Püspökladány

Jól érzem magam, mert azt csinálom, amit szeretek – mondja Kirzsa Imre, az Imki-Food Kft. ügyvezetője.

– Egyúttal büszke is vagyok arra, amit eddig hosszú és kitartó munkával sikerült megvalósítanom. Húsüzemünkből Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Jász-Nagykun-Szolnok megyék és Budapest térségét korszerű körülmények között feldolgozott vörösáruval, felvágottfélékkel, kenős- és szárazáruval látjuk el nap mint nap a NAGISZ-tól vásárolt kitűnő minőségű hússertésekből. Biharnagybajomban, még a régi vágóhidunkban az országban az elsők között vezettük be a HACCP-rendszert, újjáépített üzemünkben pedig 2005 májusa óta EU-minősítés mellett folyik a termelés. Hogy a feltételeknek megfelelés tekintetében nem volt zökkenő, hogy talpon tudtunk maradni, azt annak köszönhettük, hogy mindig előre gondolkodtunk: a túlélés jegyében a jövőnket építettük.

Püspökladányban született 1959. május 12-én. Szülei magángazdálkodók, majd termelőszövetkezeti tagok voltak. Kirzsa Imre is hamar megismerkedett a mezőgazdasági munkával. A ceglédi Irinyi József Élelmiszer-ipari Szakközépiskolában sajátította el a húsfeldolgozó szakmát. Régi vágású, a szakma minden csínját-bínját ismerő mesterektől tanult. Közülük is Kiss Sándortól kapta a legtöbb útmutatást.  A kabai Vörös Csillag Tsz sertésvágóhídján helyezkedett el, s ott dolgozott egy évtizedet – az ott alkalmazott teljes vertikum jó iskolának bizonyult a későbbi évekre. 1986-ban egy rövid időre a Püspökladányi Áfész alkalmazásában állt, ahol közvetlen tapasztalatokat szerzett a kereskedelemben, majd újabb vágóhidas évek következtek a sárrétudvari Bocskai Tsz-ben.

1992-ben a biharnagybajomi polgármesteri hivataltól bérbe vette az ottani hatósági hússzéket, amely egy vágóhídból és egy üzletből állt. 1993-ban meg is vásárolta bérleményét, s azóta mindig bővít és építkezik. Első körben a hűtőkapacitást bővítette, majd a sertésvágóvonalat. A háromfős kis csapat jellemzően tőkefélsertést állított elő, bár marhavágással is foglalkoztak. Kezdetben a közvetlen vidéket látták el, 1996-tól azonban sikerült betörni a fővárosi és környéki húspiacra is. Ez igazi hőstörténet volt! Amit nappal levágtak, azt éjjel Kirzsa Imre Budapestre szállította. – Visszafelé gyakran állva vezettem, hogy el ne aludjak – emlékszik vissza arra a két évre.

1999-ben kapacitásbővítés céljából teljesen újjáépítették a biharnagybajomi sertésvágóhidat, és sikeresen pályáztak létszámbővítésre is. Mai formáját és 1600 m2-es alapterületét véglegesen azonban 2002-ben nyerte el a húsüzem, amihez még hozzácsatlakozik a tavaly leállított s most korszerűen kialakítás alatt álló marhavágóhíd 600 m2-e. 2003-ban húsfeldolgozó üzemmel bővültek, ami lehetővé tette a vágási melléktermékek magasabb áron történő értékesítését. Mivel ez nem rendelkezik tradíciókkal, a felvágottfélék árait alacsonyabban kell tartani, mint a már komoly múlttal rendelkező versenytársak. Nagy öröme Kirzsa Imrének, hogy a „Bajomi” márkanevet készítményeiken az értékesítési körzetben már megismerték és keresik a vásárlók. Ez jó út a tradíció kiérdemléséhez. Ehhez a tevékenységhez még egy csomagolórész kialakítását tervezik. – Figyelni kell a piacot, s folyton felkészültnek kell lennünk, hogy hamar át tudjuk állítani a termelésünket arra, amire kereslet van. Mi így gondolkodunk, s folyamatosan ehhez alakítjuk technikai hátterünket – mondja Kirzsa Imre.

Már a kezdetek közben a saját kereskedelmi háttér is kialakításra került: a biharnagybajomi üzlet után 1994-ben Püspökladányban, a Városháza alatt nyitottak újabbat, majd 1996-ban ingatlant vásároltak, és létrehozták Püspökladány szívében a „kék házat”, amelynek földszintjén élelmiszerüzlet, emeletén étterem működik. vállalkozásuk tagja és beszállítója a Reál üzletláncnak. Kft.-vé 1995-ben alakította a család a vállalkozást, amelyben felesége, Rácz Mária Márta – aki banktisztviselőből vált üzletasszonnyá – szintén ügyvezető. A munkamegosztás szerint ő a kereskedelmet és vendéglátást irányítja. Imre fiuk, aki kereskedelmi végzettséggel rendelkezik, szintén a családi vállalkozásban tevékenykedik. Ma nyolcvan főnek adnak munkát.

Kirzsa Imrének a munkája a hobbija. Munkanapjai reggel fél hatkor püspökladányi üzletükben kezdődnek, ahol áttekintik a húshelyzetet. Legkésőbb fél nyolcra beér a vágóhídra, ahonnan általában este hétkor megy haza. Szombaton és vasárnap délután kettőkor mondja azt, hogy mára elég. Ezt úgy tudja megtenni, hogy a felesége nemcsak a vállalkozásban olyan társ, akire mindig számítani lehet, hanem a nyugodt, kiegyensúlyozott hátteret is biztosítja a mindennapokban. Bár elég jó a szakmunkásgárda, általában mindenütt szeret ott lenni – közvetlenül irányítja, ellenőrzi a termelés minden mozzanatát. Szívesen beáll maga is bármilyen munkára. Alkalmazottjaival közvetlen, szinte baráti viszonyt tart fenn.

 (Hajdú-Bihari Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)