Püspökladány

Nekem Püspökladány az életterem – fogalmazza meg tömören Molnár László polgármester a településhez fűződő viszonyát. Hitvallásában pedig Veres Péter sorait idézi: „ide kell hozni mindent, ami szép és nemes, és amit érdemes”. Életútját megismerve kiderül, sikerült hűnek maradnia vállalásához.

A napvilágot 1944. november 21-én látta meg, néhány héttel az után, hogy Püspökladány kétszer is gazdát cserélt, előbb a németek, majd a szovjetek foglalták el. S ha már a történelem leckénél tartunk, gyermekévei az ellentmondásokkal teli ötvenes évek elejére estek, de ettől függetlenül számára szépek voltak. Akkori besorolással, munkáscsaládból származik, s ez nemcsak azt jelentette, hogy politikai előítéletektől mentesen élhetett, de azt is, hogy már otthon magába szívhatta későbbi hitvallását: mindent csak kemény munkával lehet elérni. A szülei által megteremtett őszinte légkörben a becsület és a tisztesség fő helyre kerültek neveltetésében. Emellett azt is hamar belátta, hogy a társadalmi felemelkedéséhez a tanuláson keresztül visz az út.

Az már csak a békéscsabai mélyépítő technikumban derült ki, hogy az általános iskolát kitűnő bizonyítvánnyal végző Molnár László teljesen humán beállítottságú. A középiskolai kollégiumban katonás fegyelem mellett nevelték a diákokat közösségi életre, s ez volt az, ami az otthon tapasztalt erkölcsi normákat felerősítve a közigazgatásba vezette a püspökladányi fiatalembert 1963-ban.

Éppen abban az évben fejlesztették a járási tanácsnál az építési, beruházási ügyekkel foglalkozó részleg létszámát, s az akkori főnök Sári Béla hívta dolgozni a frissen érettségizett technikust. Mivel a család óhajával is egyezett ez az elképzelés, ráadásul a havi fizetése ezer forinttal haladta meg a huszonkét éve vasutasként dolgozó édesapjáét, Molnár László elfogadta az állást. Ezzel elkezdődött az a gazdag közigazgatási pályafutás, melynek következő állomása a püspökladányi nagyközségi tanács, ahol előbb fejlesztési osztályvezető lett, majd, 1972-ben vb-titkár.

Egy évvel korábban megválasztották tanácstagnak is. Három évtized egy település képviselőjeként, ez már valami! A páratlanul fiatal vb-titkárt rögtön iskolára küldték, a budapesti tanácsi akadémiára, ami a mostani közigazgatási főiskola akkori megfelelőjének számított. Az ott eltöltött két év után a szegedi jogi egyetemen folytatta tanulmányait, majd szakvizsgát tett.

Ezek után adja magát a kérdés: miért nem a jogászi pályán kötött ki Molnár László? Mert megfertőzte a közigazgatási munka. Néha ugyan neki is eszébe jutott, hogy jogászként nagyobb jövedelemre tehetne szert, ám az egzisztenciális szempontokat elnyomta a vállalástudat. Munkatársaival a lepusztult, hátrányos helyzetű település helyére modern kisvárost álmodtak, ami 1986. január elsején valóra is vált.

Mindmáig büszke arra az időszakra, amely az ezeréves Püspökladány legvirágzóbb korszakának számít. Amikor 1989 szeptemberében az akkori tanácselnök, dr. Matolcsy Lajos megüresedett helyére utódot kellett választani, a tanácstagok a nagyobb pártmúlttal rendelkező hivatalos jelölttel szemben a már bizonyító – szimpla párttag – vb-titkárt támogatták. A következő év októberéig töltötte be ezt a posztot. A közigazgatásban vállalt szerepe mellett Püspökladány polgármesterének a futball – amit maga is űzött Békéscsabán, illetve szülőhelyén – a szívügye.

Csoda, ha tizenöt esztendőn át volt a Püspökladányi MÁV SE elnöke? Az 1981-ben létrehozott szabadidős egyesületnek is alapító tagja, egy olyan civilszervezetéé, amely később például szolgált sok másik megalakulásához. Molnár László évtizedeken keresztül tagja, illetve a vezetőségi tagja volt az 1976-tól működő helyi olvasókörnek, miközben a hatalom nem nézte jó szemmel az effajta szerveződéseket. A nyolcvanas évek elején ő volt az is, aki megszervezte a Budapesten élő püspökladányiak baráti körét.

A szakmai munkásságához tartozott, hogy dr. Beremény Imre közigazgatási reformer csapatának külső tagjaként 1985–86-ban önkormányzati törvénytervezetek megalkotásában vett részt.

Az 1990-es helyhatósági választásokon elsöprő többséggel lett önkormányzati képviselő, de 10:9 arányban alulmaradt a polgármesteri címért folytatott versengésben. Ekkor négy évre Debrecenben, a munkaügyi központban vállalt vezető beosztást. A következő választáson azonban újra indult, s nyert, akárcsak az 1998-ason. A megyei közgyűlésnek viszont már az első választás után tagja lett két ciklusra. A megyei munkaügyi tanácsban 1994-től tevékenykedett négy évig. A sárréti kistérség elnöke és a települési önkormányzatok országos szövetségének a társelnöke. Újból elvállalta a megszűnés szélére sodródott futballklub elnöki tisztét, és számos kuratórium tagja.

Molnár László nős, felesége pénzügyi szakember. Nagyobbik lányuk a göttingeni egyetemen tanít, a kisebbik egy kereskedelmi tévécsatorna szerkesztő-műsorvezetője. Rájuk legalább annyira büszke, mint a településéért végzett tevékenységére.

 (Hajdú-Bihari Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)