Köteles György

Egyetemi tanár, az MTA doktora, igazgató főorvos,

Budapest

szszb_09-206_koteles_gyorgy_1.jpgA művészet nagyjai és a szerelmesek szinte létezésétől kezdve a mai Benczúr és Bessenyei parkot kedvelik leginkább Nyíregyházán.

Akinek a szülőháza itt állt, nem csoda, hogy úgy tekint a gyermekkorára, mint a béke, a szépség és a jómód szigetére. Legalábbis így történhetett ez 1934 és 1944 között, amikor dr. Köteles József fogorvos gyermekei ismerkedtek a világgal. A hármójuk közül György, az egyetlen fiú, a tanítóképző gyakorló iskolájában tanult. Családi házukban volt édesapja rendelője, és ha szabadidőt engedett magának, akkor gyümölcsösében, Nyírbogdányban vagy Kállósemjénben töltötte az időt a korábban Mádon, illetve Tokajban praktizáló apa. A gyermek 10 évesen már a Kir. kat. gimnazistája, de ez az az év is, amely véget vet a viszonylagos jólétnek. A háború miatt édesapját egy vöröskeresztes kórház élére helyezték, így elhagyta otthonát. A család még a háború után megpróbált a feldúlt, kifosztott lakásba visszatérni, de 1947-ben az édesanya felköltözik férje után a fővárosba. Köteles György ekkor a bencések gimnáziumában folytatja a tanulmányait.

Amint mondja, inkább humán beállítottságú volt, és nem érez ma sem szakadékot a tudományterületek között. Erre vall szobája is, ahol megkapó szépségű Gy. Szabó Béla-metszet nyugalma bátorít, hogy egy kiemelkedő tudású, a mai ember legrettenetesebb félelmét, a sugárbetegséget kutató professzort a mindennapjairól, emlékeiről kérdezzem. Képek, könyvek, plakettek a szobában, és titokzatos információkat rejtő gépek moraja kísért idáig az egykori Törley család jól védett épületében.

Nem könnyű feltenni a kérdést, mit csinálnak itt, mit jelent az, hogy Sugárbiológiai és Sugár-egészségügyi Kutató Intézet? Előbb talán azt az utat kérdezem, ami ide vezetett. Tulajdonképpen ez a második munkahelye, amióta 1958-ban orvosi diplomáját megkapta, ’61 óta dolgozik itt, igaz az intézet neve, tevékenysége változott. A sugárbiológia később bővült a sugár-egészségügyi tevékenységgel, és felvette a Frederic Joliot-Curie nevet. Köteles professzor azonban gyakran töltött hosszabb-rövidebb időt külföldön. Mint mondja, akkor erről a területről viszonylag könnyen lehetett tanulmányutakra menni, csak a nyelvet kellett jól elsajátítani. Másrészt ahogy az atomcsend-egyezmények megszülettek, egyre többet kutathattak. Így az Országos Atomenergiai Bizottságnál négy évig dolgozott a nemzetközi kapcsolatok fejlesztésén. Aztán Bécs következett, a Nemzetközi Atomenergiai Ügynökségen öt évig szaktisztviselő. A sugársérülések veszélyei, az atombalesetek, a bizonyos betegségtípusok gyakorisága késztette vagy inkább vezette a saját és intézete kutatásainak témáját. Ő maga a sugárbiológiában a biokémia módszereivel kezdett tájékozódni.

Akadémiai értekezéseiben a sejtszintű változásokról írt. ’98-tól igazgató, és egyben tanszéki csoport vezetője a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetemen. Ennyi szervezeti háttér nyugszik egyetlen ember vállán, és akkor még nem is említette, hogy a Magyar Békeszövetség elnöke. Mit tart a legfontosabbnak, mit kell napjainkban tenniük? – kockáztatom meg a kérdést, és megnyugszom, mert számomra is érthető módon válaszol. Sokféle sugárzás létezik, nem mindegyik jelent az emberre veszélyt. Az atomerőművek és a kórházak egyaránt „termelnek” radioaktív hulladékot, és ezeket biztonságosan lehet tárolni. A tudatlanság és a félelem az, ami miatt a közvéleményt nehéz megnyerni annak, hogy eltűrjön egy-egy tárolót. Gyakran kell felvilágosító munkát vállalniuk, mert a lakosság igényli a szakemberek véleményét. Aztán a leukémiáról kérdezem, hiszen azt jósolták a csernobili katasztrófa után, hogy e betegség áldozatainak a száma emelkedni fog. Magyarországot kevésbé érintette ez a baleset, és nem is nőtt a leukémiában megbetegedők száma. A helyszínen is inkább a pajzsmirigy-rendellenességekre figyelhetünk fel. A kórházakban használt különféle radioaktív és egyéb anyagokról szólva elmondja, ezeket ma teljes biztonsággal kezelhetik az orvosok, asszisztensek. Képzésükben, szakmai irányításukban is részt vesz az ő intézetük. Megoldandó gondokat sejtető az: minél jobban sokasodnak a feladatok, annál kevésbé engedi annak az infrastruktúrának a korszerűsítését az ország pénzügyi helyzete, amit használhatnak.

Oldásképp a magánéletről kezdünk beszélni. Mosolyogva mondja, neki nincs hobbija, mert a munkája az. Egyébként a szépséget éppen ezért szereti a szobájába hozni. Felesége kolléganője, dr. Kubaszova Tamara nevét azonban mint kiváló szobrászt is ismerik. Kiállításáról számol be, no meg, hogy hazai és nemzetközi díjak plakettjeit is szokták tőle rendelni. Mint mondja, most még ennél is boldogabb felesége, mert itthon van Londonban dolgozó fiuk, aki bankban dolgozik. Mielőtt elköszönök, mosolyogva mondja, egyre erősebben jelentkezik benne Nyíregyháza emléke, bár legutóbb már alig talált a régi utcában ismerőst. De neveket említve kiderül, a gyermekkor nem múlt el ma sem.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 9. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)
Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése