Fehérgyarmat

Tősgyökeres tarpai, Nyíregyházán lakik feleségével és fiával, Fehérgyarmaton pedig az egyik ügyvezető igazgatója a Szatmár-Beregi Takarékszövetkezetnek. Varga Ferenc ezen a két településen rendezkedett be, hiszen Tarpán a szülői házban lakik, míg a megyeszékhelyen egy társasházi lakás az övék. A másik ügyvezetővel, Gyulai Györgynével, egyenrangú vezetőként igazgatják a takarékszövetkezetet, az alapszabály alapján osztják meg egymás között a munkát.

– Nincs vita köztünk, jól működik a takarékszövetkezet – vallja Varga Ferenc.

A kettős ügyvezetés hátterében az áll, hogy ezerkilencszázkilencvenhétben egyesült a jánkmajtisi és a tarpai takarékszövetkezet, s fehérgyarmati székhellyel létrehozták a Szatmár-Beregi Takarékszövetkezet. A két takarékszövetkezet korábbi elnökei, Gyulainé és Varga Ferenc, lettek az új szövetkezetben az ügyvezető igazgatók.

Varga Ferenc a Vásárosnaményban szerzett gimnáziumi érettségi mellé még egy alapfokú gépszerelői vizsgát is letett, s ennek köszönheti, hogy a katonaság letöltése után három évig az NDK-ban, Rostock mellett egy téeszben dolgozhatott. Az ottani emlékek kitörölhetetlenek maradtak számára, hiszen egy ottani német-orosz szakos tanár, aki később barátja lett, bemutatta neki NDK legszebb tájait. A másik ok, amiért mindig szívesen emlékszik a három év munkára, az a labdarúgás. Még egy hónap sem telt el az ottlétükből, amikor már a helyi csapatban focizott. A gárda az NDK harmadik vonalában, a megyei bajnokságban szerepelt, kemény, harcos meccseket vívtak. Búcsúzóul egy focistát ábrázoló kis szobrot és egy serleget kapott emlékül a játékostársaktól, amit a vitrinjében őriz.

A németországi munkát elsősorban a nyelvtanulás és a világlátás miatt vállalta, mondta, ugyanis édesapja szavaival élve, ahány nyelvet tudsz, annyi ember vagy. A hazajövetele után viszont még nem gondolta, hogy a mezőgazdasági gépszerelőből egyszer takarékszövetkezeti elnök, majd ügyvezető igazgató lesz.

Amikor hazaérkezett Tarpára, a helyi takarékszövetkezetnél helyezkedett el ezerkilencszázhetvenegy májusában.

– A matematikát, a számításokat mindig szerettem, úgyhogy nem volt teljesen idegen számomra ez a munka – vallja az ügyvezető igazgató.

Ráadásul egyből a mély vízbe dobták, hiszen a takarékszövetkezet főkönyvelője gyesen volt, így neki kellett helyettesíteni. Gyorsan belerázódott a könyvelésbe, annál is inkább, hiszen jeles eredménnyel végezte el a képesített könyvelői tanfolyamot. Később volt pénztáros, majd ezerkilencszázhetvenkilenctől ezerkilencszázkilencvenkettőig belső ellenőr.

Abban az évben nyugdíjba ment a takarékszövetkezet elnöke, s újat választottak. Kettős jelölés volt, a szavazatok többségét Varga Ferenc kapta, így öt évre őt bízták meg az elnöki teendőkkel. Akkoriban a tizenhat megyei takarékszövetkezet közül a tarpaiak a középmezőnyben helyezkedtek el. Mivel a tarpai és jánkmajtisi takarékszövetkezetnek akkoriban közös belső ellenőre volt, rajta keresztül kezdődtek a puhatolózások, beszélgetések a két szövetkezet egyesüléséről. Később már a két elnök, az igazgatósági tagok és a tagság is az egyesülés mellett szavazott, így jött létre a Szatmár-Beregi Takarékszövetkezet. Azóta egy újabb takarékszövetkezet, a vásárosnaményi csatlakozott hozzájuk, de a naményiak számára szinte kötelező volt a beolvadás, mert ha nem ezt teszik, akkor megszűnik a takarékszövetkezet. Az elképzelések alapján további egyesülések várhatóak, hiszen az EU csatlakozáshoz a takarékszövetkezeteknek el kell érni az egymillió eurót. Emiatt várhatóan a megyében négy vagy öt takarékszövetkezet fog megmaradni.

Varga Ferenc ezerkilencszázkilencvenben vált el, az első házasságából született két fia már családos, az egyik Budapesten, a másik Kisarban lakik. Azóta újból megnősült, Ákos fia kilencéves, felesége pedig szakmabeli. Az ügyvezető igazgató legkellemesebb időtöltése a tarpai Öreg-hegyen a borászkodás. Egy kétszintes, német stílusú házat építettek, ahol a földszint a felnőtteké, az emelet a gyerekeké. A birtokon elsősorban szőlőt termesztenek, abból bort készítenek, de igen szép a gyümölcsös rész is, ahol kajszi, meggy és cseresznye érik.

Az ügyvezető igazgató harminckilenc évesen hagyta abban a labdarúgást. A kapuson kívül valamennyi poszton játszott. Az NDK-ban balhalf, baloldali ék volt, idehaza többnyire középhátvédet játszott. Amikor hazajött az NDK-ból a debreceni csapat szerződést ajánlott számára, de rövid próbajáték után úgy döntött, hogy nem marad a cívis városban. Az aktív játék után még tíz évig játékvezető volt a megyében, de azt is abbahagyta. A játékszenvedély viszont megmaradt, csak nem focinak, hanem ultinak hívják. Általában esténként vagy hétvégeken kis csapatot szerveznek, velük ultizik. Hogy mennyire jól megy a játék, annak bizonyságul csak egy adta álljon itt: Sárospatakon és Dombrádon az ultibajnokságot Varga Ferenc nyerte meg!

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 10. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)