Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Lengyelné Tóth Mária
Gimnáziumi igazgató,
Püspökladány
Hogyan lesz egy dunántúli lányból gimnáziumi igazgató az Alföldön? Erről szól e rövid történet, melyet Lengyelné Tóth Mária magyar–latin szakos középiskolai tanár mond el olyan szemléletesen, hogy szinte életre kelnek a szereplők, és megelevenedik a táj is.
– Piliscsabán nevelkedtem. Édesapámat a háború után szlovákiai magyarként telepítették oda. Ott ismerkedett meg édesanyámmal, és lett nagy örömükre két leányuk: a nővérem és én. Édesapám valamikor a losonci gimnáziumban érettségizett, ahol francia és latin nyelvet tanult. A mi családunkban rendkívül nagy respektje volt a klasszikus humán műveltségnek. Felvettek az esztergomi gimnáziumba, ahol Mata Anna tanárnő latin csoportot szervezett. Apu szavára emlékezve, (a latin kultúra olyan érték, amit, ha módom van megtanulni, azt ne szalasszam el) természetes volt, hogy a latin csoportba jelentkeztem.
A nővérem ekkor már a debreceni egyetem magyar–orosz szakos hallgatója volt, ahol az ókori irodalomból vizsgáztató tanára, Tegyey Imre, egyszer tréfából megkérdezte, hogy nincs-e egy húga, és nem akar-e magyar–latin szakra jelentkezni. Tanár úr kérdésén elgondolkodtam, és felkészültem a felvételire. Nekem, aki hegyvidéken nőttem fel először nagyon furcsa volt ez a hatalmas pusztaság. Egyre viszont határozottan emlékszem, hogy amikor megláttam a debreceni egyetemet, a Nagyerdőt, azt gondoltam, csakis ide akarok járni. Az első hetek, hónapok nem voltak könnyűek Debrecenben, hiszen én addig soha nem voltam távol a szüleimtől. Elsősként latinból tudományos diákköri dolgozatot írtam, de mivel nem tudok könyvekkel körülbástyázva élni, nem lettem komoly klasszika-filológus.
Amikor ötödéves voltam az egyetemen Tegyey tanár úr újra „beleszólt” az életembe. A nyári szünetben kaptam tőle egy levelet, melyben arról írt, hogy a püspökladányi gimnáziumi igazgató magyar–latin szakos tanárt keres sürgősen. Édesapám okosan és bölcsen kifejtette nekem, hogy miért lenne jó, ha elvállalnám ezt az állást.
Azonnal megértettem, hogy szüleimnek – bár soha nem mondták – nagy erőfeszítést jelent két lányt taníttatni. Azt is látta, hogy ez az állás nekem a jövőt jelenti. Eljöttem hát Püspökladányba, végigsétáltam a széles, tágas főutcán, ami ugyanolyan élményt nyújtott, mint annak idején a debreceni egyetem előtti tér.
Örültek nekem itt. Nyirkos Tibor igazgató úr írt a dékánnak egy levelet, amelyben kérte, adjon engedélyt, hogy itt taníthassak. Hozzájárultak ehhez, de úgy hogy nappali hallgatóként köteles vagyok minden előírt kötelezettségemet elvégezni, és az itteni tevékenységemet tanítási gyakorlatként fogadták el. Hat éven keresztül jártam ki Debrecenből.
Majd mikor férjemmel összeházasodtunk – aki az agráregyetemen végzett, és itt kapott munkát és egy 2×3-as szobát üresen –, kiköltöztünk Püspökladányba. Egy idő után társasházi lakást vásároltunk. Itt születtek a gyermekeink: Zoltán és Nóra. Ez eldöntötte, hogy letelepedünk ebben az alföldi kisvárosban. A rendszerváltozás az én életemben is hozott újat, hiszen amikor alakulóban volt az önkormányzati hivatal, megpályáztam az intézményfelelősi munkakört, amit négy évig töltöttem be.
Ez egy érdekes korszaka volt az életemnek. Minden forrásban, alakulóban volt, és olyanná vált aztán később, amilyenné akkor alakítottuk. Rengeteget tanultam, tapasztaltam ekkor. Jó időpontban ért engem ez a kihívás. Szerettem is ezt a szerteágazó munkát, hiszen a bölcsődétől a középfokú oktatásig minden hozzám tartozott, sőt – jobb híján – a közművelődés és a sport is.
Tágabb körben ismertem meg a várost, mint gimnáziumi tanárként. 1995-ben, már igazgatóként tértem vissza a Karacs Ferenc Gimnáziumba. Az igazgatóválasztás procedúrájáról, annak szubjektív mozzanatairól nincs jó véleményem. Ez a szakma egyre inkább professzionalizálódik, és éppen ezért a professzionista módszerekkel kellene mérni és kiválasztani azt, aki erre a posztra pályázik. Az első időben elég nehéz volt a dolgom igazgatóként, hiszen voltak olyan belső erők, amelyek minden lépésemet megkérdőjelezték, de viszonylag mélyebb sérülések nélkül éltem meg ezt a négy évet.
Aztán az ötödik év elején jött egy újabb kihívás: a két középfokú intézmény integrációja. Ez ismét felkorbácsolta az indulatokat, de ekkor már kicsit harcedzettebb voltam, bár tudtam, hogy „ép bőrrel” nehéz lesz ebből kikeveredni.
Az egy évre szóló megbízás után, egy minden oldalról történő megerősítéssel kerültem a Karacs Ferenc Gimnázium, Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium élére. Ez pedig a vezetői munkám és kvalitásom egyértelmű elismerése volt. Egy kicsit megtépázva kerültem ki ezekből a harcokból, és közben két évig tanultam is, ami ugyancsak igénybe vett.
Úgy érzem azonban, kilábalóban vagyok ebből a stresszes, nagyon megterhelő időszakból, és egy kicsit talán derűsebb napok köszöntenek rám.
(Hajdú-Bihari Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)
Hasonló
Csontos Erzsébet
Kirzsa Imre
Keserűné Juhász Mária
Dobrossy Barnabás
Szabó Béla
Dr. Pintye Imre
Kovácsné Csuzda Judit
Kissné Bogár Ildikó
Keserű László
Gulyás Lajos
Tóthné dr. Lovász Mária
Tőke Gyula
Dr. Molnár László
Antos József
Ráczné Fekete Ilona
Papp Lászlóné
Oborzilné Nagy Erna
Nyirkos Tibor
Magyari Lajos
Laskai Irén
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése