Vajda László kovácsmester

A Magyar Kultúra Lovagja

Tiszaeszlár

Mi a szép a kovácsoltvas alkotásokban? – töpreng el egy pillanatra Vajda László. – Talán az, hogy az élettelen vasba életet lehelünk… Pontosabban ki sem fejhette volna hivatása lényegét az idén 60. születésnapját ünneplő mester. Talán véletlen egybeesés, talán a sors akarta így, mindenesetre 2012 januárjában avatták a Magyar Kultúra Lovagjává. Gyönyörű, arany-zöld palást, nyakkendővel, nyakba akasztható lánc, díszes mintával, oklevél, amely 45 év alkotó munkáját ismeri el a Falvak Kultúrájáért Alapítvány jóvoltából a kiemelkedő elismerést. Felesége, Vajdáné Icuka, egykori gimnáziumi igazgató nemcsak menedzsere a férjének, hanem a népművészeti egyesület – amelynek másodszor is elnökévé választották Vajda Lászlót – intézi a könyvelését, a partnerekkel való kapcsolattartást, a sajtóban történő megjelenést, az alkotások fényképezését és dokumentálását. 36 éves házasságukból – még általános iskolában egy osztályba jártak – két gyermek született. László fiuk továbbviszi a családi örökséget, és apja nyomdokaiba lép. Lányuk, Bernadett mezőgazdasági kertész üzemmérnök, egy gyakornoki programon ismerte meg élete párját egy német fiatalember személyében. Elnézem a szerelemről mesélő képeket, majd tekintetem két gyönyörű kisfiúra téved: Olivér (9) és Flórián (6) évesek, Németországban élnek.

Elérhetetlen célt soha nem tűzött maga elé a családfő. Az az elve, hogy lépésről lépésre, de mindig tovább érdemes nézni. Szülei a föld szeretetét, a mezőgazdaságból származó megélhetést adták neki örökségül. Csakhogy Vajda László a kovács szakmát választotta, munka mellett érettségizett le. Szenvedélyesen kutatta a szakma fortélyait, lapozta a szakirodalmat, tudatosan gyűjtötte a tárgyi emlékeket, járta a múzeumokat, tájházakat, hogy a vas díszítőművészetét megértse, és majd gyakorolja. A mestervizsgát tett Vajda László 11 évig szakoktatóként foglalkozott a leendő szakmunkásokkal Tiszavasváriban. 1984-ben a Népművészeti Egyesület megyei szervezetében két társával megalakította a kovács szekciót. Zsűrizett alkotásaiért Fesztivál-díjat nyert Budapesten, arany oklevelet az Országos Népművészeti Kiállításon. 1986-ban megkapta a Népi Iparművész elismerést. Határainkon túl is megismerhették, mert litván kovácsokkal és fafaragókkal díszítették Tokaj köztereit egy művésztábor résztvevőiként. Nemzetközi rendezvényeken is megmérette magát, Lengyelországban, Csehországban, Ausztriában, Svédországban, ahol meglátogathatta a Svéd Királyi Kovácsműhelyt. Angliában és Franciaországban egyhónapos művészeti bemutatókon vett részt. Pölöskei József iparművész főiskolai tanárhoz félévig járt tanulni.

A kihalófélben lévő szakma ihletett mestere nagy fába vágta a fejszéjét, amikor megszervezték az I. Nemzetközi Kovácstalálkozót Nyíregyházán 1987-ben. A mesterség megmentése céljából 1990-ben megalapította a Magyarországi Kovácsmíves Céhet az egyesület elnökével. A Céhnek 21 évig volt atyamestere. Emlékezetes számára a budavári Mesterségek Ünnepe, ahol működő kovácsműhelyt csodálhattak meg az érdeklődők. Kevés a hely díjainak felsorolásához, álljon itt csak néhány: kapott Mesterremek díjat, alkotó, népi kultúrát megtartó, továbbfejlesztő tevékenységét Király Zsiga-díjjal jutalmazták, vehetett át különdíjat és közönségdíjat is. A Nemzeti Kulturális Örökség minisztere a Népművészet Mestere címmel jutalmazta 2004-ben. Még abban az évben a Kereskedelmi és Iparkamara Magyar Kézműves Remek díját is neki ítélték oda. A rangos Kelet-Nyugat EXPO IPOSZ Különdíját is Vajda László kapta meg. A Magyar Kultúra Lovagja cím pedig megkoronázza eddigi munkásságát. Ma már zsűrizni hívják rangos külföldi rendezvényekre. Az idén kilencedik alkalommal szervezi meg a Népművészeti Egyesület nemzetközi kovácsművészeti konferenciáját. Az idén 11. alkalommal szervezik meg a Nemzetközi és Országos Kovácsművészeti Konferenciát, Kiállítást és Szakmai találkozót.

A karikagyűrűtől a harangig készíti egyedi, csak kézi munkával megformálható alkotásait. Egyszer még „ásó, kapa, nagyharang” is kikerült a saját műhelyéből, amelyet 1990-ben hozott létre. Mentorként segít külföldi mestereknek. Alkotó tevékenységével, a fiataloknak a kovács szakma iránti érdeklődésének a felkeltésével, szakmai nevelésével hozzájárul a népművészet közvagyonként való kezeléséhez és megőrzéséhez. Népművészetünk átörökítését hitvallásának tartja. Eddig 12 tanuló és még a saját fia szakmai útját egyengette. Elvitte őket külföldre, kiállításokra, megméretésekre, amelyeken ő is részt vett. Fiával azóta is közösen alkotnak. Generációkban gondolkodik. Talán egyszer nemcsak a fia, hanem a majdani unokája is beleszerelmesedik ebbe a csodálatosan szép alkotómunkába.
Hivatását szép, de nehéz feladatnak látja. Mint mondja, nincs annál szebb, mint amikor a ridegnek látszó fémet megmunkálhatja a maga örömére, és készít belőle másoknak tetsző, míves tárgyakat.

(Északkeleti Almanach 29. kötet In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2013.)

Szerző: napkeletadmin 2018. 01. 17.

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Dr. Kovács Attila

Villás Gyuláné

Juhász Imre

Vajda Lászlóné Csikai Ilona

Juhász Imre

Vajda László

Takács Sándor

Idős Oláh Gyula

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!