Sáp

Mióta olvasható a korabeli feljegyzésekben Sáp község neve – ennek első dátuma 1214 –, azóta mindig önálló volt. A török dúlás idején is kiváló vezetői lehettek a falunak, hiszen a török szultánig elmentek menlevélért. Sáp lakottan élte át azokat a vészterhes időket. 1970-ben elindult az egyesítési láz Magyarországon. Sápról először a közigazgatást vitték el, majd a 1974-ben a tsz-t egyesítették a földesi Lenin tsz-szel, aztán 1980-ban hetven felsőtagozatos gyereket és a pedagógusokat vitték át a szomszédba. Ez mély nyomokat hagyott a település életében.

Kaszás Lajos a falu első számú vezetője 1989-ben mikor már megvolt a lehetőség az önállóság megteremtésére azonnal elindította a szétválást Földestől. Abban az időben ez egy kicsit kemény dió volt, mert magyarázkodni kellett sok helyen, hogy miért is akarnak elválni a sápiak a földesiektől. Az ő nevéhez fűződik ennek a procedúrának a lebonyolítása, hiszen a község lakói ötfős bizottságot jelöltek ki erre a feladatra, melynek vezetője Kaszás Lajos lett.

– 1990-ben egy leépült települést vettem át. Mind anyagi, mind szakemberrel való ellátottság szempontjából. Amikor hazajöttek a felsőtagozatos gyerekek nem volt tanterem, ahol tanulhattak volna. Különböző szükségtantermeket alakítottunk ki számukra és elkezdtük megteremteni annak a feltételét, hogy iskolát építsünk nekik. Elsőként az ötvenadagos konyhát százhúsz adagosra kellett bővíteni. A közösségi életet is újra kellett szervezni, szerencse, hogy igen fogékony a pedagóguskar. Háromszor nyertünk kategóriánkban az országos kihívás napi versenyt, ahol az egész falu hajnaltól késő estig részt vett.  Jól eső érzés ilyenkor konstatálni, hogy érdemes volt küzdeni ezért a faluért. Megérdemeljük mi ezt, ha ennyire össze tudunk fogni, ennyire össze tudunk tartani – mondja Kaszás Lajos Sáp polgármestere.

Itt született 1938-ban. Elődei is itt éltek. Amikor elhagyta az iskolát szülei mellett parasztizált. 1958-ban bevonult katonának, és mire hazajött megkezdődött a téeszesítés. Ő is belépett. Onnan küldték el iskolára. 1961-ben megnősült. 1963-ban Ilona nevű lánya, 1965-ben Lajos nevű fia született. Négy unokája van, olyanok, mint az orgonasíp, évenként jöttek a világra. Gyerekei Debrecenben élnek, mert fia oda nősült, a lány Kárpátaljáról választott magának párt. Nagyon büszke az unokáira.

– A fiam fia nagy tornász tehetség, a lány is tornázik. A lányom fia jól táncol egy tánccsoportban, lánytestvére pedig zenét tanul – mondja nem kis boldogsággal az arcán.

– Térjünk vissza a munkához, hogyan alakult tovább életpályája?

– 1960-tól kezdve tizenhárom évig dolgoztam a helyi termelőszövetkezetben, ahol elnökhelyettes is voltam. 1973-ban az akkori politikai viszonyok miatt el kellett menjek Sápról és húsz évig a Hajdú-Bihar Megyei Állatforgalmi Vállalat püspökladányi kirendeltségén dolgoztam, mint élőállat-átvevő, fizető felvásárló.

1990-ben polgármesterré választották Sápon. Amikor megtapasztalta, hogy a két munkakör együtt nem megy – 1992-ben – közös megegyezéssel eljött az állatforgalmi vállalattól.

– A három ciklus alatt mindig olyan képviselő-testület alakult, akikkel lehetett dolgozni, nem mondom, hogy nem voltak néha viták, de ezt hívják demokráciának. A végén mindig megtaláltuk a közös álláspontot. Az első ciklusban bővítettük az óvoda konyháját, mert a gyerekek étkeztetése halaszthatatlan feladat volt. Aztán el kellett kezdeni a három tanterem megépítéséhez szükséges anyagi háttér megteremtését. 1990-ben 18 telefonvonal volt a településen. Telefonfejlesztést csináltunk, aminek következtében már a kilencvenes évek legelején 70 telefon működött a faluban. 1995-ben megépült az iskola új szárnya, pályázat útján a szociális program keretében az idősek klubját is kialakítottuk. Pályáztunk autóra, zetorra, pótkocsira. Ezek mind-mind a település hátrányos helyzetű, idős lakói életkörülményeinek javítására szolgáltak. A tizenkét év alatt mintegy öt kilométer utat építettünk meg. 1999-ben szép, új orvosi rendelőt sikerült átadnunk. 2001-ben újítottuk fel a polgármesteri hivatalt és a kultúrházat is. Több mint 200 milliós fejlesztés valósult meg polgármesterségem idején. Belvízelvezető árokrendszert építettünk ki. A még az ötvenes években telepített villamoshálózat helyébe korszerű az egész falura kiterjedő energiatakarékos hálózat került felszerelésre. Éveken keresztül ingyen adtuk a tankönyvet a gyerekeknek, mert azt gondoltuk, hogy ezzel segítünk a legjobban a családoknak.

Jó szívvel adja át a staféta botot. Mint ahogyan a bevezetőben utalt rá, negyvenhét éve dolgozik és az ember is elkopik egyszer, mint a gép. Nem szabad az egészséget kockáztatni. Egy ilyen kis településen minden apró dolog a polgármester vállára nehezedik. Úgy érzi, hogy amit megtehetett a tizenkét év alatt, azt megtette. Szolgálatnak tekintette ezt a munkát. Becsüli is érte a falu, hiszen díszpolgári címmel jutalmazta érte.

 (Hajdú-Bihari Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)