Debrecen

A vízhez kötődés a soroksári Duna-ág mellett kezdődhetett, ahol gyermek- és ifjúkorát töltötte Ányos József, a Debreceni Vízmű Rt. vezérigazgatója, majd munkája tárgya lett a víz, s ha elég szabadidőt tud magának szakítani, akkor most is vízközelben tölti el azt.

1953 novemberében cipőiparban dolgozó szülők gyermekeként látta meg a napvilágot, s egy húgával együtt élte a család a pesterzsébetiek megszokott életét. Mozgalmas gyermekkor, sportágakba történő belekóstolás (talán a röplabda állt akkor szívéhez közel, amelyben úttörő olimpiai sikerekig vitte) jellemezte ezt az időszakot. Aztán a kardvívás jelentette az igazit, amelyben versenyzőként felnőtt I. osztályban szerepelt Nébald Györggyel, a Gémesi fiúkkal és másokkal, edzőként pedig az utánpótlást nevelte a Központi Sportiskolában mindaddig, amíg ideje engedte.

Középfokú tanulmányait egy gépipari technikum acélszerkezeti szakán végezte, ahol a számos kitűnő tanár közül leginkább a technológiát tanító Kóbor Jenőre emlékszik hálás szívvel vissza, aki felkeltette az érdeklődést e szakterület után, s amely pályaválasztásában is szerepet játszott. Első munkahelye a Budapesti Vízügyi Tervező Vállalat volt. Az ott töltött hat év alatt volt katona-rádiótávírász Veszprémben, ahonnan megmaradt e technika iránti vonzalom, ami később rádiók és kisebb robotok építésében, mint hobbitevékenységben öltött testet, illetve ekkor végezte el levelező tagozaton a Budapesti Műszaki Egyetem vízépítő szakát.

Házassága és első gyermekük, Tamás, megérkezése lakásproblémához vezetett, amit Debrecenben tudtak megoldani. Így került a Tivizig-hez 1978-ban, innen a Keviép-hez 1983-ban, ahol öt évig a műszaki fejlesztés és a minőségellenőrzés, újabb öt évig pedig a teljes műszaki vonal felügyelete és irányítása tartozott hozzá, mindaddig, amíg egy új kihívás nem jelentkezett: az A.K.S.D. Városgazdálkodási Kft. egyik ügyvezetője lett. Az itt töltött hét év volt az a kitérő, amikor kissé távolabb került a vizes szakmától, viszont roppant termékeny időszaknak élte meg. Itt szerzett közszolgáltatói gyakorlatot is, amit mai munkájában eredményesen tud kamatoztatni.

Az osztrák mintára működtetett két ügyvezetős irányításban kitűnő társra talált Kardos Mariann személyében, akivel hol viták eredményei, hol kiérlelt konszenzusok adták meg hosszabb vagy rövidebb távra a követendő lépéseket. Nemcsak kiegészíteni tudták egymást, hanem sarkallták is: hogy lehet racionálisabban, jobban. A feladat nagy volt: egy megrögzött módon működő városgazdálkodási vállalatot kellett Csipkerózsika-álmából felrázni és profi, eredményorientált céggé alakítani, a szemétszállításból hulladékgazdálkodást formálni, a szolgáltatást igénybe vevőkkel megértetni a saját javukat, közreműködővé megnyerni őket, elismertetni a cég tevékenységét és így tovább. Az eredmények egyre jöttek, s a hajdan volt „futottak még” kategóriás városgazdálkodási vállalat a nagyvárosok rangsorában az első helyre tornázta fel magát, s találkozóhelye lett a szakmai tapasztalatokért kilincselőknek.

Ányos József arra is büszke, hogy felkérésre a tatabányai hulladéklerakó építése fölött az első tollvonástól az üzembe helyezésig bábáskodhatott. Nehéz döntés volt az A.K.S.D.-t otthagyni, amikor a Debreceni Vízmű Rt. vezérigazgatói beosztásába hívták 1999-ben. Új munkahelyén rövid idő után látta, hogy vannak tartalékok ennél a cégnél, s be kívánta bizonyítani, hogy egy önkormányzati tulajdonú céget is lehet olyan hatékonyan működtetni, mint akármelyik – akár külföldi tulajdonú – magánvállalkozást.

Kissé átstrukturálta a vezetői szinteket, a controllingot majd’ három évig személyes felügyelet alatt tartotta, felesleges munkaköröket szüntetett meg, új informatikai rendszert telepíttetett, javította és kulturáltabbá tette az ügyfélkapcsolatokat, aminek nyomán a kintlévőségek is drasztikusan csökkentek. Mára megháromszorozták az 1999. évi eredményszintet, miközben kétszázzal kevesebben dolgoznak, 2001-ben kétmilliárd forint értékű beruházást hajtottak végre, adózás előtt eredményük meghaladta az ötszázmilliót, hatékonysági mutatóik a vidéki nagyvárosok rangsorában előkelő helyen, miközben átlagdíjaik az alsó tartományban foglalnak helyet.

– Még három évig lesz bőven teendő, s aztán jöhet egy újabb kihívás – mondja.

Ányos József szakmai szövetségek, kamarák, munkacsoportok és környezetvédelmi bizottságok tagja, a megyei diáksport szövetség elnöke. Tiszteletbeli egyetemi docens az agrárcentrumban és hulladékgazdálkodást tanít, az Ybl-ön pedig városüzemeltetést, de évente négy-öt szakdolgozat konzulense is.

Ezer az elfoglaltság, pedig kellene a több idő: fiaira (Péter most érettségizik) és még általános iskolás kislányára, Nórára, néha a kikapcsolódásra is, a képzőművészetben elmerülésre, a zenehallgatásra meg a teniszezésre is.

 (Hajdú-Bihari Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)