselő, majd 1998-tól 2002-ig alpolgármester volt, 2002-ben nyerte el a település lakóinak bizalmát.

Az elmúlt időszakban sokat fejlődött a falu. Egyetlen kivétellel valamennyi utat sikerült leaszfaltozni, majd következett a járdák felújítása, ami jelenleg is tart, most a páros oldalon folynak a munkálatok. Ugyancsak zajlanak még a belvíz-elvezetési munkák, ami az árkok, vízelvezetők kiépítését, betonozását jelenti. Az utak, hidak karbantartása mellett rendbe tették a temetőkertet is. A Művelődési Ház felújításával számítógépekhez jutottak, amelyek révén ingyenes internet-használatot biztosítanak a település lakóinak.

Pályázaton nyert pénzből folyik a szolgáltatóház nyílászáróinak cseréje, külső szigetelése. Ugyancsak pályázaton nyertek egy kistraktort, amellyel a településen zajló karbantartási, takarítási feladatok elvégzését segítik.

2004-ben testvér-kapcsolatokat építettek ki – elsősorban a kultúra és a sport területén – a lengyelországi Goczalkowice Zdroj és a szlovákiai Eperjes melletti Sindliar településekkel.

Fekete Ferenc szerint: – A sikeres polgármesteri tevékenység fontos feltétele, hogy az ember vegye komolyan azt, amit vállalt.

A polgármesterség nagyon összetett feladat, amelyhez mindenekelőtt jó kommunikációs és szervezőkészségre van szükség. Kell a tolerancia is, meg időnként kénytelen az ember kisebb megalkuvásokra is a cél érdekében. Elengedhetetlen a jó tűrőképesség, az emberekkel való bánásmód, amely csak a kölcsönös tiszteleten alapulhat.

Fekete Ferenc polgármester elvált, Ágnes lánya pedagógus, német–gyors- és gépíró szakon végzett Nyíregyházán, Miskolcon a Karina Szakképző Iskolában tanít. Jelenleg gyesen van, három hónapos kisfiát, Leventét neveli. Férje a Borsodchemnél vegyész, Varbón élnek.

A polgármester úr, ha teheti, szívesen horgászik: megfordult már a Tisza-tavon, a varbói és a lázbérci víztározónál is. A kifogott halat szívesen meg is főzi, ám a kikapcsolódás, a csend, a pihenés az elsődleges. Korábban kedvenc elfoglaltságának számított a természetjárás és a gombászkodás, erre újabban szinte egyáltalán nem jut idő.

Eddigi életútjával elégedett, hiszen amit vállalt, azt mindig sikerült teljesítenie. Mivel élete során „az addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér!” elvet alkalmazta, különösebb nehézségekkel sem kellett szembenéznie.

Tervei között szerepel – újraválasztása esetén – a polgármesteri tevékenység folytatása. Ám ha a település polgárai ezt másképpen gondolják, akkor sem esik kétségbe, mert nyugdíjasként is hasznos életet élhet.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 7. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)