Nyíregyháza

A vasút meghatározó volt a Virág család életében, mert biztos megélhetést biztosított. Régen egzisztenciát is jelentett, ha valaki a vasútnál szolgált.

Ebben a helyzetben nyújtotta id. Virág Gyula és felesége, Krisovenszky Erzsébet a család megélhetését. Nem nyírségi emberek, mégis megszerették ezt a vidéket. Fiatal házasként itt létesítettek családi otthont. Mindketten Sajókazán születtek. Id. Virág Gyula MÁV-nyugdíjas, most nyolcvanéves. Két gyermekük született: Erzsébet, ki özvegyen él József nevű egyetlen fiával, a Volánnál dolgozik.

Ifj. Virág Gyulának a logika szerint Nyíregyházán kellett volna születni, hisz a család itt lakott. Vele történt meg az a ritka és érdekes eset, hogy megszületni Tiszaburára vitte el az édesanyja. Hogyan történt?

Keresztelőre voltak hivatalosak a szülők Barta-Sas Béla rokonukhoz. A meghívást szívesen elfogadták, habár édesanyja előrehaladott áldott állapotban volt. A háborús időszakban az utazgatások elég kockázatosak voltak, ezerkilencszáznegyvennégyet írtak. Mégis e viszontagságos helyzetben elmentek a keresztelőre. A keresztelés napján a szülési fájdalmak jelentkeztek, és így történt, hogy a keresztelő mellé még egy szülés is bekövetkezett.

Ezért születési helynek Tiszabura van az anyakönyvbe beírva. Természetesen csak napok múlva tudtak hazajönni. Ketten mentek, hárman érkeztek.

Ifjú Virág Gyulát az életnek minden szála Nyíregyházához köti. A nyíregyházi Közgazdasági Technikum pénzügyi tagozatán ezerkilencszázhatvankettőben érettségizett. Édesapja nyomán a MÁV-nál lett az első munkahelye, ahol utolsó beosztása vonatmenesztő-térfelvigyázó volt.

A Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóságra került, mint ellenőr. Közben hetvenegyben megnősült. A ranglétrán egyenletesen lépdelt. Előbb csoportvezető, végül osztályvezető lett.

Ebben a beosztásában sok emberi sorsot ismert meg. A jogos és jogtalan kéréseket helyesen elbírálni egyáltalán nem volt könnyű feladat. Munkakörében nagy előnyt jelent nyugodt természete és higgadtsága. Felettesei is méltányolták hatékony tevékenységét és ezért 1990. májusától igazgatóhelyettessé nevezték ki.

A társadalombiztosítás, amikor kilencvenháromban két intézménnyé vált szét, a Nyugdíjbiztosítási  Igazgatóság vezetői székét nyerte el.

Milyen szenvedélye van? Megvillan a tekintete, és látszik, hogy nehéz meghatározásra készült. Sportnak nevezik  − összegzi röviden  −, bélyeget gyűjtök gyerekkorom óta. Nagy élvezettel kezdtem hozzá és mind a mai napig tart. Szervezetten azóta csinálom, amióta a társadalombiztosításhoz kerültem. Nagyon hasznos elfoglaltság.

Sok barátot és élményt lehet vele gyűjteni. Csodálatos világa van a bélyegnek. Értéke egyre nő az évek számával. Tanulásra, szépérzékenységre, fegyelemre, sőt munkára is nevel, hogy csak egy néhány szép emberi tulajdonságot említsek.

A híres emberek évfordulóira megjelent bélyegek történelmet idéznek.

Mi volt a legizgalmasabb oldala a bélyeggyűjtésnek?

Ne gondoljuk, hogy a gyűjtés, hanem inkább azok elrendezése a legemlékezetesebb. Mikor Tibor fiunk már menni tanult, Ő is segíteni akart és kis parányi kezéből kapkodni kellett az értékes bélyegeket. Csak elalvása után tudtam a bélyegek rendezésére időt szakítani, ami éjfélig is eltartott.

Az igazgatóság bélyeggyűjtő klubjának az elnöke immár tizenöt esztendeje.

A feleségről még szó sem esett, pedig az Ő munkája is nagyon fontos, ami a családot érinti. Gurzó Évát szintén sokan ismerik két okból.

Az egyik munkahelyéhez kapcsolódik. Érettségi után  ő is a társadalombiztosításhoz került. Most is ott dolgozik az Egészségbiztosítási Pénztár Családipótlék Osztályán. Sok ügy, még több személy, akivel kapcsolatba kerül és ez teszi ismertté.

A másik a vöröskeresztes munka a munkahelyén, ahol 10 éve már alapszervezeti titkár. Emellett a megyei  vezetőség tagja is. Ezek mind társadalmi elfoglaltságot jelentenek a munkahely és a család teendői mellett. Közös bennük, hogy emberek sorsával foglalkoznak.

Egy fiuk van, Tibor, aki a kisfiúból felnőtt lett és kertészmérnöki diplomát szerzett.

A családi fészek a körúton van, paneles ház. Soha nem versenyeztek azokkal, akik szimbólumokra törekedtek: kertes ház, külföldi autó. Az első lakáskiutalás óta itt laknak, jól érzik magukat, még cserére sem gondolnak.

Az olvasás és bélyeggyűjtésen kívül van más időtöltése? A keresztrejtvény  − válaszolja.

Nagy meglepetés ért, mert karácsonyra a Rejtvényt fejtők kézi könyvét kaptam ajándékba a családomtól.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1996.)