Bihartorda

Sikeres és eredményes életutat járt be, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a rendszerváltás utáni Magyar Köztársaság mindkét köztársasági elnökétől magas állami kitüntetést vehetett át.

Születése révén szabolcsinak is vallhatná magát dr. Szabó József nyugdíjas állatorvos, Bihartorda tiszteletdíjas polgármestere, hisz a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Sényő, a Kállósemjén melletti Mohos-puszta, majd Biri jelentették életének első állomásait. Ám ő – az itt eltöltött több mint négy évtized alapján – mégis inkább hajdú-biharinak érzi magát, ahol a „Bihar” nyomatékkal szerepel, hisz nem szereti, ha szűkebb pátriáját – elfeledve az egykori Bihar vármegyét – egyszerűen csak Hajdú megyének titulálják.

1938. december 16-án született Sényőn, a család öt gyermeke közül – két lány és három fiú – másodikként. Édesapja gépészkovács volt, édesanyja a gyermekeket nevelte. A család édesapja munkája révén 1944-ben került Biribe, amely végleges otthon lett, itt végezte általános iskolai tanulmányait is eminens tanulóként.

1953-ban iratkozott be a nagykállói Budai Nagy Antal Gimnáziumba, ahol meg kellett küzdenie a kistelepülésről származók hátrányos helyzetével, ám amikor kollégista lett, pozitív változás állt be iskolai előmenetelében. Nagyon sokat köszönhet Homoródi József nevelőtanárnak, aki a mindennapok legfontosabb viselkedési szabályaira is megtanította tanítványait.

A sikeres érettségi vizsga után eredményes felvételi vizsgát tett az Állatorvos-tudományi Egyetemen Budapesten, ahol jó eredménnyel végzett 1963-ban. Első munkahelye a Biharkeresztesi Állami Gazdaság lett, ahol előbb beosztott állatorvosként, majd 1965-től főállatorvosként dolgozott, sőt több mint egy évig a biharkeresztesi járás szak-állatorvosi tisztét is ellátta. 1970-ben a biharnagybajomi Dózsa Tsz üzemi állatorvosa, majd három év múlva Bihartorda körzeti állatorvosa lett.

Így immár több mint három évtizede él a 775 éves, több mint ezer lakosú bihari településen, ahol az ott lakók zömében a klasszikus paraszti foglalkozást űzik: növénytermesztéssel és állattenyésztéssel foglalkoznak.

Dr. Szabó Józsefet 1975-ben választották meg először tanácstagnak, később a Közös Tanács vb-tagja lett és 1985–1989 között a Közös Tanács (Nagyrábé, Bihartorda, Bihardancsháza) társadalmi tisztségű tanácselnök-helyettese lett. Az Elnöki Tanács 1990. január 1-jétől nyilvánította önálló igazgatású településsé Bihartordát és őt választották a község társadalmi tisztségű tanácselnökévé, majd az őszi önkormányzati választáson polgármesterré, így ma már a negyedik ciklusát tölti. 1994-től a TÖOSZ munkájában is szerepet vállalt, elnökségi tagként mai aktív munkát végez. 1990–1994 között a megyei önkormányzat képviselője is volt.

Tevékenységének vezérmotívuma mindig is a közösség szolgálata, a kistelepülések érdekérvényesítése volt. Hogy mindezt sikeresen valósította meg, bizonyítják eddigi elismerései is: 1994-ben Göncz Árpádtól vehette át a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjét, 2003-ban Lamperth Mónikától a Köz Szolgálatáért Emlékjel Ezüst Fokozatát és ugyanebben az évben Mádl Ferenctől a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztjét.

Életútjáról így vall dr. Szabó József: – Állatorvosként és polgármesterként is a közösséget kell szolgálni. Aki erre a szolgálatra vállalkozik, az feledkezzen meg saját érdekeiről, mert azok másodlagossá válnak. Itt nincs hétvége, ünnepnap, folyamatosan az emberek rendelkezésére kell állni, ráadásul mindezt illik jó hangulatban végezni. Akiből ez a hajlandóság hiányzik, ne legyen állatorvos, vagy polgármester. Ez a tisztség nem jár hatalommal, érte a megbecsülés nem jön magától, azt ki kell érdemelni.

Dr. Szabó József 1963. február 23-án kötött házasságot a főiskolai végzettségű László Máriával. Házasságukból három gyermek született: Tamás, József és Angelika. Mindhárman diplomás emberek és a négy unokával együtt ma már tizenketten ülik körbe az asztalt, ha összegyűlik a család.

Fiatalabb éveiben a futball volt a „nagy szerelme”, ha 19 éves korában egy sportsérülés nem jön közbe, minden bizonnyal sokra vitte volna a labdarúgás világában is. Így maradtak a „műkedvelői szintű”, baráti társaságban játszott meccsek, 39 éves koráig aktívan futballozott. Ezután jött a mai nagy szenvedély, a vadászat. A vadászaton ugyanúgy, mint a futballban, nincs rang és cím, mindenki egyenrangú, ráadásul felszabadultan jókat lehet beszélgetni és emberi, baráti kapcsolatokat építeni. Egyúttal az ember a természetet is megszereti, hisz a vadászaton nem a vad lelövése az elsődleges.

Sok dologgal elégedett, de nem megelégedett ember, úgy véli, hogy munkájában olykor lehetett volna türelmesebb is. Büszke családjára, a feleségével eltöltött több mint négy évtizedre, és polgármesterként még számtalan terve van Bihartorda további fejlődésének előmozdítására.

 (Hajdú-Bihari Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)