Magyari Lajos

Tűzoltó alezredes, városi parancsnok,

Püspökladány

hb_02-174_magyari_lajos.jpgA püspökladányi tűzoltóparancsnok Debrecenben született és Konyáron nőtt fel. Ott járt általános iskolába, majd mikor eljött a továbbtanulás ideje, divatos szakmát választott: elment autószerelést tanulni Debrecenbe. Ezek után Cegléden volt katona két évig. Aztán megnősült.

 – A feleségem diósjenői volt, ezért 1974-ben oda költöztünk. Ott egy termelőszövetkezetben helyezkedtem el szerelőként, de 1975. november 29-én összekülönböztem a főmérnökkel és december elsejével már tűzoltó voltam Vácott.

– Ez pontosan hogyan történt, hiszen az utcáról már akkor sem lehetett bemenni tűzoltónak?

– Kollégáimmal másodállásban akartunk dolgozni, ezért kitaláltuk, menjünk el tűzoltónak és akkor sok lesz a szabadidőnk. Harmadmagammal mentem el alkalmassági vizsgálatra. Ott csak én feleltem meg. Mivel a többieknek nem sikerült, így én sem lettem tűzoltó. S amikor a tsz-ből eljöttem, már megvoltak az alkalmassági papírjaim, így rövid időn belül tűzoltó lettem. Képeztem magam, délutánonként műszaki rajzokat csináltam a laktanyában, majd tiszti iskolába kerültem, ennek elvégezése után diplomát szereztem a Bánki Donát Műszaki Főiskolán. A 80-as években, a 90-es évek elején kétszer is volt parancsnokváltás a váci parancsnokságon, de a politika határozta meg a személyzeti munkát. Az 1989-ben megalakult tűzoltó-szakszervezet alapítója és első ügyvivője voltam. Időközben elváltam. 1986-ban a lányom velem maradt, a fiam az édesanyjával. 1992-ben a megyei parancsnok felhívott és megkérdezte, hogy nem akarok-e műszaki, technikai területen dolgozni. Azért volt jó ez a felkérés, mert ebben az időben úgy éreztem, hogy elveszítettem a veszélyérzetemet. Olyan helyzetekbe vittem bele az embereket – köztük magamat is –, amikor közvetlen életveszélyben voltunk. 1982-től 1991 év végéig voltam tűzoltásvezető. El kellett ezen gondolkodnom, hogy szabad-e ezt tovább csinálnom. Tehát nagyon jól jött a megyei parancsnok felkérése. Így kerültem be a megyei parancsnokságra adminisztratív munkakörbe. Nagyon jó iskola volt ez számomra, mert teljesen új apparátusba kerültem. Alulról kerültem be, az összes szakfelszerelést ismertem, a módot, ahogyan éltünk, ahogyan használtuk lenn az eszközöket. Nagyon jó kiképzést kaptam gazdálkodásból.

– Hogyan került vissza Hajdú-Bihar megyébe?

– 1994 májusában találkoztam először a püspökladányi pályázattal, de az akkori főnököm lebeszélt róla, mondván, hogy ő az érdi parancsnokságot szánja nekem, és azt is megtudtam, hogy van Püspökladányban helybeli pályázó is. Nem pályáztam tehát első körben. Aztán még egyszer kiírták a pályázatot. Ekkor fölhívtam a ladányi ismerőseimet, és érdeklődtem a viszonyok felől. Mondták, hogy van ugyan helyi pályázó, de nem rendelkezik iskolával. Végül a négy pályázó közül engem választott a testület. Mikor idejöttem – 1994 októberében –, egy szerkezetileg jó állapotban lévő épületet, és egy nagyon szófogadó állományt kaptam. Ma már olyan tűzoltóságunk van, ahol elfogadható a technika, olyan emberek dolgoznak, akik mindent megcsinálnak, immár öntevékenyen. Nem a percnek élnek, hanem az éveknek, az évtizedeknek. Püspökladányban úgy gondolom, hogy megtaláltam a helyem. Itt egyrészt ha akarom tűzoltó vagyok, mivel évente 50–60 alkalommal tűz közelébe kerülök, másrészt van egy kreativitást igénylő életterem, és ez kevés embernek adatik meg.

– A parancsnokság pincéjében működik egy testépítő egyesület?

– Az úgy jött létre, hogy felkeresett hat fiatalember, és azt kérdezték, hogy kaphatnának-e helyet a gépeiknek. Itt volt egy felesleges pince. Abból a szerelvényeket kiszedettem, a fiúknak pedig be kellett vakolniuk a falat, ki kellett festeniük, meg kellett javítaniuk az aljzatbetont. Ezt mind megcsinálták. 1996-ban klubként kezdték, 1997 óta egyesületként működnek. Kb. 160 ember jár hozzájuk.

– A tűzoltóság mögötti teniszpálya építésekor is megtalálták önt.

– Igen, hiszen ezen a területen csak a gaz nőtt. Akkor nagy lelkesedéssel, vállalkozók, magánszemélyek támogatásával összehoztuk a teniszpályát. Sajnálatos módon egyelőre három év alatt mint teniszpálya csak vegetál. Bár a téli kihasználtsága remek, hiszen a város központjában van, és mint jégpálya üzemel olyankor.

– Énekelni is szeret.

– Tagja vagyok a város id. Csenki Imre Kórusának. Kezdetben éreztem, hogy főleg a stílusomat nehezen fogadják el a kórustagok. Legnagyobb megdöbbenésemre – a kórus titkár sajnálatos halálos balesete után– engem választottak meg utódjául. Véletlenek pedig nincsenek – mondja a parancsnok – Habitusomból, neveltetésemből fakadóan segítem az embereket. Búcsúzóul Szent Ferenc imájából idéz: „Uram, tégy engem békéd eszközévé,/hogy szeressek ott, ahol gyűlölnek,/hogy megbocsássak ott, ahol megbántanak,/hogy összekössek ott, ahol széthúzás van,/hogy reménységet keltsek, ahol kétségbeesés kínoz,/hogy fényt gyújtsak, ahol sötétség uralkodik,/hogy örömet hozzak oda, ahol gond tanyázik.”

 (Hajdú-Bihari Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)
Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése