Püspökladány

Egy éve nevezték ki a püspökladányi bölcsődét és nyolc tagóvodát egybefogó intézmény élére. Agilis, nagy munkabírású, innovatív egyéniség. 1998 óta a város önkormányzatának oktatási és kulturális bizottságának tagja. Bárándi gyermekkor után tizennégy évesen került be Debrecenbe a Fazekas Mihály Gimnáziumba. Érettségi után képesítés nélkül tanított fél évig, majd áthelyezéssel került Püspökladányba, a Bajcsy-óvodába. Ekkor jelentkezett a hajdúböszörményi óvónőképzőbe, ott szerezte meg óvónői diplomáját.

Közben 1983-ban férjhez ment, két nagy fia közül Laci érettségi előtt áll a Református Gimnáziumban, Gergő most kezd ott. Mindig pedagógus szeretett volna lenni, csak a korosztályt kereste, meg egy kicsit önmagát is. Azt tudta, hogy emberekkel akar foglalkozni, mert szereti őket, legyenek azok öregek, fiatalok, gyerekek.

Amikor a püspökladányi Bajcsy-óvodába került az volt számára a világ közepe. Délutános óvónőként kezdte. Ő volt az első fiatal abban a kollektívában, ahol már érett, jól felkészült óvónők végezték áldásos tevékenységüket. Nagy szeretettel fogadták, sikerült beilleszkednie. Húsz évvel ezelőtt még merev napirend szerint éltek az óvodások. Arra emlékszik, hogy pályája elején sokat kellett e miatt fegyelmezniük, sok volt a tiltás. Többen keresték a lehetőségét annak, hogy ezt a stílust felváltsa valami más. Papp Lászlóné a szakmát igazán a gyakorlatban tanulta meg, és azokon a továbbképzéseken, amiket érdeklődése alapján választott. Több éven át volt munkaközösség-vezető. Aktívan részt vett az új módszerek, programok bevezetésébe. A rendszerváltás körüli időszakra vezethető vissza az óvodában is megvalósuló módszertani szabadság kezdete. A helyi nevelési programok írása még nagyobb lehetőséget teremtett az egyéni elképzelések megvalósítására. Ez az új helyzet azonban nagyon sok óvodapedagógust elbizonytalanított.

Mint szakmai vezető keresi a lehetőségét annak, hogyan segítheti az óvónők munkáját a pedagógiai programok megvalósításában. Püspökladányban hat óvodában az „Óvodai nevelés a művészetek eszközeivel”, két óvodában a „Tevékenységközpontú óvodai nevelési program” adaptációja alapján dolgozunk. A művészeti program az adleri pedagógián nyugszik, alapelve a szeretetteljes, biztonságérzetet adó, érzelem gazdag óvoda megteremtése, ahol a gyermekközpontúság úgy jelenik meg, hogy tartást, önállóságot, boldogságot ad a gyerekeknek…

A tevékenységközpontú program célja, a gyerekek társadalmi gyakorlatra való felkészítése, a teljes gyermeki személyiség fejlesztése, és az életre való felkészítése – a tevékenységek által. Széles körű szakmai kapcsolatok kialakítására törekszik megyei, régiós és országos szinten. Szívesen részt vállal ilyen jellegű találkozók szervezésében is, mert ezek jó alkalmak az egymástól való tanulásra, tapasztalatcserére, ötletbörzére. Szervezőkészsége már tagóvoda-vezető korában is jól kamatozott. A Bajcsy úti óvoda vezetőjeként a szűkös anyagi keretek miatt olyan hagyomány teremtő rendezvény szervezésébe fogott – kerti parti –, mely már azóta túl nőtt az óvoda falain, városi rendezvény vált belőle. 2000-ben rendezett kerti partin névadó ünnepséget is rendeztek. A szülők és a gyerekek javaslata alapján a Katica Óvoda nevet választották.

Ebben az évben pedig az országban egyedülálló bronz dombormű formájában készítette el az óvoda logóját, a Katicát, Győrfi Lajos szobrászművész. Az idei rendezvénynek különös aktualitást adott, hogy 50 éves volt az óvoda és ez alkalomból egy szép könyv is született. E kiadvány bevezetőjében Papp Lászlóné Széchenyit idézte:

– Azokért élünk, akiket szeretünk, azokért, akik igaznak tartanak. A jövőnek élünk, a szépért, a jóért, amit tehetünk.

Eddigi pályafutása alatt végig élvezte a szülők szeretetét, támogatását elképzelései megvalósításában. Reményei szerint ezt a kapcsolatot nem veszíti el, hanem most már kiterjesztheti intézményi szintre. Kinevezése után a hatékonyság fokozására szervezeti átalakításokat hajtott végre az intézményben több területen is (karbantartás, élelmezés). A vezetési struktúra megváltoztatásával mód nyílt a helyettesi státusz kialakítására is. A 2001-es évben közel 10 millió Ft-ot tudott az intézmény az épületeinek állagóvására, eszközbővítésre, és szakmai beszerzésekre fordítani. Ez az összeg jelentős volt, de még nem elég. Fontos lenne a programok külső megjelenítése a csoportszobákban – színekben, textíliákban – az elmaradt karbantartási feladatok elvégzése, a konyhák berendezéseinek felújítása. Az önkormányzattól kapott finanszírozáson túl pályázatokból, különböző rendezvények bevételeiből intézményi szinten közel 2 millió forintot költenek még a gyerekek javára.

Papp Lászlóné hisz abban, hogy lendülete, szakmai elhivatottsága, a tehetséges óvónői gárda és az óvodában dolgozók lelkiismeretes munkája a püspökladányi gyerekek életét szebbé teszi, fejlődésüket optimálisan segíti.

 (Hajdú-Bihari Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)