Debrecen

A baleseti sebészetben nagyon sok a sikerélmény, hiszen oly-kor hihetetlen emberroncsokból „varázsolunk” újra egészséges embert. Az önbizalom persze nem tenghet túl, hiszen sok a kudarc is – de vigyázni kell, hogy azok ne vegyék el az orvos kedvét a munkától. Nem is munka ez, talán nem is hivatás, hanem életforma, aminek a hiányát nehéz elképzelni – vallja dr. Ács Géza, akinek fő érdeklődési körében az utóbbi húsz évben a gyermektraumatológia áll.

A kereskedelemben dolgozó szülők 1939-ben Mándokon született gyermeke az aranyosapáti általános iskolás évek után a vásárosnaményi II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban tanul. A hazafias nevelésre hangsúlyt fektető, kuruc szellemű iskolát kitűnővel végzi, diáktársaival iskolamúzeumot létesítettek, amely alapját képezte később a nagy múzeum létrehozásának. Kitűnően zongorázik, felvetődött egy zenei pálya lehetősége is, de végül a Debreceni Orvostudományi Egyetemre tesz sikeres felvételit.

Hallgatóként olyan ma már legendává vált nagyságokkal találkozik, mint Went, Endes, Kettesy, Fornet professzorok és mások, akik nemcsak tudósok voltak, hanem emberi nagyságok, akikből sugárzott a humánum. A kemény tanulás közepette a 4. évben már rendszeresen bejár a megyei kórház baleseti sebészetére, s igen sajnálta, hogy a diploma kézhezvétele után nincs ott szabad státusz.

Két évet a Kisvárdai Kórház baleseti sebészetén tölt, s ezek igen hasznos évek. Kondrai Gerő főorvos és Gergely Mihály indították el a sebészi pályán, nevelték rá az igényességre és a szakmai irodalom rendszeres tanulmányozására. Mire egy üresedés hírére visszatérhetett a Kenézy-kórházba, már öt tudományos közlemény fűződött a nevéhez, ami vidéken nem számított kis dolognak.

Ezerkilencszázhatvanhárom óta, 40 éve dolgozik folyamatosan a Kenézy Gyula Kórház Baleseti és Kézsebészeti Osztályán, három szakvizsgával rendelkezik (sebészet, traumatológia és ortopédia), s az osztály helyzetének megváltozása – az ország egyik legkitűnőbb traumatológusa, Záborszky Zoltán vezetésével az orvostudományi egyetem tanszékévé történő átszervezése – után a tanszék egyik osztályának vezetője és a tanszékvezető (jelenleg Fekete Károly professzor) általános helyettese. Hosszú évek óta részt vesz a hallgatók elméleti és gyakorlati képzésében, az angol nyelvű oktatás intézményi felelőse. Az egyetemen az elsők között vehette át a DOTE Kiváló Oktatója kitüntetést. Irányításával több TDK-s hallgató mondhat magáénak díjnyertes pályamunkát. Ezerkilencszázkilencvenhárom óta címzetes egyetemi docens.

Egy baleseti sebészeten igen sokrétű a feladat: a plasztikai műtéttől a nagy csontegyesítő műtétekig mindenhez érteni kell. A feladatkörön belül dr. Ács Géza a gyermektraumatológia felé fordult, ez áll kutatásai középpontjában, e témában szerkesztett két kézikönyvet, publikált 12 könyvrészletet, ennek szentelt 48 közleményéből 15-öt, hazai és külföldi kongresszuson tartott 62 előadásából 20-at. E téma mögötti elkötelezettségének oka, hogy világszerte és hazánkban is drámaian megnőtt a gyermekhalálozás okain belül a baleseti eredetűek részaránya (nagyobb, mint a tumorban, leukémiában, fejlődési rendellenességben és légzőszervi problémákban elhunytak összesen!). Egy felnőtt elvesztése vagy életminőségének végzetes leromlása is szomorú, hát még egy gyereké, aki előtt még meg nem élt évtizedek állnak!

E trend megállításába vetett hite ad erőt dr. Ács Gézának naponta a műtőben, a betegosztályon, kutatómunkájában, tudományos és civil egyesületek tagjaként (tagja a Gyermeksebész Szakmai Kollégiumnak, titkára a Traumatológiai Szakmai Kollégiumnak és a Magyar Traumatológus Társaságnak, elnöke az utóbbi két társaság Gyermektraumatológiai Szekciójának). Törekvése, hogy a gyermeksérültekkel foglalkozó szakmák képviselői közös nevezőre kerüljenek a feladatok kijelölésében és alkalmazott módszereikben. Az elért eredmények biztatóak, de még nem elégségesek. A svéd és a finn példákat követve el kívánja érni, hogy minden egyes gyermekbaleset alanyát, a balesetet kiváltó okokat és a baleseti környezetet elemzésnek vessék alá, s a leszűrt tapasztalatokat, a megelőzést szolgáló teendőket a társadalom minden szegmensében preventív módon és kötelezően alkalmazzák. A két országban ez jelentős javulást eredményezett. Reméli, hazai alkalmazásához egyre több partnert talál.

Felesége és minden tekintetben társa dr. Oláh Éva egyetemi tanár, aki tíz éve igazgatja a gyermekklinikát. Fiai is kitűnő szakorvosok: Géza és Péter USA-beli egyetemeken dolgoznak. Igen sajnálja, hogy a nagy távolság miatt ritkábban töltheti idejét öt unokája társaságában. A családon és a szakmán kívül fontosak életében a baráti kötelékek – az őszinte kapcsolatokban hisz e körben és a Rotary Clubban is, ahol a vállalt karitatív célok mögött gyakran gyermekek találhatók.

 (Hajdú-Bihari Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)