Tiszaeszlár

A kora tavaszi nap jótékonyan melengeti a földeket, cirógatja az emberek arcát. Tiszaeszláron is újraéled ember és természet egyaránt. Ősök emléke üzen, egykor volt jobb napokra emlékeznek az idősebbek, de vajon mit hoz a jövő? Juhász Imre polgármesterrel fellapozzuk a nevezetes település képzeletbeli történelemkönyvét, és megpróbálunk választ találni azokra a sürgető kérdésekre, amelyet az Európai Uniós csatlakozás előtt egy évvel szinte mindenki feltesz.

Juhász Imrének másodszor szavazott bizalmat a falu lakossága a polgármester-választáson. 1998 és 2002 között igyekezett pozitívabb jövőt felvázolni a község népe elé. Az eredmények vagy a hiányosságok egyáltalán nem a polgármester hozzáállását minősítik, hanem élesen rávilágítanak azokra a gondokra, amelyek egy elmaradott térség sokszoros hátránnyal küzdő községének együtt kell élnie. Mi több, megoldást kell rá találnia.

Tiszalökön született Juhász Imre 1957. augusztus 14.-én. Édesanyja, lánykori nevén Ajler Julianna, 64 éves, a termelőszövetkezetben főkönyvelőként dolgozott. Édesapja, Juhász Imre, 72 éves, és gépszerelőként vonult nyugdíjba. Testvérét, Ferencet hetedikes korában vesztették el egy tragikus balesetben. Neje, Mitró Katalin, matematika-fizika szakos tanár. Házasságukból 3 gyermek született: Imre villamosmérnöknek tanul a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán, Péter a GATE informatikai szakát végzi Kecskeméten, és a legkisebb Evelin, nyolcadik osztályos, matematika tagozatra készül a Krúdy Gimnáziumba. A szülőknek nagy kérdés, vajon a diploma átvétele után hazajönnek-e a gyerekek? Az apa reálisan látja, hogy munkát még a környéken sem találnának. Ami tény, a gyerekek eldöntötték, a pedagógus pályát semmiképpen nem választják.

Visszafordíthatónak érezte az elmúlt 4 év alatt azt a folyamatot Juhász Imre, amelynek során jelentős elvándorlás történt a 60–70-es években. A rendszerváltozás és azzal párhuzamosan végbemenő gazdasági átrendeződés felcsillantotta a reményt a tiszaeszláriak előtt: sajátos arculatot kaphatna a község.

A földrajzi realitásból indultak ki, a Tisza karnyújtásnyira, a Tokaji-hegy, a borkultúra, a szőlőtermesztés néhány kilométerre, és szép álmokat dédelgettek az eszláriak. Egyszer talán még őket is szárnyára veszi a világhír, de annyit valószínűleg elérnek, hogy a településen nagyobb darab kenyér jut a tisztességgel és becsülettel dolgozóknak.

A 2800 lelket számláló településen növekszik ugyan a lakosságszám, ám a demográfiai összetétel nem igazodik az elvárásokhoz. A lakosság negyede roma származású, és magas az elvándorlók aránya. Aki viszont betelepül, vagy egyáltalán nem akar dolgozni, vagy kora esetleg betegsége miatt képtelen erre. Egy tény, hogy a betelepülők szociális helyzete igen sok pénzt köt le. Tanúi lehetnek a helybeliek egy olyan „újhaza” keresésének is, amelynek során Budapestről, Miskolcról és a nagyobb városokból a nyugdíjazás után ideköltöznek jó páran. Már 200 ezer forintért tudnak házat venni.

A polgármestert csak nem hagyja nyugodni a gondolat, hogy az üresen álló 50–80 éve épült házakat feltétlenül meg kell menteni az enyészettől, érdemes ezeket felújítani, és a korábban megcélzott pihenő-üdülő jelleget megteremteni a faluban.

A jövőtervezés elengedhetetlen eleme a mai iskolások, óvodások számbavétele. A szépen felújított modern iskolában a gyerekek 50 százaléka cigány. Magas szintű oktatás, tanulmányi versenyek jelzik a törekvést. Számítástechnikai szaktantermet alakítottak ki, pályázat útján modern komputerekkel szerelték fel. Tájházat nyitottak, kilenc civil szervezet hangolja össze a helyi kezdeményezéseket. Aratónapot rendeztek hagyományápolási céllal.

Az Európai Uniót lelke mélyén őszintén várja a matematika–fizika szakos tanári diplomával rendelkező polgármester. Ezzel együtt kétségek gyötrik, hisz az ipari tevékenység teljesen megszűnt a faluban, a mezőgazdaság szerkezetváltása megtörtént, de a megélhetés javulása nem követte párhuzamosan a folyamatot. Mint Juhász Imre utal rá, óriási változások következnek be az Európai Unióhoz csatlakozó országok életében. De vajon igaz lesz-e ez minden egyes térségre is?

Már eddig is nehéz volt hozzájutni térségi pénzekhez, s vajon mit változtat a helyzetükön, hogy képzeletben Európa polgárai lesznek? Sajnos évente elköltözik egy értelmiségi család a faluból, s akik maradnak, meg akik jönnek, nem egy prosperáló település jövőjét vetítik előre.

A polgármester ennek ellenére optimista, mindhárom gyermekét a község iskolájából juttatta el középiskolába, egyetemre. Kedvenc elfoglaltságuk Zemplén bebarangolása. Szülőhelyük ezer szállal köti őket ide.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 15. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)