Miskolc

A XX. század – fordulatokban bővelkedő – magyar történelme keményen „beletenyerelt” a Kádár család életébe. A szlovákiai Szőlőskén szolgáló református pap édesapja családostól megélte az áttelepítést. A tíz éve elhunyt egyházfi egész élete során elhivatottsággal végezte a lelki szolgálatot. Az ötvenes években az állami hatalom kihívásaival szembenézve sokszor családja biztonságát is veszélyeztette. A ma nyolcvannyolc éves tanítónő édesanyja az alsósokat tanította a betűvetésre, mindig nagyon szerette a gyerekeket. Sándor, a család legidősebb gyermekeként, 1944. május 16-án született Sátoraljaújhelyen. Öccse a Vasgyári Kórház Szülészeti és Nőgyógyászati Osztályának osztályvezető főorvosa, húga a Zenegimnázium művész-tanára, zongora szakon.

Édesapja, az Erzsébet Kórház missziós lelkészeként a Csabai kapunál elkezdett (időközben lerombolt) templomépítéssel vívta ki az akkori hatalom haragját. Ezért is fordulhatott elő, hogy hónapokig éltek bőröndbe csomagolva, készen állva a kitelepítésre, de volt rá eset, hogy megszégyenítették társai előtt édesapja miatt. Gyermekkorának meghatározó történései a Városház téri Általános Iskolához kötődnek. Itt elsősorban a szülők hatására (akiktől nagyon sokat tanult), a történelmet és az irodalmat kedvelte, később a matematika és a műszaki tárgyak is érdeklődési körébe kerültek.

Középiskolai tanulmányait a híres Földesben folytatta, nagyon jó tanárai voltak (még a kiváló felkészültségű paptanárok is tanították). Bár ezt nyíltan soha nem mondták ki, származása itt is hátrányt jelentett. 1962-ben, a sikeres érettségi után – főleg a szülők kérésére – a műszaki egyetemet választotta. A természet mindig is vonzotta, a bányamérnöki karra jelentkezett, geológus szeretett volna lenni. Az egyetemen eleinte sokat „szenvedett”, keményen követelték a matematikát, mechanikát, fizikát. Hamarosan rájött, a dolgokat illik komolyan venni, mert a „lécet” igen magasra állították.

A kemény tanulás mellett nyaranta a két hónapos gyakorlatok jelentettek változást, az akkori fúróvállalatnál, a kutató fúró brigádban sok szakmai fogást tanult meg Vadna környékén. Egyetemi évei alatt tanulmányi szerződést kötött a Tatabányai Szénbányák Vállalattal így végzés után Tatabányán, a bányaföldtani osztályra került. Hamarosan két bányaüzem geológusa lett, itt tanulta meg, hogy nem szabad félni. Négy csodálatos évet töltött itt, igazi embertpróbáló feladatokkal birkózott meg, munkáját a vállalat „Kiváló Ifjú Mérnök” kitüntetéssel jutalmazta.

Felesége kívánságára tértek vissza a szülőföldre, a Borsod Megyei Tervezővállalatnál tett egy esztendőnyi kitérőt, majd a Borsod Megyei Vízművek Vállalat üzemeltetési osztályára került. A három itt töltött évtized alatt három igazgatót szolgált ki a 150 települést ellátó cégnél. Egyre több feladattal bízták meg, a ranglétrán is előre lépett, ’78-ban nevezték ki osztályvezetőnek, majd szolgáltatási főmérnök lett. A rendszerváltás idején átalakult a vállalat, 210 önkormányzattal részvénytársaságot alapítottak. Ebben a kemény, új világban műszaki igazgatóhelyettes lett, majd 1998-ban 99 százalékos szavazataránnyal az önkormányzatok, a társaság tulajdonosaiként, a cég első emberévé választották. A részvénytársaságot 3 éven át irányította. Ez idő alatt sor került a társaság átalakítására, egy német szakmai befektetővel (Gelsenwasser AG) megalakították a többségi magyar tulajdonú közös üzemeltető Kft.-ét, a részvénytársaság leányvállalatát.

Az országban egyedül álló modellel 20 évre biztosították a társaság gazdasági stabilitását, s mintegy 400 dolgozó munkahelyét. 2001-től az új társaság vezetője lett.

– Apámtól azt tanultam, hogy vegye komolyan az ember azt, amit csinál, tekintse egyfajta szolgálatnak – vallja az ügyvezető igazgató úr. – Aki szereti a munkáját, az nem érzi tehernek a feladatokat. Soha nem vágytam rangokra, címekre, mindig a feladat időre való végrehajtását tartottam a legfontosabbnak.

Kádár Sándor eddigi munkáját OVH és Kiváló Dolgozó kitüntetésekkel ismerték el. A legnagyobb elismerésnek mégis azt érzi, hogy az elmúlt években sikerült a részvénytársaságot eredményesen működtetni. Mindezt persze a céget vezető kollektívával és a megyei önkormányzataival együtt tette, akiknek itt is köszönettel tartozik.

Elfoglaltságai széles körűek: a Magyar Hidrológiai Társaság tagja, kiviteli terveket, diplomamunkákat bírál el, előadásokat tart, korábban még tankönyvszerkesztésben is részt vett. 1969-ben kötött házasságot dr. Molnár Borbálával, aki több mint három együtt töltött évtized után, két éve hagyta itt örökre élete párját. Beáta lányuk jogász, két unoka – 5 és 2 évesek – ad gyakori és örömteli foglalatosságot a nagypapának. Szabadidejében Kiskörén az üdülőjét építgeti már több mint tíz éve. A szakma, a cégkapcsolatok révén sokfelé járt a világban, kedvence Svédország, de gyönyörű tájakon járt Norvégiában is.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)