Budapest

Nem szabad megengedni, hogy a világban eluralkodjék a vadkapitalizmus – idézi II. János Pál pápát Szűrös Mátyás, az Országgyűlés szocialista képviselője. A politikus sajátos helyet foglal el politikai közéletünkben. Köztudott nemzeti elkötelezettsége, lokálpatriotizmusa.

Sokgyermekes földmunkás családban született 1933-ban Püspökladányban. Ott végezte a református elemi iskolát, majd a hajdúböszörményi Bocskai István Gimnáziumba járt, és a Petőfi Sándor Népi Kollégiumban élt. Budapesten érettségizett, és diplomát a moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében diplomáciai szakon szerzett. ’64-ben a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen világgazdaságból doktorált. Egyetemi végzettsége szerint külügyi szakértő, diplomata és közgazdász, de ’73-ban elvégezte a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia egyéves tiszti továbbképző tanfolyamát, így tartalékos honvédőrnagyi rendfokozata is van.

1989 és ’97 között az Ópusztaszeri Nemzeti Történelmi Emlékbizottság elnöke, a ’90-ben országgyűlési képviselők által létrehozott Nemzeti Alapítvány alapító tagja. 1994 óta az Illyés Közalapítvány kuratóriumának elnöke, ’99-től tagja. Elnökölt a rendszerváltozást előkészítő nemzeti kerekasztal tárgyalásokon. Országgyűlési elnöki tisztéből fakadóan 1989. október 23-án kiáltotta ki a köztársaságot, amelynek 1990 májusáig ideiglenes elnöke volt. Erre így emlékezik:

„Amikor 1989. október 23-án, azon a napfényes feledhetetlen napon, az Országház erkélyén állva a Magyar Köztársaság kikiáltásához készülődtem, minden idegszálam belefeszült ebbe a történelmi szerepbe. És mit tagadjam? Boldog is voltam. Én, az egykori vidéki ifjú – mert az voltam, amikor Püspökladányból elkerültem – lám tevékeny részese lehetek a születő demokratikus Magyarország egyik legfelemelőbb pillanatának.”

Ebben a parlamenti ciklusban (1998– 2002) az egyetlen, aki ’85 óta folyamatosan parlamenti képviselő. Háromszor választották meg egyéni választókörzetben Hajdú-Bihar megye 6-os számú választókörzetében. Az első szabad választások alkalmából a következőket üzente a nemzetnek:

„Régi igazság, hogy az igazi szabadság nem az, amely szerint az ember azt teheti, amit akar, hanem az, amikor azt teheti, amit kell. Minden párt, minden képviselőjelölt programjával, saját igazával fogadtassa el magát, így győzze meg választóit, ne vetélytársai elleni támadással, hitelének szándékos lerontásával. Csakis így őrizheti meg saját és az ország méltóságát is.”

1985-től 1990-ig az Interparlamentáris Unió magyar tagozatának elnöke, 1994-ben újra elnöke, 1994–96 között tagja az IPU tizenkét tagú nemzetközi Végrehajtó Bizottságának. 1998-tól ismét az IPU Magyar Nemzeti Csoportját vezeti. E szervezetről és abban végzett tevékenységéről a következőket nyilatkozza:

„Az a munka, amit az Interparlamentáris Unióban végzek, szakmailag kielégít. 1995-ben volt száz éve annak, hogy megalakult a Magyar Nemzeti Csoport. Kiváló elődeim voltak: Jókai Mór, gróf Apponyi Albert, Károlyi Mihály, Molnár Erik, hogy csak a legismertebbeket említsem. Az Országgyűlésben létrehoztuk a baráti tagozatokat, mint a magyar–német, magyar– osztrák, magyar–francia, magyar– orosz, magyar–román….”

A határon túl élő magyarok tisztelettel és szeretettel említik nevét, hiszen ahol tud, mindig kiáll értük. A kedvezménytörvényről azt mondja: „dicséretes, hogy a mai magyar kormány felismerte azt, hogy a korábbinál többet kell tenni a határon túl élő magyarokért. Az is nagyon jó dolog, hogy Magyarország most már van olyan helyzetben, hogy nemcsak erkölcsi, politikai, de anyagi támogatást is tud nyújtani. A státusztörvénnyel eleget teszünk Illyés Gyula gondolatának, melyet ő így fogalmazott meg: «haza a magasban Határokon átívelő nemzeti egységet kell teremteni».”

Talán ezért választotta 1997-ben Beregszász díszpolgárává, 1996-tól pedig a Magyarok Világszövetsége Százak Tanácsának tagja. Népben gondolkodó ember, jó értelemben vett lokálpatrióta, egy nemzetközi szervezet magyar tagozatának elnökeként az integrációról, a következőképp vélekedik:

„Híve vagyok az integrációnak, de csak úgy, ha saját nemzeti arculatunkat megőrizzük. Nem szabad például megengedni, hogy Bartók, Kodály, Petőfi, Ady, József Attila hazáját elöntse a kultúrszenny”.

Arra a kérdésre, hogy nem fenyeget-e bennünket a nacionalizmus veszélye így válaszol:

„Nem szabad bizonyos dolgokat túlhangsúlyozni, ugyanakkor a hazafiság, a nemzethez való kötődés lendítőerő lehet. Ezt mutatják a nyugati példák is. Hollandia például igazán európai felfogású állam a hagyományait mégis tiszteli és beépíti társadalomfelfogásába.”

Végezetül idézzünk még két mondatot a köztársaság kikiáltásakor mondott Szűrös beszédből: „Megérdemelné már e nép, hogy végre «jó kedv és bőség» legyen a Duna–Tisza táján. Legyen hosszú életű az új Magyar Köztársaság és boldogabb is elődeinél!”

 (Hajdú-Bihari Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)