Tiszavasvári

Sokszoros hátrányt leküzdve kell ugyanazokat az eredményeket teljesítenie a büdi iskolának Tiszavasváriban – magyarázza Kerekesné Lévai Erika, a Vasvári Pál Általános Iskola igazgatója. Elég körülnézni az iskola udvarán, hogy bebizonyosodjanak az igazgatónő szavai. Most bontják a régi, hajdanán paplaknak is használt épületrészt. A kora tavaszi napsütés előcsalogatja a gyerekeket a szünetben. Messziről köszönnek, a vendégnek kijáró udvariassággal hagyják abba egy pillanatra, amit épp csinálnak. Azonnal látni, igen sokan tartoznak közülük az etnikumhoz.

– Valóban, a kétszázhetvenkilenc tanulót számláló iskolában a gyerekek több mint fele roma származású. Ám azt hadd tegyem hozzá, hogy a többségük szülei törekvő, becsületes emberek, akik az oktatásban, az iskoláztatásban látják a gyerekek boldogulását. A szorgalmatosi tagiskolánkba százharmincöten járnak, azonban lehetséges, hogy a Tiszavasváritól történő elszakadás után az iskola is önálló lesz.

Kerekesné úgy ismeri a környéket, mint a tenyerét. Tiszalökön született, 1962. január 29-én. Édesanyja, néhai Varga Margit, adminisztrátor volt. Édesapja, dr. Lévai Sándor, nyugalmazott jogász. 1962 és 1980 között ő töltötte be a tanácselnöki tisztséget. Sándor öccse vállalkozó. Férje, Kerekes Attila, biológia–testnevelés szakos tanár, itt tanít. Két lányuk született, Réka biológia tagozatos gimnáziumba jár Tokajba, Nóra hetedikes a zenei tagozatos Kabay János Általános Iskolában.

A debreceni tanítóképző főiskolán szerzett diplomát 1983-ban, majd élete első munkahelyére került ide Kerekesné. Időközben elvégezte a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán a történelem szakot, tavaly oklevelet vehetett át a BME közoktatás-vezetői kurzusán. Még nem volt elég a tanulásból, jelenleg a Debreceni Egyetemen minőségbiztosítási szakirányú képesítést szerez.

Életútja azért is érdekes, mert beosztott pedagógusból lett sikeres pályázat után igazgató. Két éve első számú vezetője az iskolának. Sokat köszönhet elődjének, Szabó Károlyné igazgatónak, aki emberségből, pedagógiai tudásból a maximumot nyújtotta. Ő honosította meg az integrált nevelés gondolatát.

A városszéli iskola természetszerűleg magára vállal közművelődési és sportszervezési feladatokat is. Itt saját bőrükön tapasztalták a hátrányos helyzet összes kínját, s talán ez is motiválta Kerekesnét, hogy a korábbi években létesített erdélyi kapcsolatokat egyedivé tegye. Többéves kapcsolat fűzi őket a csíkszentsimoni iskolához. A kalotaszegi, körösfői testvérintézményekben rendhagyó történelem órát tart az igazgatónő. Az erdélyi gyerekeknek ez a magyarságuk ápolását, az anyanyelv használatát, és a történelmi ismereteik számottevő bővítését jelenti.

Nagy hangsúlyt fektetnek a drámapedagógiai szakra. Fontos a rajz szakkör, a népi tánc, az angol szakkör, a bábosok is rendszeresen találkoznak. Számítástechnikát már első osztálytól tanítanak, tantárgyi keretek között. Szoros az együttműködés a görög katolikus egyházzal, sokan járnak hittanra. Mint az igazgatónő utalt rá: szeretnének elmozdulni a jövőben a művészetek, a kézművesség tudománya felé.

Kerekesné a Vasvári Pál Társaság ügyvezető elnöke, s ebben a funkciójában is megerősíti: azon fáradozik, hogy könyves környezetben nőjenek fel ezek a tanulók. A szükségtantermek helyett már elkészült a főépület tetőtér-beépítésének terve. Igaz, a szükséges 20 millió forintnak egyelőre csak a fele áll rendelkezésre. Töretlen az optimizmusuk, hiszik, hogy a jó szándék, a hivatali akarat előbb-utóbb meghozza a gyümölcsét.

Addig viszont szorgalmazzák a német társalgást, hogy az idegen nyelvet a legjobb feltételek közt sajátítsák el a gyerekek. Bekapcsolódtak a holland minőségfejlesztési programba, amelynek lényege az úgynevezett belső gondozói rendszer kialakítása. A megye öt iskolája közül ez az egyik, ahol elsőtől nyolcadikig követik a gyerekek fejlődését. Szociometriai méréssel, egyénre szabottan, akár néhány éves korban kiszűrhető, hogy a tanuló szorongásra, netán depresszióra hajlamos. S akkor előzhetik meg a bajt, amikor az még nem ölt nagyobb méretet. Ahhoz képest, hogy igen hátrányosnak érzik magukat, az újdonságoknak se szeri, se száma. Érdekes például a hatodikban bevezetett kísérlet: a történelmet, magyart, éneket és rajzot komplexen oktatják. Teszik mindezt azért, hogy a gyerekek ne csupán tudományterületeket ismerjenek meg, hanem a tudományfejlődést, az irodalom, a nyelv, a művészetek egymásra gyakorolt hatását is egyidejűleg lássák.

Már a kapuban vagyunk, amikor még Erika asszony hozzáfűzi: a lányokat megtanítják főzni, gazdasszonykodni. Ez nem a hagyományos technika óra, hanem az életre tanítják itt a gyerekeket. S ezeket az osztályzatokat már nem az iskolában adják majd a gyerekeknek…

Szabadidejében olvas, kirándul az igazgatónő. Szeretettel néz végig tanítványain, amíg visszaindul irodájába.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 11. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)