Rozgonyi Attila

Polgármester,

Tiszavasvári

szszb 26 és Rozgonyi Attila.jpgHa egy européer szakember, aki a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Kereskedelmi Karának a nemzetközi kapcsolatok szakán végzett, majd a diploma megszerzése után dolgozott többek között a Külügyminisztériumban, a Nemzeti Kapcsolatok Intézetében, a párizsi magyar nagykövetség kulturális részlegénél, számítástechnikai rt.-nél volt kereskedelmi igazgató, majd a Párizsi Magyar Intézet gazdasági igazgatója lett, ma pedig Tiszavasvári polgármestere, arról egy távolról szemlélődő azt gondolhatja: talán „ejtőernyős”. Rozgonyi Attilát azonban nem egy láthatatlan kéz pottyantotta rejtett vagy kevésbé rejtett okból a városba.

– Területi és vallási szempontból egyaránt integrátor személyiség vagyok – avat be a családi titkokba –, apám tiszabüdi, anyám szentmihályi, egyikük katolikus, másikuk református. Én pedig tősgyökeres tiszavasvári vagyok. Még akkor is, ha a diplomám megszerzése óta tizenhétszer költöztem. A Párizsban töltött nyolc év alatt is az maradtam. Nyaralót építettem itthon, és nyaranta hazajöttem.

A hivatalban beszélgetünk szolid, de jó ízléssel berendezett irodájában. Valószínűtlenül sűrű kefefrizurája alatt fürkésző szemsugarak csillannak át szemüvegén. Most, hogy már túl vagyunk élettörtének messzebb lezajlott epizódjain, még mindig nem hagy nyugodni a kérdés: miként jött az ötlet, hogy hazájában kísértse meg a prófétaságot. Igaz, vetem közbe, Illyés Gyula is hazavágyott… Aztán Rozgonyi Attila is sorolja, ki mindenki tekintette hazájának továbbra Magyarországot a „fény városában”, és hozta haza az ott megszerzett szellemi kincseket.

– Korábban is hívogattak már itthoni barátaim, és a legutóbbi választások előtt aztán nem mondtam nemet – emlékezik vissza a négy évvel ezelőtt történtekre. – Nem vagyok politikus, szakembernek tartom magam. Úgy láttam akkor, és azóta bebizonyosodott, igazam van: a szakértők kivonultak a politikából, mert a versenyszféra nagyobb jövedelemmel és biztosabb egzisztenciával várta őket. Közelebb kerülve a politikumhoz, még szembetűnőbbé vált számomra a stratégiai látásmód hiánya.

A ciklus végéhez közeledve kézzelfogható változásokról számol be Rozgonyi Attila. Külhoni tapasztalatait két úton is kamatoztatja. Az informatikai forradalom által ma már közvetlen és élő kapcsolatot tud teremteni és ápolni polgármesterek százaival. Az eddig elmondottak után talán nem meglepő, hogy nemcsak városának, térségének gondjaira keres, sőt kínál megoldásokat, hanem az országéra is.

Például népszavazási kezdeményezéssel kampányol a képviselők visszahívhatóságáért – hogy csak egyet emeljünk ki kezdeményezésiből.

A másik út – és ne mérlegeljünk, fontosabb vagy nem – a város, Tiszavasvári önkormányzatának és közéletének megújítása. A körlevelek megmozgatták a polgármestertársakat, a város életét is megpezsdítette az informatika. Miközben tekintetem lehorgonyoz a szekrény tetején elhelyezett kisbírói dobon és az akkurátusan mellé helyezett dobverőn, hallgatom Rozgonyi Attilát.

– A honlapunkon, a város rádióján és televízióján keresztül élő és interaktív kapcsolatban vagyunk a polgárokkal. Amíg ezt el nem értük, néha a hajnalba is belenyúltak a testületi ülések. És ne kerteljünk: sokszor kisszerű, önös érdekek vezérelte viták miatt.

A „kidobolta a kisbíró” jellegű információáramlástól ez már messze esik. Különösen ha egy képviselőt számon kér az utcabelije az egyenes adásban látottak miatt. Ma már rövidebbek ezek a tanácskozások, és merőben új napirendi pontokkal. Az esélyegyenlőségért, a szegregáció ellen, a gyermekvédelemért, a hasznos és széles körű közmunkáért, a hatóságok eljárási rendjének szolgáltatásszerűbbé tételéért.

– Mintha hínáros tóban próbálna haladni – vetem közbe. Elgondolkodik egy kicsit a hasonlaton, de aztán úgy gondolja, találó.

– Franciaországban a szolgáltató hatóság nem cél, hanem hétköznapi valóság. És egyáltalán nem megvalósíthatatlan. Nagyobb problémának látom, hogy az állam lehetetlenít el bennünket. Akkora forráselvonások sújtanak, hogy választásunk csak aközött van, melyik törvénytelenséget vállaljuk fel, hogy az amúgy törvény által ránk rótt feladatunkat végrehajtsuk. Átláthatóvá, jobban irányíthatóvá és számon kérhetővé tettük intézményeink szervezetét és gazdálkodását. Munkájuk és eredményiek számottevően megjavultak. Amit nyertünk rajta, nem takaríthatjuk meg, mert felemésztik az elvonások. Ezzel együtt is érezzük a transzparenssé vált környezet jótékony hatását.

Rozgonyi Attila anyanyelvével együtt négy nyelven tud. Politikusok körében ez ma még legalább olyan ritka dolog, mint az a divatos nyakkendő, amit visel. Beszél még egy nyelvet, az pedig a gazdasági szaknyelv. Kérdezem: érti ezt mindenki? Azonnal „közmagyarra” vált.

– Keresem az utat az olyan megoldások irányába, amely mindenkinek kedvező megoldásokhoz vezet. Vagyis optimalizálok…

(Északkeleti Almanach 26. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2010.)

Szerző: 2018. 01. 17.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló