Püspökladány

A Nyilas jegyében született 1977-ben. Tanulmányait Püspökladányban végezte. Itt érettségizett a Karacs Ferenc Gimnáziumban. Hétévesen került be egy amatőr művészeti csoportba. Tizenhárom évesen lépett először egyedül színpadra, mert a népi tánc kapcsán olyan sikerélményekkel gazdagodott, amelyek felbátorították arra, hogy megpróbálkozzon a szólóénekléssel is. Az első nagyobb versenyen első helyezett lett, amire igen büszke, mert erős volt a mezőny. Tizenhat éves volt, amikor úgy gondolta, hogy nemcsak a folklórral, hanem más művészeti ágakkal is meg kellene próbálkoznia. Magánének órákra járt a helyi zeneiskolába. Nagyon nagy sikere volt első önálló estjének ’94-ben. Tagja volt négy évig a nagy múltú Sárréti Népi Együttesnek, ahol ugyancsak szólóénekesként lépett fel. Az amatőr művészeti tevékenység nagyon meghatározta életét, ez is szerepet játszott abban, hogy közművelődési pályára lépett. Közben férjhez ment, s akkor hagyott fel a tánccal, mikor Bálint fia megszületett.

– Miért hagyta abba?

– Mert átkerültem a másik oldalra. ’96-ban érettségiztem és felvételiztem a Jászberényi Tanítóképző Főiskola művelődésszervező szakára, ugyanakkor a művelődési központ igazgatónője, Varga Matild, fölvett ide dolgozni.

– Hogyan lett Önből a megye talán legfiatalabb művelődési központjának az igazgatója?

– Gyesen voltam, közben Varga Matild elment a városból, így egyik kolléganőnk lett a megbízott vezető. Kiírták a pályázatot, s bár tudtam azt, hogy nem felelek meg a kiírt feltételeknek, mert az ötéves vezetői gyakorlatom nincs meg, a főiskolai diplomám megszerzése is folyamatban volt, azért csak beadtam a pályázatomat. Három pályázatot készítettem, amíg 2001. november 29-én kineveztek, de ekkor 2000. szeptember 1-től már megbízott vezetőként dolgoztam.

– Bátran vállalja, hogy szívügyének tekinti a tömegkultúrát.

– Igen, hiszen ezekre a szórakoztató rendezvényekre inkább a közember, az egyszerű emberek jönnek el. Ezek a többségnek szóló rendezvények. Anyagilag is jobban megéri, a látogatottság tekintetében pedig jobb a statisztikánk. E rendezvények mindig teltházasak.

– Az intézmény felvette Dorogi Márton nevét, akire nem a tömegkultúra terjesztése, hanem az igazi értékek felkutatása és továbbadása volt jellemző.

– Valóban 2001. december 15-én volt egy névadó ünnepségünk, melyen megemlékeztünk Dorogi Márton püspökladányi néptanítóról, és most már az ő nevét viseli az intézmény. A helyzet azért ellentmondásos, mert ugyan most vettük fel ezt a nevet, mégsem elsősorban az a szellemiség jellemző ránk, mint amit Marci bácsi képviselt. Az ország más intézményeiben sem ez a tendencia, sokan el is ítélik ezt az irányvonalat. Úgy gondolják, hogy nekünk a nép művelése a dolgunk. Az, hogy van egy kabaré előadás, vagy egy Tátika, azzal nem műveled a népet – mondják. De ha egy kabarét csinálok, akkor tele van a művelődési ház, ha egy balettot, akkor pedig enyhén szólva foghíjas a nézőtér. Ha csak önkormányzati támogatásból működne az intézmény, akkor közel sem lenne ennyi rendezvényünk. Az önkormányzati finanszírozás ahhoz kevés, hogy ilyen számú, ennyi fajta és ennyibe kerülő rendezvényt csináljunk. Elég sok a bevételünk, bár még mindig nem elég. A bevételek főleg ezekből a szórakoztató rendezvényekből adódnak, még akkor is, ha a Budapestről lehozott műsor ára és a bevétel között különbség van, és a költségvetésből kell pótolnunk a hiányt. Ez abból adódik, hogy nem tudunk nagy belépődíjakat megállapítani, mert nincs fizetőképes kereslet a városban. Sokat pályázunk. Sajnos most olyan az anyagi helyzetünk, hogy egyetlen egy csoportunknak, egyetlen egy közösségünknek nem tudunk a költségvetésünkből pénzt adni, csak pályázatokból tudjuk őket fenntartani. A civil szervezetektől, a társadalmi szervezetektől, amiről tudjuk, hogy a közért van, mi nem kérünk bérleti díjat, csak a profitorientált tevékenységekért. Ezekből a bérleti díjakból is sok bevételünk származik, bár problémát okoz időnként, hogy miért van a művelődési központban turkáló és cipővásár? Azért, mert ez éves szinten kétmillió forintot jelent a kasszában.

– Miért fontos, hogy a Nyilas jegyében született?

– Engem az önismerethez segít hozzá. Életkoromnál fogva, és annál fogva, hogy most a művelődési központ igazgatója vagyok, nagyon sok negatív visszajelzést kapok. Az elmúlt egy, másfél évben sokat küzdöttem azzal, hogyan fogadtassam el az emberekkel, hogy ebben az életkorban is tudhatok annyit, mint egy negyvenéves. Ez igen sok szócsatámba kerül. Ebben a szakmában olyan személyiségnek kell lenni, aki megérti az embereket, empatikus képességgel bír. Legyen határozott, tudjon hatni az emberekre, tudjon kommunikálni. Ez mind-mind jellemző a Nyilasra.

– Tervei?

– Ha elvégzem a kulturális menedzserképzőt, újra elmegyek tanulni, de nem ebben a szakmában. Az Államigazgatási Főiskolán gondolkodom. Nagyon érdekel a közigazgatás, a politika, a város élete és sorsa.

 (Hajdú-Bihari Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)