Tiszaeszlár

A család három tagjának az élete a tiszaeszlári iskolához kötődik Villás Gyuláné igazgatónő esetében. Már a fia, Nándor is itt tanít számítástechnikát és kémiát. A lánya, Annamária idén nyolcadikos. Villás Gyuláné mezőgazdasági vállalkozó férjével, Gyulával, egykor úgy döntött, hogy Tiszaeszláron alapítanak családot, és így maradnak a férj szülőföldjén. Ma már eszükbe sem jutna változtatni a helyzeten. Villás Gyuláné megtalálta második, igazi családját, mivel édesapját tízéves korában elveszítette. Édesapja, Beleon Mihály halász, egy tragikus tiszai baleset után nem tért haza. Édesanyja, néhai Dargó Anna, földműves munkával teremtette elő gyermekeinek a mindennapi kenyeret. Szorgos munkája nyomán mindkét lányának szakmát, diplomát adhatott a kezébe akkor, amikor azok megkezdték saját életüket. Mária egészségügyi dolgozó, Anna matematika–fizika szakos tanár lett.

A Tokajban tett érettségi után Anna a tanárképző főiskolán szerezte meg diplomáját úgy, hogy az utolsó évet egyéni levelezőn fejezte be. 1975-ben hívták Tiszaeszlárra, ahol immár huszonnyolc éve él családanyaként, és dolgozik pedagógusként. Kezdetben mint beosztott tanárt megbízták az úttörő raj vezetésével, később osztályfőnök lett, majd ellátta a gyermekvédelmi felelős tennivalóit is. Komoly szakmai rangot jelentett az, amikor az osztályfőnöki munkaközösség vezetésére kapott megbízást. Ez a munkaközösség azóta is létezik és jól működik az iskolában. Homonna László igazgatóhelyettes 1983-ban történt nyugdíjba vonulásakor Villás Gyulánét nevezték ki tíz évre ebbe a beosztásba.

Akkortól szervezte az intézmény oktatási, igazgatási, gazdasági munkáját és feladatait. A végzett munka elismeréseként a település önkormányzata 1993-ban kinevezte az iskola teljes jogú igazgatójának. A helyettesi évek alatt elvégzett számos szakmai és vezetői tréninget, szakmai tanfolyamot, ahol csiszolhatta szakmai tudását, alakíthatta vezetői elképzeléseit. Villás Gyuláné az elsők között vehette át oklevelét a BME közoktatás-vezetői kurzusa után.

A tiszaeszlári iskolában nem szerveznek speciális szakmai fakultációkat, hanem az általános képzésre helyezve a hangsúlyt oktatják és nevelik tanítványaikat. Gondjuk-bajuk van éppen elég, mert hol a 132 kisebbségi tanuló okoz gondot, hol pedig a tíz százalékot kitevő fogyatékos gyerek képzése jelent plusz feladatot a tantestületnek. S ha már végre menne minden a megszokott kerékvágásban, akkor a hátrányos helyzetűek problémáinak megoldása lesz sürgős. A 290 gyermek közül 132 a cigány származásúak száma, s a számuk egyre növekszik. Ezért kitalálták a képesség szerinti csoportbontást, ami lehetőséget ad mind a tanárnak, mind a tanulónak, hogy a hasonló információs és készségszinten lévők együtt tanuljanak. Teljesen mindegy ebben az esetben, hogy ki, milyen származású, mert a képesség dönt a beosztásról. Így teljesen elkerülhetővé válik az etnikai megkülönböztetés, ami gyakori vádként korábban felmerült. Van rá példa, hogy a kisebbségi származású tanulók közül kiemelkedő eredményt ért el valaki. Példának az igazgatónő Papp Erzsébetet említette, aki eddig már többször nyert matematikai versenyeken. A tantestület tagjai közül a rajztanárról, Tőkésné Hell Erzsébetről szól, akinek a jól sikerült munkái a modern iskolaépület falait mindenütt díszítik. Villásné igazgatónő elmondja, hogy folyamatosan tanítják az angol és az orosz nyelvet, fontosabbnak ítélve ezzel a földrajzi helyzetet, mint a régmúlt politikai prioritásait. A számítástechnikai ismereteket régebben fakultációban, ma már ötödik osztálytól kezdődően tantárgyi keretek között oktatják. A családok anyagi helyzete miatt az iskolai órák után csak kevés gyerek ülhet le otthon a saját számítógépe mellé azért, hogy gyakorolhassa azt, amit az iskolában tanult. Ezt támasztják alá az országosan elvégzett kompetenciamérési eredmények is. A hatodik osztályos tanulók szülei közül mindössze kettő mondhatja el magáról, hogy diplomával rendelkezik. A korcsoport tagjai közül 22 százalék azoknak a száma, akinek a szülei még az általános iskola nyolc osztályát sem fejezték be. Sajnos az ismert gazdasági és társadalmi problémák miatt a családokban már meglévő szociális hátrány évről évre újratermelődik. Ezt jól igazolja az a tény, hogy az iskola tanulói közül mindössze csak 16 fő nem kap rendszeres nevelési támogatást.

Az elmondott és ábrázolt gondok ellenére, azok elől nem meghátrálva a tantestület teljes egésze jól működteti az etnikai felzárkóztatási programot. A Comenius minőségbiztosítási rendszer alkalmazásával egy év múlva mindenki számára nyilvánvalóvá válik, mit lehet kihozni egy közepes nagyságú – 2900 lelket számláló – település, Tiszaeszlár iskolájában tanulókból.

Villás Gyulánén és a tantestület tagjain nem múlik.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 16. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)