Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Nagy Gyula
Polgármester,
Tiszacsécse
Amikor bekanyargunk az enyhén emelkedő úton át Tiszacsécsére, mindjárt látjuk, hogy Móricz Zsigmond „tündér szigetén” járunk: a sövénykerítésen belül az író életnagyságú szobra, s előtte a zsúpfedeles szülőháza. A szobor hátratett kézzel, görbebottal szinte megelevenedik: mintha az író most szállt volna le egy szekérről, hazajőve a távolból, s vár, vár, hogy gyertek már, ti csécsiek, meséljetek, mi újság, mi történt idehaza.
− Én is itt születtem Tiszacsécsén 1935. május 27-én − mesél Nagy Gyula. Apám Nagy Lajos, anyám Gönczi Sarolta szegény parasztemberek voltak. Heten voltunk testvérek. S ahogy kezdtünk felcseperedni, mi is jártunk velük ki a mezőre, harmadában kapálni, aratni.
− Amikor apám 1951-ben meghalt, a fiúk közül én maradtam itthon, s én gazdálkodtam a 11 hold juttatott földben két tehenet hajtogatva. Emlékszem, 12-13 éves koromban már kaszáltam a búzát, anyám szedte a markot, s aztán együtt bekötöttük és keresztbe raktuk.
− Osztályaimat itthon végeztem el.
− Abban az időben Tiszacsécse lakossága 500-520 volt, ma a 300-at sem éri el. Fogyunk és egyre fogyunk, ma is két halottat gyászolunk.
− Az alsó iskola elvégzése után színésznek vágytam. Az akkori toborzáson népdalokat kellett elénekelnem, s megfeleltem. De a betegeskedő édesapám és földjeink miatt nem hagyhattam itt a családot.
− Utána beiratkoztam Miskolcon vasesztergályosnak. Otthagytam. Még ha szerettem volna, se maradok. Már rég kitisztult bennem ez az érzés: a Tisza volt, és ma is a visszahúzó erő. Nem hiába gyakran mondogatják itt, és főleg az innen elköltözöttek: Ki a Tisza vizét issza, oda vágyik annak szíve vissza.
− Csak hozzáfogtam a továbbtanuláshoz, levelezőn elvégeztem a mezőgazdasági szakiskolát.
− Pulya- és kamaszkori élményeimből − amelyek ma is elevenen élnek bennem, és amelyeket gyakran elmesélgetünk, akkori barátok − kettőt hadd említsek meg: a gyümölcslopást meg a fonókba, dörzsölőkbe való járkálást. A lopásokat csak heccből, kalandból tettük, valamivel el kellett ütni a szabad időnket. Az utóbbit már a lányok utáni vágyás hajtotta.
− Eleven, tréfás és minden után érdeklődő legény voltam. Talán ezért is, tizenhét éves koromban már DISZ-titkárnak választottak meg. Aztán 1956 után a KISZ-titkár is én lettem. Színdarabokat tanultunk, szórakoztattuk a falut. Eleinte szájharmonikán, majd tangóharmonikán és klarinéton játszottam. Ezek mellett sokat sportoltam, futballoztam.
− Én az ötvenes évek elején nem léptem be a termelőszövetkezeti csoportba, bárhogy akarták is. A csekei állami gazdaságba jártam el dolgozni, mezei munkára, ahol elég jó pénzt kerestem.
A Nagy Imre-program után megint csak élére álltam a földjeinknek. ’55-ben csak be kellett lépnünk a téeszcsé-be. 1956-ban, a forradalomkor kiléptünk. És 1959-60-ban csak visszaszorítottak bennünket.
E néhány év legeredményesebb szakasza volt az 1956-60 közötti idő, mert a magángazdálkodásban gyarapodtunk.
1959-ben nősültem, feleségem Tukacs Irma. És ebben az évben már megszületett Csaba fiam. Egy évre rá született az Ibolya, harmadiknak hét év múlva Csilla.
− Csaba fiam gazdálkodik. Van két lányuk Andrea és Edina.
− Ibolya lányom is férjhez ment, ide a faluba, Fehérgyarmaton lakik, tanít, s egyedül neveli a két gyerekét (miközben ezt mondja, a torka elszorul, szemei könnybe lábadnak, mert a családfenntartójuk, a vője korán elhalt).
− Csilla lányom is tanítónő, Kölcsében lakik. A férje Máthé István. Orsolya és Lilla a gyerekük.
− Szorgos és kemény munkával elértük a feleségemmel, hogy mindegyik gyereknek önálló háza legyen. Jelenleg 1990-től az első polgármester vagyok a falunkban, és ennek a szatmári résznek az ÁFÉSZ országos küldöttje. Korábban, 1958-tól tanácstag, vb-tag voltam, míg csak 1984-ben megválasztottak elöljárónak.
− Sok küzdelemmel értem illetve értük el azt, hogy mindenféle szempontból leváljunk a szomszéd községektől, hogy önállósodjunk. Van egy jól működő mezőgazdasági szövetkezetünk, kész a vezetékes vízellátás, van ravatalozónk, a földtulajdonosok részére biztosítottuk a földalapot. 1993-ban 5,5 millió ráfordítással megcsináltuk az öregek otthonát is. Sőt, abban az évben a kultúrházat is újjávarázsoltuk. S jelenleg a vezetékes gáz bevezetésén szorgoskodunk.
− Sok mindenre lenne még szükségünk, hogy az utódaink itt maradjanak, vagy visszajöjjenek. Olyasmire, ami hívná, marasztalná azokat, akik elmentek, de visszavágynak.
De nem csüggedek, mert emlékszem apám bölcseletére: fiam, ha el akarsz valamit érni, ha nagyon akarod, eléred, mert ahol legnagyobb a szükség, ott az isteni segítség.
(Szatmári Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1994.)
Hasonló
Hiszi, hogy jó utat választ...
Péter László és neje, Dr. J...
Galambos Béláné
Tisza Sándor Rajmund
Dr. Zsonda László
Veres Péter
Berecz János
Nánásiné Szabolcsi Mónika
Dr. Pásztor Erzsébet
Dr. Sztányi István
Vargáné Markos Ágnes
Nagy Péter
Balogh Istvánné
M. Szlávik Tünde
Elek István
Kovács Szilárd
Kiss János
Kocsik László Csaba
Filep Sándor
Szántó Zsolt
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése