Dr. Rácz Lajos

Egyetemi tanár

Budapest

Ha valaki Tyukodról elindul, hogy ő legyen az ország egyik vezető jogtörténésze, felmerül a kérdés, hogy akkor ő most tyukodi, akiből vezető jogtörténész lett, vagy híres jogtörténész, aki úgy mellesleg tyukodi?

Aki viszont beszélget másfél órát az Eötvös Loránd Tudományegyetem nemrég nyugdíjba vonult tanszékvezető professzorával, a Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Intézete egykori munkatársával, az Alkotmánybíróság mögött egykor ott álló nemzetközi elismerést kivívó tudós-csapat tagjával, a Károli Gáspár Református Egyetem Jog- és Államtudományi Kara megalapításában elévülhetetlen érdemeket szerző tudományszervezővel, tankönyvszerkesztővel és szerzővel, az rájön, hogy a tyukodiság és a jogtudósság egyaránt kellett ahhoz, hogy Rácz Lajos ezeket mind elérje.

Ahogy leülünk a klasszikus ízléssel berendezett budai lakásban, azonnal két dolog tűnik fel. Rákóczi portréja és Tyukod címere. Tősgyökeres szatmári embernél járunk.

Kérésemre a professzor belekezd az úti beszámolóba, kicsit kényelmetlenül, szemmel láthatóan nincs saját maga dicséréséhez szokva, Tyukodtól a tudományos élet csúcsaiig.

Megtudjuk, hogy a körzetesített csengeri gimnáziumba kellett volna járnia, de édesanyja addig ment, míg el nem intézte, tehetséges fia Nyíregyházára kerülhessen a Vasváriba, ahova a bátyja is járt. Tanárai rábeszélik, hogy ne akarjon régész vagy történelemtanár lenni, legyen jogász, az esze megvan hozzá. A nagy cél Szeged, de Budapest lesz belőle, az akkori időkben oda kellett „szabolcsi” gyerek, így a jó tanuló, jól felvételiző majdani professzorból előbb pesti diák lesz.

Az egyetemi évek alatt elkezdődik aztán a jogtörténész karrier. Demonstrátor a jogtörténeti tanszéken, de a diploma után még megpróbálkozna az ügyvédkedéssel. Már fel van véve a munkaközösségbe, amikor az utolsó pillanatban lebeszélik a bojtárkodásról. Csábítják minisztériumba, de elhatározza: „bürokrata nem leszek”. Innentől már egy-két kisebb kanyarral, de egyenes az út a tudományos életben.

A Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Intézete jelentős szellemi műhely, ahol egykori professzorai nemcsak a magyar jogtudomány hagyományait mentik át, hanem jogtudományi hátterét adják a rendszerváltásnak. A korai kilencvenes évek sokszor csapkodó jogalkotásában számtalanszor tesz rendet az Alkotmánybíróság, amelynek tanácsadói csapatában ott találjuk az egykori tehetséges tyukodi suhancot is, aki ekkorra ismert jogtörténész.

Mindemellett szinte a végzése óta folyamatosan oktat az ELTE jogi karán, az Államigazgatási Főiskolán. Alapítója és az egyházjog professzora a Károli Gáspár Református Egyetem jogi karának.

És hogy jön ehhez Tyukod?  Szinte mindig, amint valami jogtörténeti fordulathoz érünk, Rácz professzor pontosan tudja, hogyan hatott ez a korabeli Tyukodra, mit csináltak akkoriban a tyukodiak. Talán nem is lehet ennyire őszintén rajongani a régi korok jogszabályai, intézményei iránt, ha nincs az a gazdag hagyomány, amely a kis nemesi falu sajátja Szatmárban. A jogtörténeti szakkifejezések, a kollégák, a karrier állomásai közé egyre többször szövődnek a Rákóczi-szabadságharc eseményei, a falu nemes családjai, az Osváthok, a Ráczok.

Megtudjuk, hogy a tyukodiak már 1181-ben a falu első említésekor sem voltak akárkik. „Iobagiones equites” hangzik a latin szakkifejezés, a cégényi monostorhoz tartozó lovas, tehát a formálódó nemességhez tartozó emberek.

Hallunk aztán az Apafitól kapott armálisról, a Rákóczi és a ’48-as zászló alatt harcoló felmenőkről, a lápba a tatár és a török elől elbújó, a történelem viharait túlélő, élni akaró községről. Ezért kell tyukodinak lenni a jogtörténészséghez. A professzor minden szavából érezni: tudja, hogy amikor régmúlt törvények latin vagy régies magyar szövegeit elemzi, amikor kutatótársaival hatalmas jelentőségű bibliográfiai munkát végez, a saját múltját is kutatja. A magyar közélet iránt mindig érdeklődő, az abban mindig részt venni akaró, elpusztíthatatlan faluét és lakosaiét.

Hatvanhét évesen azt mondja, ez már a zsoltár szerint is számon tartott kor. Nem tűnik azonban enerváltnak. Noha fő kutatási területei közé a családjog és a közigazgatási jog története tartozik, eltökélt szándéka, hogy a nagy elődök, mint Szalay Zsigmond után megírja Tyukod történetét.

Azét a Tyukodét, amelytől sose távolodott el. Tudja a helyi fejleményeket, olyan természetességgel beszél mostani és volt polgármesterekről, ahogy a pestiek se szoktak a pesti ügyekről.

A szülők halála óta ritkultak a látogatások, de „Rácz Zsigánál” a mai napig össze szoktak gyűlni a testvérek, András, József, Eszter. Anna lánya is elkíséri Tyukodra, amelynek hosszú és kalandos történelme mellett, emberöltőnyi mértékkel mérve ugyanolyan változatos utat bejáró (jog)történésze is van. Joggal lehetnek büszkék egymásra.

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése