Budapest

Büszke Nyíregyháza azokra a sportemberekre, akik itt ismerkedtek meg a fair play világával és gondolatban is őrzi azokat, akik a szülővárostól távolabb, országos és nemzetközi fórumokon öregbítik a nyírségi megyeszékhely hírnevét. Méltán örülünk annak, hogy Mindszenty János, a Testnevelési Egyetem címzetes docense Nyíregyházán született és sok mindent tett az itteni atlétikai élet kialakításáért, fejlesztéséért.

1921. március 4-én született, apja Mindszenty János nyugalmazott katonatiszt, vezérőrnagy, anyja Garai Mária. Felesége Baló Olga. Két lányuk született. Andrea 1946-ban és Zsuzsanna 1954-ben. Mindketten az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanítanak. Andrea geológus, egyetemi tanár, tanszékvezető. Zsuzsanna a TK főiskola adjunktusa, karvezető, 3 gyermek édesanyja, férje Sugár Miklós zeneszerző, a székesfehérvári zenekar karnagya. Mindszenty János az elemi iskolákat Nyíregyházán és Békéscsabán végezte. Sopronban, a Katonai Reáliskolában érettségizett 1939-ben, majd a Katonai Akadémián, a Ludovikán szerzett felsőfokú képesítést 1942-ben. A Testnevelési Főiskolán 1971-ben szakedzői oklevelet vehetett át.

Életútja, foglalkozásai jól példázzák, milyen hátrányokat kellett felvállalnia annak, aki nem az árnyékban húzta meg magát a sorsfordító időkben. Volt segédmunkás, magántisztviselő, mechanikai műszerész, majd 1956-ban vállalati diszpécser. Az 1956-os forradalomban vállalt tevékenységéért két évre bebörtönözték és csak 1959-ben szabadult. 1967-től sportvonalon helyezkedett el. Három év múlva rehabilitálták.

Mindszenty János életében az atlétika játszotta a meghatározó szerepet. 1937 és 47 között válogatott volt, a 200 méteres síkfutásban ifjúsági csúcsot tartott. Közben kipróbálta magát az öttusában, három évig versenyzett ebben a sokoldalúságot követelő számban. 1948-tól az atlétikai versenyek elmaradhatatlan résztvevője mint versenybíró és szervező. Közben 1967 és 1973 között a Vasas SC atlétikai szakosztályát vezeti. 1973-tól 1981-ig a Magyar Atlétikai Szövetség vezető szakfelügyelője. Több mint 20 éven át a MASZ elnökségének is tagja volt. Ma pedig megosztja széles körű szakmai tapasztalatait a szakemberekkel, szakmai szervezési területek oktatója, részt vesz a versenybírák képzésében, továbbképzésében. Egyre szebb feladatokkal bízták meg, 1966-tól a Magyarországon rendezett nagyobb atlétikai európai és világversenyek lebonyolításának irányításában, szervezésében fejti ki munkásságát. Az 1998 nyarán Budapesten megrendezett XVII. Atlétikai Európa-bajnokság előkészítésének és lebonyolításának szakmai tanácsadója volt.

Szerteágazó tevékenységet folytatott az atlétikai élet más területén is. 1972-től 1994-ig a Testnevelési Egyetem Atlétikai Tanszékének külső oktatója. A Továbbképző Intézetben rendszeresen tartott előadásokat. 1990-ben a Testnevelési Egyetem címzetes egyetemi docensi címet adományozott részére. Ő maga is kipróbálta az újságírást, a Népsport külső munkatársaként tudósított a sporteseményekről 1948 és 56 között. Ő készítette el az 1966-tól Magyarországon rendezett szabadtéri és fedett pályás Európa-bajnokságok és más nagy nemzetközi versenyek Versenybírói Kézikönyvét. Atlétikai módszertani oktatási anyagot írt, Mátraházi Imrével pedig társszerzője volt az Atlétikai Szabálykönyveknek. Feldolgozta az Ifjúsági Barátság Versenyek történetét Csutka Istvánnal, az Atlétikai Állásfoglalást Fejes Zoltánnal. A Sportlexikon 1985. évi kiadása atlétikai részének egyik szerkesztője volt.

1965 és 1998 között számos jelentős versenyen vett részt és töltött be fontos beosztásokat. A müncheni olimpián 1972-ben jelen lehetett, mint a magyar atléták technikai vezetője. Két Európa-bajnokságon ugyancsak vezető tisztséget töltött be. A Nemzetközi Amatőr Atlétikai Szövetség (IAAF) ’93-ban Veterán-jelvénnyel ismerte el átlagon felüli sporttevékenységét. Megjegyzendő, hogy hazánkban 1928 óta Mindszenty János kapta meg ötödikként ezt a kitüntetést. Az Európai Atlétikai Szövetség Aranyjelvényét 1998-ban, a Magyar Atlétikai Szövetség legmagasabb kitüntetését, az Aranyfokozatú díszplakettet pedig 1982-ben vehette át.

Noha születési helye és első iskolái kötik Nyíregyházához, később sem felejtette el, hogy honnan indult. Az atlétikai élet egyik vezetőjeként számtalanszor jött haza a szülővárosba és segítette a megye és a város atlétikai mindennapjainak, versenyeinek szervezését, a városnak a hazai és a nemzetközi atlétika vérkeringésébe történő bekapcsolását. S ma is rendszeresen követi a szülőföld atlétikai híreit, számontartja azokat az embereket, akikkel sok éven át együtt dolgozott különböző versenyeken, bizottságokban. Nosztalgiát jelent számára, ha Orendi Misi, Molnár Pista, Nagy Gábor, Vas Laci, Losonczi, Nagy Kálmán, Durucz Pista bácsi, Szalka Géza, Bányai István, Bányainé, Kindrusz Joli, Naményi Lenke, Váradi László, Szakolczay Gábor és még sok nyíregyházi barátját sorolhatja fel. Olyanokat, akik ma is aktív részesei az atlétikai életnek és olyanokat is, akik már nem lehetnek közöttünk.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 7. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1998.)