Miskolc

Névjegy helyett hadd álljanak itt az alábbiak dr. Németh Lászlóról, a Miskolci Hűtőipari Részvénytársaság elnök-vezérigazgatójáról, aki Alacskán született 1947-ben, egy igen jó szellemű családban, ahol a szülők részéről a teljesítmény, a kitartó munka, a világra való nyitottság volt a leginkább jellemző. A jól tanuló ifjú útja Miskolcra, a megyeszékhelyre vezetett: a Bláthy Ottó Villamosipari Technikumban érettségizett, majd vegyipari gépészmérnöki diplomát szerzett a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen, ezt követően pedig gazdasági mérnöki diplomát. Budapesten a Közgazdaság-tudományi Egyetemen ipargazdaságtanból doktorált, azután az Eötvös Loránd Tudományegyetemen jogi szakokleveles közgazdász végzettséget szerzett.

Az első munkahelye az Észak-magyarországi Vegyiművek volt, azt követően pedig az Állami Fejlesztési Banknál dolgozott. Több mint egy évtizede különböző cégek első embereként tevékenykedik: igazgatósági elnöke volt az Észak-magyarországi Tejipari Rt.-nek, vezérigazgatója a Miskolci Sütőipari Kft.-nek, aztán pedig a Miskolci Hűtőipari Rt. vezetője lett.

A jelentős szellemi befektetést követelő sikereit, eredményeit tekintve okkal kérdezhetjük, mire maradt még ideje napi munkáján, a tanuláson, az oktatáson kívül. Dr. Németh László a természet és az utazások szerelmese, aki tavasztól őszig napi rendszerességgel átússza a Miskolchoz közeli Mályi-tavat, különben kitartó könyvmolyként falja az útleírásokat, az életfilozófiai témájú könyveket s mindazt, ami a vállalatirányítás témakörében megjelenik.

–Ön méltán mondhatja magát sikeresnek, mint ahogy annak tartja a megye társadalma, a szűkebben, tágabban vett szakmai környezete is. Rendelkezik valamilyen egyéni recepttel ahhoz, ami a sikeréhez vezet?

–Nyilvánvalóan nagyon jó érzés, ha újabb és újabb vezetői beosztások ajánlatával keresik meg az embert. A sikerről két nagy egyéniség híres mondása jut eszembe. Edisontól származik az egyik, aki szerint a siker titka: „egy százalék ihlet, kilencvenkilenc százalék verejték”. Azt hiszem, a hozzáállás, a sok munka a döntő abban, hogy eredményesek lehessünk. A másik vélemény, ami talán kicsit furcsán hangzik ebben a gazdasági környezetben, Wayne Gretzkytől, a világhírű jégkorongozótól származik, aki azt mondta, „oda igyekszem, ahol lesz a korong, nem oda, ahol van”. Mindig az innováció, az újítás motivál, és ezzel a vezetésem alatt álló cégek jelentős hazai és nemzetközi, az EU-normáknak megfelelő sikereket értek el. Követni kell azt az újszerű szemléletet, melynek a lényege az életen át tartó tanulás, a feladatokhoz való pozitív hozzáállás. Ha valaki folyamatosan részese a továbbképzéseknek, ezen felül pedig az általánosan elvárható szakmai intelligenciával áll a munkájához, bízhat a sikerben.

–Tapasztalataim alapján elmondhatom, hogy megyénk nyugodtan mérhető az országos átlag mércéjével. Közelebbről ismerem a tej-, a sütő- és a hűtőipart, ahová ugyancsak eljutott a külföldi tőke. A Miskolci Hűtőipari Rt.-ben például a holland tulajdonos része 20 százalék. Szorosan összefügg ezzel az, hogy termékeink minősége már jó ideje megfelel az uniós elvárásoknak, vagyis eddig sem kellett szégyenkeznünk az itt előállított termékek miatt.

–A munka, a tanulás mellett elkötelezett oktatónak is tartja magát, akinek az élet elképzelhetetlen a megszerzett elméleti és gyakorlati szakismereteinek továbbadása nélkül.

–A Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetemen ipargazdaságtant tanítottam, a Miskolci Egyetemmel sokirányú együttműködési, kutatási, oktatási kapcsolatom volt és van, a Koós Károly Építőipari Szakközépiskolában vállalkozási ismereteket, az A+ EURO-PLAY Szakközépiskolában vállalatgazdálkodást tanítok.

–A kivételesen nagy erőbevetést miként honorálja Önnek a társadalmi, szakmai környezet?

–Amit egy-egy jó közösséggel értünk el, azok közül szívesen sorolok fel néhányat: Agrár Innovációs díj (Miskolci Sütőipari Kft.), Foodapest 2002, Újdonságdíj 2002 (Miskolci Hűtőipari Rt.). A regionálisok közül néhány: A B.-A.-Z. Megyei Kereskedelmi és Iparkamara Kiváló Gazdálkodó Szervezete 1997 (Miskolci Sütőipari Kft.), Észak-magyarországi Regionális Minőségi Díj, Ipari Nagydíj 2002…

– Már a beszélgetés elején szóba került, hagy lételeme a sport.

– Amikor hidegre fordul az idő, magától értetődően kiesik a Mályi-tó átúszása, marad a miskolci selyemréti strand sátorral fedett úszómedencéje és a miskolci és városkörnyéki kerékpározás…

– Nem esett még szó a családról.

– Amire büszke lehetek. Van két szorgalmas, ambiciózus, immár felnőtt gyermekem, akik egészen kicsi koruk óta sok örömmel ajándékoztak meg, hiszen mindig jó tanulók voltak. Lányom, Andrea, jogi doktor, László fiam még tanul, ő most másodéves jogász-hallgató a Pázmány Péter Egyetemen. Életcéljukat mindketten felelősen jelölték ki, az odavezető utat pedig nagyon komolyan veszik, ami elégedettséggel tölt el, hiszen ők az életem folytatását jelentik.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)