Püspökladány

A Remény Patikába, amely a múlt század elején alapított első püspökladányi gyógyszertár nevét viseli, nemcsak orvosságért, hanem egy-egy jó szóért, egy kis vigasztalásért, netán szakmai tanácsért is betérnek az emberek. Tehetik, hisz a szerény, nyugodt és megfontolt, szolid mosolyú Tóthné dr. Lovász Mária által „vezérelt” kis kollektíva felkészült, tapasztalt, a betegek nyelvén is kiválóan értő emberekből áll.

A gyógyszertár vezetője, aki némi kerülővel került a gyógyszerész pályára, 1948. január 23-án született Zsákán. Szülei egyszerű gazdálkodó emberek voltak, édesapjának (húsz hold föld okán) a kulák megbélyegzéssel is meg kellett küzdenie, nagyszülei, pedig a börtönt is megjárták az ötvenes években, ugyanennek következtében.

A család valójában a falutól hét kilométerre lévő tanyán élt, itt nevelte szerény körülmények között, ám féltő gonddal az édesanya három gyermekét, akik közül fiukat egy vonatbalesetben, alig húszéves korában elveszítették. Emília, a kisebbik lány családjával, két gyermekével ma is Zsákán él, és a szülők is itt töltik nyugdíjas napjaikat.

A család legidősebb gyermeke szülőfalujában folytatta iskolai tanulmányait, előbb nagymamájánál lakva, majd felsős korában már a szülők is beköltöztek a faluba. A készségtárgyakat leszámítva – igaz ezekből is mindig „megkegyelmeztek” neki – nagyon jól ment a tanulás, különösen kémiából jeleskedett, köszönhetően Balogh Imre nagyszerű kémia tanárnak. A közösségi munkába is bekapcsolódott, két évig táncolt a népi tánccsoportban.

Középiskolai tanulmányait bejáró tanulóként végezte az Arany János Gimnáziumban, Berettyóújfaluban. Legkönnyebben itt is a kémiával, a biológiával és a matematikával „bánt el”, negyedikes korára jeles eredményig tornászta fel magát. Ennek ellenére érettségi után – nem utolsósorban a család anyagi helyzete miatt – nem tanult tovább. Mivel a számok világa mindig is elbűvölte, a zsákai ÁFÉSZ-irodán kezdett dolgozni, könyvelő-bérelszámoló lett.

Két év múlva gyógyszertári asszisztensnek jelentkezett, ám nem vették fel. Ekkor akadt rá egy újsághirdetésre, amely költségmentes oktatást ígért. Így került Budapestre a Fodor József Egészségügyi Szakiskolába, ahol közegészségügyi-járványügyi ellenőr szakon végzett. Még az államvizsga letétele előtt – baráti unszolásra – jelentkezett a szegedi egyetem gyógyszerésztudományi karára, egyidejűleg készült az államvizsgára és a felvételire. Amikor ez kitudódott, a szakiskolában „nagy patáliát csaptak”, ám végül sikerült megszerezni a szakvizsgát, egyben a gyógyszerészkarra is felvették.

Az alföldi nagyvárosban kollégiumi diákként jól szervezett közösségben mozgalmas egyetemi éveket töltött. (Tudományos diákköri tevékenységet folytatott a Gyógynövény- és Drogismereti Intézetben, majd két évig gyógyszerészként visszajárva, 1980-ban itt védte meg doktori disszertációját is.)

Végzés után 1975-ben került a Sárrét központjának számító Püspökladányba (mivel szakmai gyakorlatát is itt töltötte), ahol immár három évtizede áll a betegek szolgálatában. Hamar a „mély vízbe került”, hisz a fárasztó ügyeletek mellett a környékbeli gyógyszertárakba is járt helyettesíteni. Szorgos munkája eredményeként egy év múlva már vezetőhelyettes lett, ezt a posztot közel másfél évtizedig töltötte be.

1988-ban nevezték ki gyógyszertárvezetőnek és egyben területi főgyógyszerésznek is. A magángyógyszertárak alapítása idején egyik kolléganőjével bérbe vették a patika 220 négyzetméteres részét, majd 1998-ban – megfelelő hitel felvétele után – megvásárolták az üzletet. Ma heten dolgoznak itt, tapasztalt, jó kollektívaként. Koruknál fogva lassan a fiatalításra is gondolniuk kell.

Tóthné dr. Lovász Mária 1982-ben tett szakvizsgát gyógyszerellátás és gyógyszerügyi szervezésből. A 80-as években, egy ciklusban tanácstag volt. Négy alkalommal kapta meg a Kiváló Ifjú Gyógyszerész címet, van szakszervezeti elismerése és tevékenyen részt vett a Vöröskereszt munkájában is. Hivatásáról így vall: – Elsődleges az emberek szeretete, akiknek tanácsot kell adnunk, szinte mindent meg kell velük beszélnünk. Felelősségteljes munkánknak az a célja, hogy a beteg megkapja gyógyszerét akkor, amikor szüksége van rá. Jó, ha a betegeink bizalmába tudunk férkőzni, és jól esik, amikor az utcán ránk köszönnek.

1975-ben kötött házasságot Tóth Imrével, akinek műszeripari technikusi képesítése van, dolgozott vállalkozóként, jelenleg benzinkutas. Edit lányuk 1976-ban született, Szolnokon végzett, jelenleg Kaposváron él két lányával és testnevelő tanár férjével. A négy évvel fiatalabb Ágnes – édesanyja példáját követve – az idén végzett Szegeden, a gyógyszerészkaron.

Életútjával főleg azért elégedett, mert egyedül, a saját erejére hagyatkozva jutott előre. Szeretné, ha kisebbik lánya követné ezen az úton, majdan a gyógyszertárat is irányítva.

 (Hajdú-Bihari Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)