Sáp

A földből, a mezőgazdaságból megélni manapság csak ott lehet, ahol jól egyben van a család, s mindenki részt vállal a munkamegosztásban. Persze már nem elég csak a régi megállapítás, hogy a föld apáról fiúra száll – az én Imre fiam például már célszerűen a családi gazdaságban tanult agrármérnöknek, növényvédelmi szakmérnöknek, Gyula fiam pedig itteni munkája mellett szerzi jelenleg a gazdasági mérnöki végzettségét pénzügyi szakon, s egyébként önkormányzati képviselő – mondja Nagy Gyula.

Földesen született 1952. január 17-én, de már Sápon gyerekeskedett, ahol gazdálkodó, majd termelőszövetkezeti tag szülei nővérével együtt szeretetben nevelték, s az akkori helyi szokások szerint hamar bevonták a ház körüli tevékenységekbe, majd a gazdálkodás fortélyaiba is. Boldog gyermekkora mellett szívesen gondol vissza iskolás éveire is, ahol kitűnő tanítók és tanárok készítették fel az életre. Közülük is Végh Istvánné és Győri Kovács János neve ötlik fel először, akiktől nem csak tantárgyi anyagot, hanem emberséget és biztató szavakat is kapott. Tizennégy évesen Békésen, az ottani mezőgazdasági gépésziskolában kezdett tanulni, de tanulmányait végül Hajdúszoboszlón fejezte be, ahol öntözéses növénytermesztő gépész végzettséget szerzett. Máig büszkén emlékezik arra, hogy a Szakma Kiváló Tanulója címért folyó verseny országos első helyezettjeként mentesítették a szakmunkásvizsga alól. Ez volt élete első jelentős sikere, s hogy irigyelték osztálytársai!

Pályakezdőként a sápi Kossuth Lajos Mezőgazdasági Termelőszövetkezetben helyezkedett el 1969-ben, ahol mezőgazdasági gépszerelő szakmunkásvizsgát is tett, és különféle jogosítványokat szerzett. Így aztán mindig ott foglalkoztatták a helyét mindenütt kitűnően megálló fiatalembert, ahol éppen szükség volt rá: gépműhelyben, valamilyen járművet vezetve vagy éppen kombájnon. Közben két évig katonai szolgálatát is letöltötte Kecskeméten. Leszerelése után 1974-ben megnősült, s azóta is boldog házasságban él Berki Annával, aki kereskedő vállalkozó. Büszkék fiaikra, s egyelőre egy unokának örülhetnek. Az összevonások után 1975-ben nem minden a kedve szerint változott az immár földesi központúvá vált termelőszövetkezetben, ezért gondolt egyet, és a vasúthoz szegődött: dízel- és villanymozdonyokat vezetett. Az itt töltött tizenkilenc év alatt a vidéki vasutasok kétlaki életét élte: éppen esedékes szolgálatát befejezve szabadnapjain a családi és bérelt földeken gazdálkodott. Ez a kettősség azonban csak addig funkcionálhatott, amíg a kárpótlások és a földvisszaigénylések nyomán a családi birtok nagysága nem igényelte Nagy Gyula állandó jelenlétét és munkáját. 1994-ben ezért fájó szívvel, de végképp búcsút mondott a MÁV-nak, és teljes figyelmét a családi gazdaságnak szentelte.

1993-tól kezdődően géptámogatási pályázatok révén tett szert az első komoly célgépekre, s azóta is minden lehetőséget megragad, hogy pályázatok útján bővítse gépparkját – mára a szántóföldi növénytermesztéshez szükséges erő- és munkagépek teljes palettájával rendelkeznek –, gazdasága infrastruktúráját, korszerűsítse termelését. Mára már európai uniós pályázati kiírásokat figyelnek fiaival, s természetesen rendszeresen élnek is a lehetőségekkel. Saját és bérelt földeken gabonát, ipari növényeket, cukorrépát, napraforgót, burgonyát, káposztát és paradicsomot termelnek – a zöldségfélék mára már elmaradtak. A baromfiágazatba is belefogtak: szülőpárok nevelésével kezdték, jelenleg árutojás-termelő tyúkokat tartanak. Most a fennmaradást fogalmazta meg célként Nagy Gyula. Elsősorban a nagy integrátorokkal szerződnek, de növekvőek a szabad piacon elnyert pozícióik is. A termelés és az értékesítés biztonságát nagymértékben segíti, hogy több értékesítő szövetkezet tagjaivá váltak. Az évek alatt felgyűlt tapasztalatok birtokában, illetve a termőhelyi adottságok egyre jobb megismerése folytán minimálisra csökkent a termelés szubjektív kockázata is. Szabad kapacitásaikat mezőgazdasági szolgáltatások végzésével igyekeznek lekötni, ami segítség a környék családi gazdaságainak.

– Sokat dolgozunk, itt egy percre sincs megállás – ad helyzetértékelést Nagy Gyula. – Magam is az emberek között dolgozok. Nem csak azért, mert a munka nem szégyen, hanem azért is, hogy első kézből legyenek információim a termelés pillanatnyi helyzetéről, a termőhelyek állapotáról. Ha a helyzet úgy hozza, mindenki helyett be tudok ugrani. A sok munka mellett kevés idő jut hobbijára, a fogathajtásra. Mindig vannak azonban olyan lovai, amelyekre büszke, s amelyek felidézik a régi lótartási hagyományok legszebb pillanatait.

Nagy Gyula elégedett ember. Képes napról napra működtetni, amit létrehozott, s amit családjával együtt gyarapított. Jóleső érzéssel reménykedik abban, hogy családi gazdaságuk még nemzedékeken át lehetőséget és újabb kihívásokat nyújt az értelmes megélhetéshez, a hivatásszerű gazdálkodás folytatásához.

 (Hajdú-Bihari Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)