Debrecen

Amikor a Debreceni Egyetem elfogadta az élethosszig történő tanulás és fejlődés koncepcióját és stratégiai programját az intézmény aktuális prioritásai közé emelte, dr. Kálmán Anikó, az előterjesztő, illetve immár a Lifelong Learning Központ igazgatója kérése volt, hogy még ne fordítsák magyarra a közvetlenül rektori hatáskör alá vont új szervezet nevét – hagyják a pontos megnevezést akkorra, amikorra kikristályosodik végleges karaktere.

Kálmán Anikó máig az élettől kapott ajándéknak tartja, hogy gyermekkorát, felnőtt létre készülődését meleg, szeretettel körülölelő, kiegyensúlyozott családi légkörben töltötte. Az építészdinasztia tagjai közül édesapján kívül –akinek nevéhez egyéb jelentős épületek mellett több debreceni templom építése és felújítása fűződik – anyai nagyapja, Soltész Béla nyíregyházi építész és cselekvő patrióta értékeket elültetni képes életszemlélete és mentalitása volt rá meghatározó hatással.

Édesanyja, akit két éve elvesztettek, református szellemiségben, az otthon magabiztos hátterét biztosítva óvta-egyengette gyermekei lépéseit. Bátyja felmenői foglakozását tovább örökítve a fővárosban él és tevékenykedik. Anikó a kis Kossuthban járta az általánost, majd angol tagozattal a KLTE gyakorló gimnáziuma következett. Közben az akkor NB II-es DVSC csapatában kosárlabdázott, és sok siker részese volt. A sportolást az egyetemen is folytatta – ekkor már az atletizálásban mérte meg magát.

A Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara történelem–pedagógia szakán szinte repültek az évek. Hallgatóként a szociológiát és a felnőttképzést tüntette ki figyelmével, miközben egyre inkább tudatosodott benne, hogy pályája előbb-utóbb összefonódik az egyetemi kutatással és szervezéssel.

Jeles diplomája átvétele után a felsőoktatásban tanított pedagógiai és andragógiai tárgyakat: tanársegéd a Bessenyei György Tanárképző Főiskola Neveléstudományi Tanszékén, majd a hajdúböszörményi óvóképző főiskolán. 1993-ban a KLTE-BTK Neveléstudományi Tanszékén bekapcsolódik a PhD-képzésbe, s fő figyelmét az oktatói munka folytatása mellett a foglalkozással összefüggő, iskolarendszeren kívüli felnőttoktatás jelene és jövője kötötte le. Ebben a témában kutatott, erről írta disszertációját, e köré a téma köré összpontosította szervező munkáját immár adjunktusként később a Művelődéstudományi és Felnőttnevelési Tanszéken, ahol a tanszéki felnőttképzési szekció vezetője is.

Mind a szakirodalomban, mind szakmai útjai és személyes kutatásai során egyre inkább figyelme középpontjába kerültek azok a nyugat-európai kísérletek és tapasztalatok, amelyek a felnőttképzés és a munkaerőpiac kapcsolatában a társadalmi gyakorlatban erőforrás-növelő módon hasznosultak. E kérdéskör jelentősége az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk szándékával, a tudás alapú társadalom iránti igényünk elfogadottságával felértékelődött.

Egymás után kapcsolódott be és vállalt koordinátori, illetve vezető szerepet különböző európai projektekben (Leonardo, Socrates, LFA, Thenuce, Alpine), azok hazai elterjesztésében, fejlesztésében, amely erőfeszítések óriási kihívást jelentettek. Büszke rá, hogy Görögország után hazánkban sikerült először létrehozni egy olyan felsőoktatási hálózatot (amelynek főtitkára is), amely az élethosszig tartó tanulással foglalkozik, s amelyhez folyamatosan gyűlnek a felnőttoktatás módszertani kutatásainak eredményei is.

Miközben publikációk során dolgozik, ösztöndíjasként mélyítheti el tudását a nottinghami egyetemen, konferenciák tucatjain ad elő, részt vesz a hazai felnőttoktatási törvény előkészítésében, majd ennek tükrében az élethosszig tartó tanulás koncepciójának és az erről szóló országjelentés kidolgozásában. Az életen át tartó tanulás koncepcióját a hivatalos oktatáspolitika modell értékűnek minősíti, s ez Kálmán Anikónak egyben sikerélményt és újabb kihívásokat jelent.

Az életen át tartó tanulás lehetőséget és esélyt ad minden felnőtt munkavállalónak a munkaerőpiacon történő boldoguláshoz (immár nagyobb hangsúlyt helyezve a gyakorlatra), a munkaadóknak pedig tervezhetőséget és nagyobb mobilitást.

Ennek fejlesztésén dolgozik dr. Kálmán Anikó a központ igazgatójaként, az MTA, a DAB bizottságai tagjaként, három európai project és az EUCEN koordinátoraként, a MELLearN főtitkáraként, az ISCAE és még egy tucatnyi nemzetközi és hazai tudományos társaság tagjaként, szakértőként, miközben éppen habilitációjára készül. Bár tevékenységében jelentős részt töltenek ki a menedzseri feladatok, elsősorban szakmai vezetőnek és szakértőnek tartja magát.

Szeretne több időt tölteni gyermekeivel (Örs tizennyolc, Kinga tizenhárom éves), akiket egyedül nevel, nagyon hiányzik a szervezett mozgás, de a hite megmaradt, hogy egyszer ezekre is több lehetősége lesz.

 (Hajdú-Bihari Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)