Püspökladány

Hajdan újszülötteket segített a világra, idős emberek problémájával foglalkozik most. Szülésznőként lépett a munka világába Keserűné Juhász Mária, a püspökladányi Területi Gondozási Központ vezetője, s most az idősek szociális ellátásának megszervezése a dolga. Már gyermekfejjel elhatározta, hogy a segítő munka lesz életének fő célja. Az általános iskola elvégzése után ezért egészségügyi szakközépiskolába iratkozott be, ahol általános ápolónői és csecsemőgondozói, valamint asszisztensi végzettséget kapott.

Érettségi után szülésznőként kezdett el dolgozni a Debreceni Orvostudományi Egyetem Szülészeti Klinikáján. Ekkor végezte el a szülésznőképzőt. Öt évig dolgozott a szülészeten. Ebben az időben ismerkedett meg férjével, és mivel Püspökladányban alapítottak családot, ezért ebben a kisvárosban szeretett volna munkát találni. Pályát módosított, de továbbra is hű maradt az egészségügyhöz. „A segíteni akarás, a törődés egészségügyi ismeretek nélkül semmit sem ér. Nagyon fontos az egészségügyi háttér.” Pályázat útján sikerült elnyernie Hajdúszoboszlón a Hajdú-Bihar Megyei Tanács Módszertani Intézményében a járási vezető szociális gondozónő tisztséget. Hajdúszoboszló már közelebb volt Püspökladányhoz, de az ingázás továbbra is mindennapi tevékenységévé vált. Ezen a munkahelyen végezte el levelező tagozaton a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola szociális szervező szakát. Másfél éves volt a gyermeke, amikor elkezdte a főiskolát, a férje is ekkor iratkozott be az egyetemre. Ifjú házasokként, fiatal szülőként nem volt könnyű helyzetük. Munka és család mellett tanultak mindketten.

Miután elvégezte a szociális szervező szakot, ugyanannál a munkáltatónál, de más területen kapott feladatot Keserűné Juhász Mária. Módszertani munkatárs lett, majd mentálhigiénés csoportvezető. 1996 februárjában pedig a püspökladányi Területi Gondozási Központ vezetői állását pályázta meg.

Az intézmény történetéről dióhéjban annyit, hogy Püspökladány országosan – ha nem is elsőként, de az elsők között – indította 1960-ban, öregek napközi otthona néven. Bár a kezdet kezdetén a működéshez szükséges anyagi fedezet nem állt rendelkezésre folyamatosan, így egy évre be kellett zárni, de 1962-ben újraindították, és azóta üzemel. A házi gondozás hivatásos gondozónővel 1967-ben indult el Püspökladányban.

A Területi Gondozási Központ feladata a város időskorú lakosainak felderítése, folyamatos figyelemmel kísérése. Itt mindenféle korú, egészségi állapotú ember megfordul, akiknél más és más, egyénre szabott gondozási formát kell alkalmazni.

Azok az emberek veszik igénybe a központ szolgáltatásait, akik zömében egyedülállók, illetve megromlott a családi kapcsolatuk, vagy családtagjaik távol élnek.

„Munkahelyem megtartása érdekében 2002-ben szakvizsgát tettem, és a szociális szervező végzettséget is megszereztem, majd a tereptanári oklevelet is, hogy az intézménybe látogató hallgatók gyakorlati idejét minél felkészültebben tudjam vezetni.”

A jelzőrendszeres házi segítségnyújtást tovább fejlesztették, és 2005-ben kiterjesztették a Sárrét mind a tizenegy településére. 2006-ban elindították a kistérség három településén a támogató szolgálatot és a közösségi ellátást Püspökladány területén.

„A szociális törvény már 2004-től kezdve speciális alapellátási formákként nevesítette ezeket az ellátási formákat, ezért én már 2004-ben megszereztem a közösségi ellátáshoz szükséges koordinátori képesítést is.”

Az élethosszig tartó tanulás jegyében most az ELTE szociális menedzseri szakára iratkozott be a minőségi és hatékonyabb munkavégzés érdekében. Az elmúlt hat évben a Püspökladányba kihelyezett szociális gondozó és ápoló tanfolyamokon tanít is gondozástant és háztartási ismereteket, valamint a gyakorlati tudnivalókkal is megismerteti a hallgatókat.

Tapasztalata és véleménye szerint a 70–80-as években – mikor az idősgondozásba került – előítéletes volt ez a terület. Csak azok az emberek vették igénybe, akiknek nem volt családi hátterük, nem volt külső segítségük.

A társadalmi változások miatt már nem csak a nincstelenek, a szegényebb réteg veszi igénybe ezeket az ellátási formákat, hanem minden rászoruló ember él ezekkel a lehetőségekkel. Megjelennek látókörükben az eltérő képességű egyének, valamint a sajátos speciális ellátási formákat igénylők is. A cél az, hogy az ellátottak minél tovább tudjanak saját lakókörnyezetükben maradni.

Keserűné Juhász Mária büszke fiaira, akiknek mindenképpen szerette volna biztosítani a nappali tagozaton történő tovább tanulást. Norbert már két diplomával a munkahelykeresés rögös útját járja, Zsolt most kezdi a budapesti Eötvös Loránd Tudomány Egyetemen a programozó matematika szakot.

 (Hajdú-Bihari Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)