Debrecen

Anyai ágon Erdélybe való, a rokonság nagy része ma is Kolozsváron él. Édesapja, aki villanyszerelő volt, egy autóbalesetben viszonylag fiatalon meghalt. Bár édesanyja kitanulta a fodrász szakmát, elsősorban a két fiúgyermek nevelésével foglalkozott.

Borsos János 1936. január 4-én született Debrecenben. Öccse vállalkozó, Erdélyben működtet egy építőipari céget. Gyermekkora főleg a Mária utca, Pacsirta utca környékéhez kötődik, a baráti társaság törzshelye a Meteor mozi volt. A filmszínházat akkoriban Csomor úr vezette, aki jó barátja volt a családnak, így szinte szabad bejárásuk volt az előadásokra. A serdülőkor irodalmi élményét a „sárga regények” adták, ezeknek köszönhetően lett lételeme az olvasás. A sport családi tradíció volt, szinte minden felmenője sportolt, apja kerékpáros bajnok volt, őt pedig az atlétika ragadta el, 800 m, 1500 m síkfutásban jutott el a főiskolások legjobbjai közé.

A ma Mechwart András Gépipari Technikum elődjében, a 15. Számú Kohó- és Gépipari Technikumban végzett, amely kemény iskolának bizonyult, nem utolsósorban Kövesdi László igazgató úrnak köszönhetően. Érettségi után több lehetősége közül a Debreceni Agrártudományi Egyetemet választotta. Ebben a döntésben (amit a mai napig nem bánt meg) fontos szerepet játszott Horváth Sándor testnevelő tanár is. Már az egyetemre kerülés első évében (1956-ot írtak akkor) az egyetemek közötti atlétikai versenyen mindent megnyertek, ekkor kapta élete első pénzjutalmát „Aki ennyit fut, annak enni is kell!” jelszóval Bencsik István igazgató úrtól, „rendkívüli szociális segély” gyanánt. Bár a kémia és a biológia eleinte okozott némi gondot, Vécsei Tibor tanár úr hatékony közreműködésével ezt a problémát is sikerült megoldani, így 1960-ban átvehette diplomáját. Akkoriban indult a politechnika tárgy oktatása a középiskolákban, és Polgár Sándor igazgató úr invitálására a Tóth Árpád Gimnáziumban kezdte ezt a tárgyat oktatni, de tanított biológiát és műszaki rajzot is, és rögtön osztályfőnök is lett.

A középiskolai tanítás életre szóló élmény volt számára. Sikerült egy hatismétlős, válogatottan kemény fiúkból álló osztályt „sínre tenni”, a gyerekek 60 százaléka továbbtanult, sokan közülük az agráregyetemre kerültek, ma is barátként üdvözlik. Két év múlva újabb felkérést kapott, ezúttal a karcagi kutatóintézetbe hívták tudományos kutatónak, agrárökonómiával foglalkozhatott. Nagyon jól érezte magát az intézetben, Gödöllőn doktorált, itt fejezte be az aspirantúrát is. Közben meghirdették az igazgatóhelyettesi állást a Dokutnál, feltétel volt a tudományos fokozat, így sikerült bekerülnie a dohányipar rendkívül zárt világába.

1979-ben visszahívták a karcagi kutatóintézetbe, ahonnan sikeres munkája eredményeként a minisztériumba került, 1982. január 1-jétől a MÉM főosztályvezető-helyetteseként a kutatás-fejlesztés területét irányította. Bár tevékenységével rendkívül elégedettek voltak a minisztériumban, de ő csak öt évre „célfeladatként” vállalta a tisztviselőséget, így visszatért a Dokut-ba, 1986 végén a cég első embere lett, azóta már négyszer választották újra. Mozgalmas évek zajlottak ekkor életében, 1992-ben sikeresen végrehajtották a dolgozói privatizációt. Közben az oktatott is, a Kertészeti Egyetemen „külső megbízással” egyetemi tanárként, dohánygazdaságtant tanított.

Az agrártudományi egyetem oktatói tevékenységébe a kilencvenes évek elején kapcsolódott be, élelmiszer gazdaságtant tanít, megpályázta a Széchenyi professzori ösztöndíjat, ma főállású egyetemi tanár. Borsos János az agrárkutató Intézmények Szövetségének elnöke, a DAB főtitkára, az Agrárkamarában osztályelnök. Eddigi munkáját Kiváló Dolgozó kitüntetéssel, a Sigmond Elek-emlékéremmel és 1996-ban a Magyar Köztársaság Érdemrend Tiszti Keresztjével ismerték el. Sikereiről így vall Borsos professzor úr:

– Eredendően a nyíltszívű, még faragatlan középiskolás diákok álltak legközelebb hozzám. Itt minden nap megtapasztalhattam az emberi értelem és érzésvilág gazdagodását, kibontakozását. Az élet azonban a kutatópályára terelt, ma már elmondhatom, sikerült jó csapatok élén dolgoznom. A kutatásaim nagyobbik része agrárökonómiai, szervezéstudományi volt, ezen belül is kutatásszervezés, amelyeknek elmélete mellett sikerült sok részletét gyakorlatban is megvalósítanom, mert azt tartom, az az igazi eredmény, amit a gyakorlat is visszaigazol.

Borsos János 1961-ben nősült. Felesége, Sümegi Mária „szakmabeli”, ma már nyugdíjas. Fiuk, János, 34 éves gazdasági főiskolát végzett, dohányipari technikus és dohánykereskedelemmel foglalkozik. A harmincéves Adrienn az óvónőképzőben tanult, középfokú nyelvvizsgával most kreditfelelősként az agrártudományi centrum tanulmányi osztályán dolgozik. Borsos professzor úr szabadidejében fúr-farag, kedveli a zenét, amit maga is művelt és kertészkedik.

 (Hajdú-Bihari Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)