Püspökladány

A talpraesett, határozott kislány már gyermekkorában elhatározta, hogy zenét akar tanulni. Bár az apa fiút várt, hiszen a birtok körül elkelt volna még egy férfikéz, de mikor megszületett Judit, már a világ minden kincséért sem adta volna lányát.

Az Ózd melletti kis település, Uraj a nemes Csák ivadékok földje, ide várták, erre a csoda helyre, ahol a Csuzda tanya végében már hegyek magasodnak, az udvar hátuljában a fűzfa alatt forrás fakad, s kis patak is csörgedezik a birtokon. Az apai nagymama, nemes Csák Ilona családját a 1600-as évekre visszamenőleg mutatja a családfa. Ide születni azt jelentette, hogy csak a magad erejéből, becsületéből, csak a saját munkád által válj emberré. Az apa tartása, önérzete, önbecsülése, munkaszeretete az ötvenes években sem szűnt meg. A birtok gondozása mellett a kohászatban dolgozik – hegesztőként, nehéz fizikai munkásként kezdi, majd raktárvezetőként megy nyugdíjba. Nagyszívű ember – mondja róla lánya. 1951-ben megházasodik, a Csuzda birtokon él 3 nemzedék, s mint említettem, ide születik egy szem lányként Judit. Édesanyjától sok szeretetet kap, és megtanítja mindarra, amit egy lánygyermeknek tudnia kell.

– Szüleimnek jó érzékük volt ahhoz, hogy mi a szép, mi a jó, mi az arra érdemes, s nem csodálkoztak azon, hogy én már kicsi koromban kijelentettem, hogy zenét szeretnék tanulni, méghozzá zongorázni akarok. Hét kilométerre jár a zeneiskolába unokanővérével, aki csellózik. S mivel ilyen messzire nem járhat gyakorolni is, a szülők kiküszködték, s megvették a rövid bécsi zongorát. Közben a birtokon is elkél a segítség, fiú módjára megtanul minden munkát: kapál, gyomlál, ásózik, csépléskor a kazal tetején áll, és villával hányja a kévét a dobba. Az volt a nevelési elv, hogy mindent ki kell próbálni, mert akkor tud az ember különbséget tenni, hogy mi a jobb: zongorázni a hűvös szobában, vagy markot szedni a tűző napon?

A középiskola után egyértelmű volt a továbbtanulás, s mivel Debrecenben megépült a Zeneművészeti Főiskola, s a fagott-tanárát át akarták csábítani, ő is kérvényezte, hogy Debrecenben folytathassa tanulmányait. Így került a hegyvidéki lány az Alföldre, ahonnan már 1975-től – utolsó éves főiskolás korától – kijárt Püspökladányba tanítani. Kezdetben az összes szolfézsórát ő vitte, ami jó iskola volt, hiszen a főiskola elméleti képzése mellett megtanulta a praktikus gyakorlati tudnivalókat is. Püspökladányban az ő kezdeményezésére indult el a „zeneóvodás” zeneoktatás. Az akkori kisvárosi zeneiskola vezetője, Lavotta Kamilla bejárt a főiskolára, és onnan válogatta leendő tanárait, így esett, hogy már főiskolás korában elcsábította Csuzda Juditot. A diploma után megkapta kinevezését, s azóta a püspökladányi Zeneiskola tanára, majd fafúvós tanszakvezetője. A 80-as évek elején büszkeséggel töltötte el, hogy a megyében Debrecen után Püspökladányban volt a legnagyobb létszámú fagottos növendék. Néhányukkal annyira megkedveltette ezt a ritka és különleges hangszert, hogy hivatásul a zenei pályát választották. Ebben az évben már harminc éve, hogy kijár Debrecenből a megye szélén elhelyezkedő településre.

A tanítás mellett mindig szívesen játszott, játszik hangszerén különböző zenekarokban, a debreceni Lyra Szimfonikus Zenekarban, a Csokonai Színház zenés darabjaiban, a Karcagi Szimfonikusokkal, korábban a Szolnoki majd Nyíregyházi Szimfonikus Zenekarban. Az iskolában több évig igazgatóhelyettesként is dolgozott, és az elődje nyugdíjba vonulása óta pedig a Csenki Imre Művészeti Iskola igazgatója. Vezetése alatt vált komplexebbé az alapfokú művészetoktatás Püspökladányban, a zene- és táncoktatás mellett megvalósult a képző- és iparművészeti ágon belüli festészet, grafika, majd a kerámia tanszakok bevezetése. Nevéhez fűződik a jótékony célú Fars-hang nevezetű rendezvény meghonosítása és megszervezése, melyen mind a gyermekek, mind a zeneiskola tanárai nagy-nagy lelkesedéssel vesznek részt. A millennium évében a zeneiskola és a város iskolai kórusai, valamint debreceni főiskolás fiatalok segítségével előadták Selmeczy György–Szöts Géza Millenniumi ódáját. Kovácsné Csuzda Judit ötlete alapján vitték színre 2004-ben az iskola névadójának, Csenki Imrének A tücsök és a hangyák című meseoperáját. Lelkesedése határtalan, és ezt át tudja adni a tanítványainak és a kollégáinak is.

– Meggyőződésem, hogy az eredményes pedagógiai munka egyik legfontosabb feltétele a jó szellemű csapatmunka. Rendkívül fontosnak tartja, hogy a művészetoktatás minden eszközével hozzásegítse a gyerekeket és önmagukat ahhoz, hogy boldogabb emberekké váljanak. A zene szeretete hozta össze élete párjával, hiszen férje, Kovács János szintén muzsikus, sőt két gyermekük is belekóstolt a hangszeres zene ízébe, fiuk csak hobbiként, lányuk viszont szintén a zenei pályát választotta hivatásul.

 (Hajdú-Bihari Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)